Az eseményt az Anno könyv- és játékbolt házigazdája, Szigethy Katalin nyitotta meg a nagyszámú közönség előtt, emlékeztetve rá a jelenlévőket, hogy 2009-ben ugyanitt mutatta be a kiadó éppen Zágoni Balázs Kincses Képeskönyv - Visegrád című, művészi igényességű gyerekkönyvét.

A továbbiakban Zágoni Balázs, a kiadó vezetője vezényelte le az estet, bemutatva a jelenlévő alkotókat. Elsőként az óvónőként számos tapasztalatot gyűjtő szerzőt, Simon Réka Zsuzsannát kérdezte arról, miből merített ötletet a Pukka és az évszakok című, egyszerre pajkos és komolyan kritkus könyvének megírásához. A közönség soraiban is derültséget okozott, amikor kiderült, hogy a legtöbb ihletet saját családtagjai, legfőképp Dorottya nevű unokahúga jelentette számára, de barátai is fel-felbukkannak egy-egy figura jellemvonásaiban.

Kapukki Pukka ugyanis egy huncut, de jószívű erdei manó, a koboldok rokona, aki a Lombgyűrű erdőben lakik társaival. Miközben rendszeresen oldja meg az erdőlakók konfliktusait, közben olykor-olykor meg is tréfálja őket. Ezt illusztrálandó a könyv első meséjének, a Zöld Elemér zöld szakállának részleteit hallgathattuk meg a szerző előadásában. Ugyan az illusztrátor nem volt jelen, mégis szinte mindenki közvetlen kapcsolatba kerülhetett vele a színezőként használható illusztráció-másolatoknak köszönhetően, melyekből a kiadó jóvoltából jutott mindenkinek.

Ezt követően Zágoni Balázs áttért a kiadó eredeti profiljába is illeszkedő kötetre (a Koinónia 1993-as indulásakor elsősorban teológiára és református keresztény hagyományra koncentráló művekkel foglalkozott, de az évek során a kört kitágították, és többek között kortárs szépirodalom, színháztudományi írások és gyerekirodalmi alkotások kiadásába is belefogtak.) 

Nádori Gergely, aki mellesleg okleveles biológus, nevetve jegyezte meg, hogy igazából harmadik szerzőtársuk is van, méghozzá a szerkesztő, Szűcs Teri személyében, aki szigorú szöveggondozóként a többi meséjét sorra ki is szórta a kötetből... A szót komolyra fordítva kifejtette, hogy benne egyáltalán nem keltett rosszérzést, ha egy mese szereplője nem a természetadta, rá jelemző módon viselkedett a könyvben – hiszen a mesétől az ember egészen mást vár, mint az egzakt tudománytól. Mégis Noémival együtt fontosnak tartották, és saját gyerekeiken tapasztalták is, hogy jól tud együttműködni a mese és az azt kiegészítő, vagy olykor épp ellentmondó, tudományosabb leírás.