A Rivalda – több kis szünet kivételével – már több mint 40 éve ad ízelítőt a kortárs magyar drámáról. A 2011-es antológia esetében annyi változott, hogy az eddigiektől eltérően idén nem az elmúlt színházi évadból, hanem a 2010. január 1. ss 2010. december 31. között bemutatott vagy megjelent drámákból válogattak a szerkesztők. Ez évben terjedelmi okok miatt sajnos kevesebb darab került be az antológiába; kimaradt például Pintér Béla Szutyok című műve – mondja Radnai Annamária, vagy a Tasnádi István Cyber Cyranója – említ egy példát Fábri Péter.

Mégis hogyan követik nyomon azt a rengeteg darabot, amelyet előadnak Magyarországon? Radnai Annamária és Fábri Péter egybehangzóan állítják, hogy képtelenség volna mindent megnézni; az antológia egyik darabja, Németh Ákos Devianciáját például mindössze háromszor játszották Zsámbékon, mégis eljutott hozzájuk, és semmiképpen sem szerették volna kihagyni. A színházi előadás egyébként sem feltétele az antológiába válogatásnak; nyomtatásban megjelent, nem játszott kortárs drámák is esélyesek a kiválasztásra.

Az antológia presztízsjellegét boncolgatják a meghívottak; a Rivaldában való szereplés befolyásolhatja a szakma, illetve a közönség véleményét? Hatása van, mondja Péczely Dóra, hiszen az utóbbi időben divatba jött Magyarországon a kortárs darabok rendezése – áldásos volna, ha a kortárs drámák olvasása is divatba jönne, Fábri Péter szerint a dráma – bár szűkebb olvasórétegre számíthat – nagyobb hatású is lehet, mint a többi műnem.

Radnai Annamária szerint a Rivalda válogatása nemcsak a kortárs magyar drámáról, hanem a közérzetről, közéletről is érzékeny, átfogó képet nyújt. Jellemző a szociografikusság a mai magyar drámákra, még ha a stílus nem is naturalista (Térey Jeremiása, Vörös István Ördögszája), illetve Fábri Péter szerint a színház költőivé válása, amely korábban elképzelhetetlen volt – egyre több versben írott drámát adnak elő. Jó példa erre a Németh Ákos-darab, amelyben az autizmus nyelvi sajátosságai válnak költői eszközzé. A magyar dráma a rendszerváltás után fulladt ki néhány évre, mondja Radnai Annamária, amikor a rejtjelezés már nem volt szükséges, az egyenes közlés meg még nem ment, de azóta szerencsére megjelentek az új témák és beszédmódok – érdemes kortárs magyar drámát olvasni.

Fotó: Bach Máté