Szente Zoltán: Kormányzás a dualizmus korában - A XIX. századi európai parlamentarizmus és Magyarország kormányformája a kiegyezés után

Nyugati mintájú parlamentáris monarchia volt-e az 1867. évi kiegyezés utáni magyar kormányzati rendszer?

Mindazt, ami nem illeszkedett a parlamentáris kormányzás logikájába, sokan a magyar sajátosságoknak igyekeztek tulajdonítani. Ma sincs közmegegyezés arról, hogy modern kori történelmének egyik meghatározó korszakában milyen rendszerben kormányozták az országot.

A könyv a dualizmus kori Magyarország és a korabeli Európa kormányformáiról írt eddigi legátfogóbb elemzés.

A szerzőről:
Szente Zoltán (1966) a győri Széchenyi István Egyetem tanára, az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

Moses Mendelssohn: Jeruzsálem - Írások zsidóságról, kereszténységről, vallási türelemről

Ha az ellenállás felszámolódik, petyhüdtté lesz a toll ereje. Az igazságra törekvés elveszti sarkantyúját, és az uralkodó alapelvek elvétik az észt, amelyből származnak, s megszűnnek ésszerűek lenni. Az előítéletekkel szembeni harc nélkül az ész dermedt utánzássá válik…

Ez a könyv Moses Mendelssohn (1729–1786), a német felvilágosodás egyik meghatározó filozófusa,a “zsidó Szókratész” eddigi leggazdagabb magyar nyelvű szövegkiadása.

A kötet fordítója Kisbali László (1954–2009) a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és az ELTE legendás tanára, a német felvilágosodás egyik legkiválóbb hazai kutatója volt. S közismerten Mendelssohn különleges értője, aki évtizedek óta dolgozott e kötet szövegein.

Sokak által régóta várt “Nagy Mendelssohn”-ja – sajnos a csak fejben megírt, előadásaiból kirajzolódott, átfogó tanulmány nélkül, de azért a Lavaterrel folytatott vitát bemutató remek kis írással – végre olvasható.

Adorno, Th. W., Horkheimer, M.: A felvilágosodás dielektikája - Új, javított kiadás

A Frankfurti Iskola klasszikus könyve az ész önpusztító diadalútjáról.

Új, javított kiadás. A kötet az Atlantisz Könyvkiadó és a S. Fischer Verlag együttműködésének keretében jelenik meg.

A cirógatás azt illusztrálja, hogy a hatalom előtt mind egyformák, nincs saját lényegük. Az uralom véres céljának a teremtmény csak anyagául szolgál. Így gondoskodik a vezér az ártatlanokról, érdemüktől függetlenül választva ki vagy sújtva agyon őket. A természet szart sem ér. Joga kizárólag a rafinált erőnek van…

Csakhogy ez az erő maga is csak természet; a modern ipari társadalom egész kiagyalt gépezete pusztán természet, amely önmagát marcangolja szét.

Ma nem fordulhatunk sem az úgynevezett tömegekhez, sem az emberekhez, akik tehetetlenek, csak valami elképzelt tanúhoz, akinek szavainkat örökül hagyjuk, mégse pusztuljanak velünk.