Lévai Balázs elsőként arról faggatja a meghívottakat, mennyire van esélye egy olvasásnépszerűsítő kampánynak 2011-ben, amikor a könyvpiac is nehézségekkel küzd. Halmos Ádám a misszionárius hajlamot hangsúlyozza a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben; az olvasás népszerűsítése azonban nemcsak szép cél, hanem minden kiadó és könyvkereskedő érdeke – mint a továbbiakból kiderül, ezért sem volt nehéz rávenni a nagy könyvterjesztőket, hogy csatlakozzanak a projekthez.

Az MKKE részéről már 2006-ban felmerült az ötlet, mondja Lafferton Kálmán. A nagy terjesztők mellett természetesen kisebb hálózatok jelentkezését és javaslatait is várják, valamint a könyvesboltok marketingeszközei is hatékony segítséget jelenthetnek. Lévai Balázs – bár tisztában van a kérdés közhelyes voltával – azt firtatja, mennyire nevezhető szélmalomharcnak az olvasás népszerűségéért folytatott küzdelem, hiszen akik szeretnek olvasni, azoknak nem kell felhívni a figyelmét, akik nem, azok meg úgysem fognak több könyvet venni egy – bármilyen erős – kampány hatására sem. Mégis, mit tehetnek a könyvterjesztők?

Halmos Ádám és Nemes Gábor ismerteti az első kampányt, melyre várhatóan szeptemberben kerül sor: minden megvásárolt kötet mellé egy Márai-kötetet adnak majd ajándékba a vevőknek, melyből százezret szándékoznak kiosztani. A helyzet ugyan elkeserítő, akár az 5-8-10 évvel ezelőtti állapothoz képest is, de a kiadók és terjesztők igyekeznek optimistán hozzáállni, és remélik, hatékonynak bizonyul a kampány. Írók csatlakozását is várják, remélik, a szerzők támogatása is hozzájárul a kampány sikeréhez. A kampány külföldi mintájaként a Hollandiában szokásos olvasásnépszerűsítési módszert nevezi meg Halmos Ádám, Hollandiában minden évben íratnak egy rövid könyvet egy kortárs szerzővel, és ebből ajándékoznak egy példányt minden megvásárolt könyv mellé.

Felmerül a kérdés, hogy ha valamelyik terjesztő nagyobb sikert ér el a kampány révén, irigykedés lehet-e belőle. A kérdezettek szerint ez nem valószínű, a kampány mindenkinek segít, közös érdek annak sikere.

Szó esik még olvasásszociológiai felmérésekről: napi 4-5 óra televíziónézés és jelentős internetezéssel eltöltött idő mellett átlagosan csupán napi 10 percet szánunk könyvolvasásra, ami mindennek hangzik, csak biztatónak nem. A gyerekek olvasásra szoktatása is kulcsfontosságú, Lévai tapasztalata az, hogy egyik gyereke szeret olvasni, a másik nem, pedig értelemszerűen ugyanaz a hátterük, neveltetésük. A meghívottak egyetértenek abban, hogy az olvasás szeretete alkatfüggő, mégis jelentős szerepe van annak, milyen mintát mutatnak az idősebbek a gyereknek. Walitschek Csilla meséli el egy kezdeményezésüket, amikor kórházakban állítottak fel olvasósarkot a gyerekeknek, és nem egy gyerekről kiderült, hogy sosem láttak még ennyi (900) könyvet egyszerre – tehát még könyvesboltba sem nagyon vitték a szülők a csemetéjüket.

Ami az eszközöket illeti, Lafferton Kálmán bízik az internetes marketingben, mind a Facebook-oldal, mind a honlapon levő játékos kampányelemek segíthetik az akció sikerességét. A kampány finanszírozását NKA- és MASZRE-pályázatok elnyeréséből szeretnék megoldani, valamint az alapítványhoz csatlakozók anyagi támogatása is sokat jelentene számukra. Ami a jövőt illeti, bíznak az első kampány sikerében, és remélik, hogy értékes tapasztalatokat szereznek a megkezdett munka megfelelő folytatásához.