A stílust és a számtalan mikrotörténetet emeli kiBalogh Endre Halász Margit prózájából, mint annak markáns vonásait, megemlítve, hogy 20. századi Tömörkény Istvánnak tartja a szerzőnőt. Halász Margit nem tiltakozik; saját eszményképeinek Mikszáthot, Móriczot, Tar Sándort nevezi meg, akikhez valóban, mind tematikában, mind a szocigrafikusságot illetően kapcsolhatók a szövegei. Stílusa tudatos választás révén alakult ki, mondja Halász Margit: tíz évvel ezelőtt találta ki, hogyan és mit fog írni, irodalmi hagyományt, tudáskincset és a mindennapokat vegyítve.

Balogh rákérdez, hogyan gyűjti össze azt a sok kis történetet, amelyek a könyveiben olvashatók; Halász Margit – aki foglalkozását tekintve tanárnő – a nyári szünetet használja ki, amikor kiválaszt egy számára izgalmasnak tűnő tájegységet, odaköltözik, szorgalmasan könyvtáraz, olvassa a vidék krónikáját, és amint átrágta magát a hely mikrotörténelmén, szelektál a sztorik között, a megmaradtak alapján állítja össze a könyvet. Felolvasás következik az Éneklő folyóból; a szövegrészletben a Tisza folyó egy alternatív teremtéstörténete, eredetmítosza hallható.

Az inspirációt azonban nemcsak a nagy elődöktől, hanem a gyerekkorából is nyerte Halász Margit: tíz évig élt egy tanyán, és ennek emlékei erősen hatottak írót témaválasztására, stílusára. Az írói kitörésre kicsit várni kellett, ugyanis a folyóiratok sokszor visszaküldték a műveit, mondván, érlelje kicsit még azt a zöldet, de a kitartás végül meghozta gyümölcsét. Balogh Endre visszatérve a szerző jellegzetes stílusára, a világlátás kedvességét, barátságosságát hangsúlyozza, ami miatt sokaknak jelenthet üdítő élményt a Halász Margit-próza olvasása, amely egyébként mérnöki szigorúsági tervezés eredménye – állítja Halász Margit, amikor a műhelytitkokról faggatják. A szerzőnek a prae.hu-ra írt finnországi úti beszámoló-blogjáról is szó esik, amelyben szintén ismert 19. századi szerzők úti levelei, jegyzetei szolgáltak mintaként számára, valamint, hogy a gyerekeknek írandó szövegeit mennyire „fertőzte meg” a felnőttesség, azaz mennyire való gyerekeknek – a szerző elmondása szerint ezt nem tudja megítélni, úgyhogy az olvasóknak kell eldöntenie.

Fotó: Bach Máté