PRAE.HU: Úgy látom ez egy elég határozott felhozatal. Jó kis ízelítő abból, hogy akkor most itt kik a fiatal szerzők. Laci, te két évig a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnöke voltál, te szervezted be a felolvasókat?

Potozky László: Igen, de nagyon nem kellett szervezni, ezek az emberek adottak, ismerem őket. A felolvasás menetén volt szerveznivaló, hogy legyen egy kis hullámzás.

Székely Örs, Potozky László, Márkus András, Vass Ákos

PRAE.HU: Örs, mi a te történeted, hogyan kezdtél el írni, hogyan kezdődött az irodalommal való viszonyod?

Székely Örs: Hetedikes koromban beleszerettem egy kurvába. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy kurva, viszont akkor kezdődött minden. De ezek általános iskolás, személyes dolgok. Reménytelenül végződött természetesen, maradtam egy rakás rózsaszín füzetbe írt versikével, és hát kellett valamit kezdeni vele.

PRAE.HU: Ákos?

Vass Ákos: Nő keze volt a dologban és meg is vertek jó keményen egyszer, hát belepottyantam az irodalomba.

PRAE.HU: Volt mentorod?

V.Á.: Nem nagyon tanított senki, inkább abból tanultam, amit olvastam. Magamnak szabom meg általában az irányt, amit jónak látok.

PRAE.HU: Laci?

P.L.: Felvettek újságírónak, elkezdtem tudósításokat írni a Szabadságnak, többek közt a Bretter-körökről, hallgattam amiket felolvastak és úgy gondoltam, hogy hát ilyet én is tudok. Elhatároztam, hogy én prózaíró akarok lenni. Pláne, miután elolvastam Émile Zola Patkányfogóját. Az első novellát mindenféle tervezgetés nélkül megírtam, lehozta Vida Gábor, hálás vagyok neki. De szerintem a saját hang még messze van.

Potozky László

PRAE.HU: Milyen viszonyban állsz a prózával?

V.Á.: Prózát ritkán olvasok, nekem megöli az ihletet. Ha prózát olvasok, nálam beáll egy egy-két hetes szünet. Inkább verset.

PRAE.HU: Edgár?

Varga László Edgár: Újabban írok prózát is. A Krónikának írogatok tárcanovellákat másfél éve. Ez beindított valamit bennem, azóta próbálkoztam novellákkal is, egy megjelent a Helikonban, és talán ebben a hónapban jön egy a Látóban. Majd kiderül, hogy mi lesz ebből. Olvasni olvasok természetesen prózát, Bodor Ádámban azt szeretem a legjobban például, hogy nem akar a karakterei lelkében túrkálni, hanem csak leírja a láthatót, ami hihetetlenül izgalmas. Darvasi Lászlótól a Virágzabálók nagyon tetszett.

PRAE.HU: Örs, te és Borges?

Sz.Ö.: Engem nagyon megihletett. Tetszik ahogy beépíti és lakhatóvá teszi a világait, a figurái, a törvényei, amiket használ, amiket felépít.

Székely Örs

PRAE.HU: Versek?

P.L.: Leginkább a barátaim verseit szeretem olvasni. De néha találok egy-egy verset, ami annyira megtetszik, alig várom, hogy megzenésítve halljam, ilyen volt most például József Attilától a Köntösök című vers, amitől eléggé kiakadtam.

PRAE.HU: Egymást mindannyian olvassátok?

Közösen: Igen.

PRAE.HU: Ákos, kiket olvastál, amikor elkezdtél írni?

V.Á.: Radnóti Miklóst, Szilágyi Domokost és Wallace Stevens-t, többek közt.

PRAE.HU: Szerettek felolvasni?

V.Á.: Én kifejezetten nem.

P.L.: Otthon hangosan olvasok fel magamnak általában, hogy megtaláljam a hibáimat, nem nagy élmény.

Sz.Ö.: Én szeretek, de csak szűk körben, mert ha sok ember együtt van, én is érzem a hangomon, hogy ez nem egészen az, amit szeretnék.

V.L.E.: Én nem tudok felolvasni. De gyakorlás kérdése.

Fotó: Szőcs Petra