PRAE.HU: Hol tart most a Babits kritikai kiadás, kerülnek-e elő teljesen új, ismeretlen Babits-szövegek, amelyek a korábban kialakult képet esetleg megváltoztatják?

1985-ben kezdtük el a munkát a tízezernél több levél legépelésével, az interjúk, nyilatkozatok, vallomások összegyűjtésével. Ezt a munkát megelőzte az, hogy magam az 1960-as években végigolvastam a teljes hagyatékot Illyés Gyula és Keresztúry Dezső külön engedélyével, elkészítettem egyetemi doktori disszertációmat, felhasználva mindazokat a jegyzeteket, amelyeket Babits háború alatti és háború utáni tevékenységére vonatkozóan találtam. Ez a könyvem 1976-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál Király István és Bodnár György segítségével. Király Istvánnál doktoráltam, az ő javaslatára jelentkeztem aspirantúrára az MTA Irodalomtudományi Intézetébe, ahol a Bodnár György vezette Modern Magyar Irodalmi Főosztályon dolgozva szerezhettem meg a kandidátusi fokozatot. A Babits kéziratos hagyaték kutatását tovább folytattam, 1985-re, amikor már Király István tanszékén dolgoztam, pontos képem volt az archívumban őrzött anyagról, a költő módszeréről, ismertem azokat a cédulakötegeket, amelyeket egy-egy regényéhez készített, láttam, hogyan változtatta meg kiadásról kiadásra a szövegek nyelvi formáját. Látnom lehetett, miként hagyott ki a tíz kötetes életmű-kiadásból szövegeket. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy-egy munka végleges formájához elvezető utak sokszor legalább olyan érdekesek, mint a szöveg ismert változata. Mivel Babitsról életében is hamis képet közvetített a hivatalosság, 1945 és 1948 között az új kultúrpolitika számára ő is, az Újhold szerzői is üldözendőnek számítottak, az 1950-es években művei sem jelentek meg, az 1960-as évektől néha napjainkig is hamis tudat gátolja recepcióját. Nyilvánvaló volt, hogy első lépésként közzé kell tenni szövegeit, s ezzel együtt össze kell gyűjteni például a Baumgarten Alapítvány teljes dokumentációját annak érdekében, hogy ne lehessen visszafelé konstruálni Babits-József Attila ellentétet, ne lehessen szembeállítani a Nyugat „esztéta szárnyát” és a „valóságot vállaló” irodalmat. Király István, aki ezenközben az Ady kritikai kiadást irányította, azt mondta: az Ady és Babits kritikai kiadás együtt lesz igazán fontos.

Ebben a szellemi közegben kezdtük meg a munkát. Azóta megjelentettük Babits valamennyi regényének, drámájának, kisprózai alkotásának kritikai kiadását, a levelezés hét kötetét, a költő életművét kísérő dokumentumköteteket, a Babits Könyvtár tizenöt kötetét és a Babits Kiskönyvtárat, melyben egy-egy műhöz, műcsoporthoz tartozó, a kutatás során kikristályosodott gondolatmenetet rögzítettünk. Ezek a könyvek együtt mutatják, ki volt valójában Babits Mihály, mit jelentett kantiánus erkölcse a korszak vitáiban, miként alakultak például regényei, hogyan voltak ezek a művek „nyelvszerűek” és nem „világszerűek”. A neki és általa írt tízezernél több levél dokumentálja szellemének egyedülvalóságát. A Babits Könyvtárban megjelent öt kötetes Baumgarten-dokumentumgyűjtemény, Téglás János nagyszerű munkája, közel kétezer oldalon bizonyítja, miként őrizte meg Klebelsberg Kunóval szemben az irodalom valódi értékeit, hogyan  nyújtott segítséget a kuratórium például Kassák Lajosnak, akinek Baumgarten-díját a főfelügyeleti jogot magának biztosító kultuszkormányzat nem engedélyezte, ezért a díjjal egyenlő összegű segélyt ítéltek meg neki, ehhez ugyanis nem volt szükség miniszteri jóváhagyásra. Téglás János azt is dokumentálta, miként értesítette írásban Babits József Attila nővérét testvére következő évi Baumgarten-díjáról 1937 őszén, nem sokkal azelőtt, hogy József Attila vonat elé vetette magát.

Természetesen a kötetek összeállítása közben új szövegek is előkerültek. A kisprózai alkotásokat például a sajtó alá rendező Némediné Kiss Adrien és Szántó Gábor András megkétszerezte: egyrészt a különböző alkalmi kiadványokban megjelent szövegek összegyűjtésével, másrészt a kéziratban maradt anyagok közzétételével. Ugyanez a helyzet a Hibsch Sándor és Pienták Attila által sajtó alá rendezett 1900 és 1911 közötti esszékkel, tanulmányokkal és kritikákkal. Ezek a szövegek jegyzetek nélkül 460 oldalt tesznek ki, ennek a korszaknak az anyaga Belia György kötetében 204 oldalt jelent.

PRAE.HU: Várhatóan mikor jelenik meg a következő könyv?

A közelmúltban jelent meg a Babits Mihály levelezése 1916-1918 című kötet, Majoros Györgyi, Tompa Zsófia és Tóth Máté munkája, a sorozat hetedik kötete, és Török Sophie naptárai, Papp Zoltán János szerkesztésében. Ebben az évben még két könyvünk jelenik meg: a levelezés nyolcadik és kilencedik kötete. Ezzel a két könyvvel közel kétezer-kilencszáz levél lesz olvasható az 1890-1921 január közötti időszakból. Kollégáim párhuzamosan dolgoznak, s az illetékes OTKÁ-tól, valamint a könyvek kiadását segítő kuratóriumoktól függ, milyen tempóban és hogyan lesznek publikusak az esszék, tanulmányok, kritikák és a levelek.

PRAE.HU: Hányan és kik dolgoznak a kritikai kiadáson?

 
A munkálatokban részt vettek nagy tapasztalattal és biztos anyagismerettel rendelkező kutatók, akik a Babits-filológiát az 1960-as években kis példányszámú, „ártatlan” kiadványokban éltették: Éder Zoltán, a Babits a katedrán című könyv szerzője, ez a munka 1966-ban jelent meg, és Téglás János, aki egy nyomdaipari szakközépiskolában a végzős osztályokkal minikönyveket készíttetett „mestermunkaként”, s ezek vagy Babits-kötetek hasonmás-kiadásai, vagy tematikus cikk-, esetleg levélgyűjtemények voltak. A kutatásba bekapcsolódtak egyetemen, főiskolán, gimnáziumban dolgozó kollégáink (Buda Attila, Némediné Kiss Adrien, Szántó Gábor János, T. Somogyi Magda, Szőke Mária). Vannak olyan kollégáink, akik ebben a témában készítették szakdolgozatukat, majd PhD munkájukat, és ma komoly szakmai tekintélyek: Pienták Attila, Vilcsek Béla, Sáli Erika, Visy Beatrix, Papp Zoltán János. Van példa arra is, hogy valaki valamelyik  kötet elkészítése során „kóstolt bele” a filológiába, s ma már a korszak másik szerzőjével foglalkozva egyetemi docens. Nagyon sokan vannak olyanok, akik részt vettek egy-egy kötet összeállításában, ma valamelyik középiskolában tanítanak, és remélhetőleg szép emlékeik között tartják nyilván az együtt munkában eltöltött időt. Babits drámáit tartalmazó kritikai kiadás kötetben Vilcsek Béla vezetésével tizenhat hallgató vett részt. A kötetek lektorai minden esetben az irodalomtudomány vezető munkatársai. Sokat segített tanácsaival Kenyeres Zoltán, Tverdota György, Jankovics József, Bodnár György. A munkatársak közé tartozik az Argumentum Kiadó vezetője, a Babits-kutató Láng József és a három sorozat borító- és kötéstervét elkészítő Banga Ferenc Munkácsy-díjas grafikus.

PRAE.HU: Az irodalmárokon kívül a hétköznapi olvasók között van-e igény ezekre a kiadványokra? Volt-e olyan tapasztalat, hogy autóbbiak a sok lábjegyzet és kiegészítő magyarázat miatt nem szívesen veszik kézbe ezeket a köteteket?

Egy-egy könyv háromszáz példányban jelenik meg. Ez óriási luxus, hiszen így nem jut el sem felsőoktatási intézményekbe, sem a könyvtárakba. A lábjegyzet különben nem zavarja az olvasást. A jegyzetek ugyanis mindig a kötetek végén vannak.

PRAE.HU: Nehéz a Babits-szövegekkel dolgozni? És ha igen, mi okozza a legfőbb nehézséget?

A versek kritikai kiadását az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozó kollégák készítik. A prózai, drámai művek, a tanulmányok és a levelek mögött rendkívül széles irodalmi, filozófiai, kultúratudományi horizont és rendkívül mély korszakismeret van. Egy-egy kötete összeállítása öt-hat évi munkát jelent, nekünk ugyanis meg kell próbálni megközelíteni Babits szemléleti pozícióját és eszmevilágát.

PRAE.HU: A Kosztolányi kritikai kiadás első darabjaként közreadott "Most elmondom, mint vesztem el" című kötet Kosztolányi szenvedésének dokumentumait és a korábban csak elvétve, Kosztolányiné könyvében is például töredékekben ismert kórházi beszélgetéseket tárja fel teljes egészében. Babits beszélgetőfüzetei évekkel ezelőtt szintén megjelentek, gondolom, a kritikai kiadás ugyancsak számol velük. Nem veszélyes ennyire intim módon feltárni egy író minden egyes sorát, a jó szándék ellenére nem sértő ez vele szemben? Több lesz ettől az életmű?

Ezt a kérdést mi is feltettük magunknak ugyanúgy, mint ahogy a József Attila-életművet feltáró kutatóknak is mérlegelniük kellett, kiadható-e a Szabad ötletek jegyzéke, vagy – máshonnan hozva a példát – elkészíthető-e Csontváry Kosztka Tivadar pszichopatológiája. Tudva, hogy az irodalomtudomány Jauss, Paul de Man, Barthes és mások nyomán éles határt von a műalkotás és a személyes élet közé, rá kellett jönnünk, hogy a közfogalmak szerint az alkotó szövegei és alkotóra vonatkozó információ, valamint a közfelfogás szerint irodalminak tekintett művei közé nem érdemes vasbeton falat húzni. Jordán Tamás interpretációjában a Szabad ötletek jegyzéke József Attila életösszegző irodalmi alkotása. Németh Attila József Attila betegségei című könyve, az anamnézisek, vizsgálati eredmények, a gyógyításban részt vevő ápolónők emlékezéseinek összegyűjtésével nem sértenek személyiség jogokat, csupán nyilvánvalóvá teszik, hogy a költő betegségei gyógyíthatatlanok lennének ma is, ezért messze kerül az igazságtól az, aki ilyen vagy olyan politikai ambícióval 1938-ban vagy akár ma megpróbálja megmondani, ki a bűnös a költő halálában. Minden életmű mögött ugyanis – írta Németh Attila – egy bizonyos személyiség van, egy más személyiség más életművet hozott volna létre. Mindezekre gondolva és mindezeket mérlegelve kértem fel Czeizel Endre genetikust, Gyenes György radiológust, Rihmer Zoltán, Harmati Lídia és a József Attila betegségeit megírt Németh Attila pszichiátereket, neurológusokat és Szállási Árpád belgyógyászt, tekintsék át addig elkészült könyveinket és készülő kéziratainkat, és értelmezzék az irodalmi szövegeket, az összegyűjtött leveleket és dokumentumokat a maguk fogalmi rendszere szerint. Az ő munkájukból született a „…kínok és álmok közt…” című könyv, melyet 2004-ben, az MTA Orvosi Tudományok Osztálya támogatásával adtunk ki. Mindegyik tanulmány valamit hozzátett a Babits-személyiségről korábban kialakított képhez, ugyanígy leleplezett tudatlanságból, valamilyen ambícióból, félreértésből terjedő vagy terjesztett hamis képet.

PRAE.HU: A tanár úr megítélése szerint hogyan viszonyulnak a mai egyetemisták Babitshoz? Megszeretik-e úgy, mint Adyt vagy József Attilát, és nem csak azt a szigorú embert látják-e benne, akiről Radnóti az őt ért sérelem miatt a következőket írta naplójában: „De a fene egye meg. Az a dög Babits.”

József Attila népszerűségét költészete önértékén kívül sok minden támogatja. Adyt ma már többen nem kedvelik, dagályosnak tartják, nem tudnak mit kezdeni kijelentéseivel, a versek „megnövesztett” lírai alanyával. Babits esetében teljesen más a helyzet. Egyrészt sokat ártanak a félinformációk. Az előbb idézett két mondatot 1934. július 8-án írta be a naplójába Radnóti. Egyszer valaki idézte, aztán azóta többen  úgy emlegetik, mintha ez lenne Radnóti véleménye a kortársáról. Azt már nem szokás tudni, hogy 1941. augusztus 6-án Radnóti két egész oldalon siratja el naplójában a költőt, hetedikén pedig ezt írja be, idézve felesége szavait: „Istenem, milyen rossz. Olyan babitstalanok vagyunk.” Meg nem szokás emlegetni Csak csont és bőr és fájdalom címmel Babits Mihály halálára írt versét: „Ki nézi most tollat fogó kezünket,/ ha betegen, fáradtan is, de mégis …/ ki lesz az élő Mérték most nekünk?”

PRAE.HU: Babits magatartása számomra nagyban különbözik a mai kortárs alkotókétól. A kortársakat nézve mintha nyomtalanul eltűnt volna az erkölcsszempontú hozzáállás.

Igazában ma megismétlődni látszik a 19-20. század fordulóján aktuálisnak gondolt distinkció arról, a költő vagy író kompetenciája csak a mű megalkotására vagy a társadalmi-etikai kérdésekre is kiterjed-e. Többen úgy gondolják, csak az alkotás tartozik rájuk. Sokkal többen azonban, mint ahogyan elképzelik, másként vélekednek. A Tekintet 2011/3. számában jelent meg például Kertész Ákos Írástudók felelőssége és árulása című tanulmánya. Kertész ebben felidézi Julien Benda Írástudók árulása című, 1927-ben megjelent könyvét, Babits 1928-ban a Nyugatban közölt tanulmányát. Gondolatmenetét, a Jónás könyvét idézve, így fejezi be: „[…] az írástudónak nem az a dolga, hogy méricskélje, hatott-e a szava, az igazság, amit hirdet. A cselekvés az Úré, vagyis a próféta azért hirdet igét, mert ezt tudja, ehhez ért. És ha ezt tudja, akkor ez a dolga. Mert nem hadvezér, nem gengszter, nem rendőrminiszter, nem terrorista és nem tudós. […] Ő próféta. Szerencsétlenebb esetben író vagy költő.”

PRAE.HU: Babits pedagógus is volt, középiskolában és egyetemen egyaránt tanított. Ha Babits egy napra visszajöhetne a Mennyei kávéházból és belépne az ajtón azzal a kérdéssel, érdemes e manapság tanítani, mit válaszolna neki?

Mindenképpen érdemes. Nagyon nehéz, nem azért, mert bármilyen tanárság társadalmi presztizse nagyon alacsony, a tudás – minden szólam ellenére – ma nem érték. Az oktatási rendszer minden elemében rossz. Babits bizonyára körülnézne, s ott folytatná akár az irodalom elméletéről tartott előadását, akár Ady-szemináriumát, ahol 1919 szeptemberében abbahagyatták vele.

PRAE.HU: Végezetül megkérdezném, a Babits szövegeken kívül min dolgozik most a tanár úr?

Ezekben a napokban fejezem be a Babits-levelezés 7. kötetének sajtó alá rendezését. Azt remélem, sikerül a két éve kiadásra váró könyvünkhöz, A modernitás párbeszédei a Nyugat korszakában című munkához kiegészítő támogatást kapni, s júliusban a korrektúrát csinálhatom. Aztán pedig a most száz éves Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökeként decemberben elmondandó előadásomon kezdek dolgozni.