A sasvadász fiának sztorija családi drámába oltott (tan)mese: Bazarbai a mongol semmi közepén él családjával. A nomád körülmények, a puszta állatai és szigorú atyja, a sasvadász azonban egyre kevésbé elégítik ki kiváncsiságát. A nagyváros zúgása, a nyüzsgő ismeretlen után vágyódik. Az ifjú végül meg is ragadja az alkalmat és el is indul a távoli Ulánbátor felé, egyetlen hűséges társa a sas, amely már apját is egy évtizede szolgálja. Utazása közben - nyilvánvalóan - számtalan veszély leselkedik rá, rátalál szerelem, végül eljut a poros civilizációba, melyben aztán nagyot csalódik.

A Koppenhágában született René Bo Hansen korábban főleg tévés dokumentumfilmekkel (Forgotten War, From the Dark to the Light, Children of the West Wind, Street Children in Mongolia) és rövidfilmekkel (például a 2002-ben forgatott Miga’s Journey) hívta fel magára a figyelmet. Gyakran foglalkozott filmjeiben az ifjúsággal, ráadásul igen gyakran forgatott mongol tájakon is. Első nagyjátékfilmje tulajdonképpen abszolút bemutatja érdeklődési körét. Az alkotás számtalan fesztiválon szerepelt és ifjúsági filmként sikerült is tekintélyes számú díjat összeszednie (a belga Open Doek Film Festivalon, az Egyesült Államokban a 2009-es Heartland Film Festivalon és Görögországban a 12. Olympia Ifjúsági Filmfesztiválon nyert). Bár 2010-ben a Mediawave – A Fényírók Fesztiválja keretein belül már levetítették egyszer, meglehetősen hosszú ideig kellett várnunk a film itthoni forgalmazására. Eredeti debütálása a 2009-es Berlinálén történt.

A forgatás maga főleg Ulánbátorban és környékén, illetve az Altaj hegységben, Mongólia nyugati részein folyt, pusztán egy maréknyi stáb segítségével. Ázsia szívének gyönyörű tájai mindenképpen ragyogó hátterét adták a történetnek, a főváros poros, sík ipari negyedei is kellően kontrasztosak Bazarbai álomképeivel. A főszereplők: a kis Barzabai Matei és társai (Serikbai Khulan, Mardan Matei, Asilbek Badelkhan) javarészt ismeretlenek számunkra, színészi játékukra azonban nem lehet panasz. A mellékszereplőkről ezt már nem állíthatom: az, hogy amatőr színészekként főleg helyieket kértek fel néhányszor meglehetősen mókás végeredménnyel járt. Ilyen a jelenet, amiben Bazarbaiék egy buddhista templom falai mögött lelnek menedékre, és a templom főpapja köszönti őket: körülbelül kilenc mondatos monológját egyetlen levegővel kántálja végig.

René Bo Hansen filmje izgalmasnak semmiképpen nem nevezhető, de kedves és pihentető alkotás. A dán rendező dokumentumfilmes múltja sajnos rossz hatással volt A sasvadász fiára: a tradíciók és a nomád kultúra apró finomságait szájbarágósan tálalja. Az akciókat megfigyelőként mutatja, és nem a történet saját törvényszerűségéből következteti. Épp ezen az úton jutunk el legérdekesebb hibájához is: túlzottan nyugati szemléletűnek tűnik. Ulánbátorban nyilvánvalóan nem lehetett olyan sikeres, mint például az Egyesült Államokban volt, ennek az oka, hogy véleményem szerint a leginkább vak orientalista hagyományt követi: kívülről írja le a mongol pusztát, kívülről festi meg a várost, kívülről hozza a problémát a keleti környezetbe, amely tipikusan nyugati gondolatból fakad. Az ifjúság által vágyott, de hamis és kiégett civilizáció, a tradíciókhoz való hűség fontossága, a „természetbe való visszatérés” a filmben vajon nem inkább a túlcivilizált nyugat dillemmái, melyeket kivetít egy barbár, nomád környezetre? Ez a világ a mi szempontunkból „még megmenthető világ, amire már árnyékot vetett a romlás”. Vajon olyan egyértelmű ez az Altaj tövében is? A hegyormok között szárnyaló sas a szabadság jelképe: a gyermek lázadó szabadságvágyáé a történet elején, majd a nomád társadalom szabadságáé a civilizáció cukormázas bilincseivel szemben. Ez a sas-szimbólum azonban már tényleg igazi nyugati toposz. A sasmadár fia lehetett volna dráma is, mutathatott volna kicsit többet, érezhettük volna belőle jobban Mongóliát, azonban akkor nem az lenne ami: egyszerű, finom és igazi „handmade” tanmese, egy olyan világban amelyik jól áll neki, és amelyikről viszont – a látszat ellenére – nem szól igazán.



A sasvadász fia (Eagle Hunter's Son)
Színes, német-svéd-dán film, 97 perc, 2009.
Rendező: René Bo Hansen
Forgatókönyvíró: Stefan Karlsson, René Bo Hansen, Staffan Julén
Operatőr: Dixie Schmiedle
Szereplők: Barzabai Matei (Bazarbai), Serikbai Khulan (Inaara), Mardan Matei (az apa), Asilbek Badelkhan (Khan)
Bemutató dátuma: 2011. május 26.
Forgalmazó: Mozinet Kft.