Tudósítói feladatunkat komolyan véve a fesztivál második napján azzal a határozott szándékkal vonultunk be a sajtóközpontba, hogy előkeríttetünk valakit a fesztivál szervező arcai közül. Kis várakozás után, már a fesztivál nagyon kedves és közvetlen művészeti vezetőjét, Maciej Gilt faggathattuk a kedvenc magyar filmjeiről. Persze mesélt nekünk a fesztiválról és a lengyel filmek helyzetéről is, és arról, hogy hogyan kell az embernek jól éreznie magát a cseh-lengyel határon: április 28. és május 5. között egészen biztosan remek cseh, lengyel, szlovák és magyar filmekkel...

PRAE.HU: Honnan jött az ötlet, hogy Cesky-Tesinnek/Cieszynnek kell egy filmfesztivál?

A fesztivált 1999-ben azért alapították, hogy a kultúra nyelvén keresztül közelebb hozzák egymáshoz a visegrádi országokat: Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot. Másrészt a városban nagy hagyománya volt a színházi fesztiválnak, ezért a helyi filmesek úgy gondolták, miért ne lehetne egy helyi filmfesztiválunk is. Idén ez már a 13. alkalom, hogy megrendezzük a fesztivált, ami az évek során egyre nagyobbra nőtte ki magát, de továbbra is a kulturális kapcsolatok erősítése a fő cél.

PRAE.HU: Ezek szerint kezdettől fogva szerepelnek magyar filmek a fesztiválprogramban.

Csak 2005 óta vannak magyar filmjeink is, de azóta minden évben szerepelnek a palettán. Volt olyan év, amikor több, mint 10 magyar filmet is bemutattunk, de mivel a cseh-lengyel határon vagyunk, ezért a cseh és a lengyel filmeké a főszerep.

PRAE.HU: Főleg kik látogatják a fesztivált? Inkább csak a helyiek, vagy országos hírű fesztiválról van szó?

A közönségnek csak egy kis részét alkotják a helyiek, Lengyelország minden részéről ellátogatnak ide, van, aki a tengerpartról jön, ami kb. 700-800 kilométernyi utazást jelent. Sok a cseh és a szlovák látogató is, de Magyarországról általában csak a meghívott filmek alkotói szoktak eljönni.

PRAE.HU: Milyen típusú filmek szerepelnek a programban?

Amit csak el tudtok képzelni. A nagyjátékfilmektől kezdve, a dokumentumfilmeken és az animációs filmeken át a rövidfilmekig és a videóklipekig, van minden. Régi és új filmek egyaránt.

PRAE.HU: Volt valami speciális koncepciótok, amikor kiválogattátok a filmeket?

Idén ünnepeltük a híres cseh rendező, Otakar Vávra századik születésnapját. Az idei fesztivált neki ajánlottuk, és szerveztünk néhány különleges programot az ő filmjeivel kapcsolatban. Ő egyébként még mindig él, de az egészségi állapota sajnos nem engedte, hogy eljöjjön a fesztiválra. A koncepció amúgy csak annyi, hogy 5 napon keresztül nézzünk jó filmeket és érezzük jól magunkat.

PRAE.HU: Ki zsűrizte a filmeket, ha egyáltalán volt zsűri?

Nem volt zsűri, verseny és díjak sincsenek, mint más fesztiválokon, mert mi nem szeretjük azt a fajta felhajtást, ami ezzel jár. Itt fölösleges díjakat alapítani és díjakat osztani, mi csak jól akarjuk érezni magunkat, és jó cseh, lengyel, magyar, szlovák filmeket akarunk látni. Ez az egész a filmnézés öröméről és a filmek szeretetéről szól.

PRAE.HU: Csak filmek, vagy vannak kísérőprogramjaitok is?

Esténként koncertek, mert nem árt egy kis mozgás az egész napos mozizás után. Szóval koncertek, remek zene, finom cseh sör, jó társaság. Ezen kívül néhány kiállítás, de itt egész évben sok kiállítás nyílik.

PRAE.HU: Magyarországon jelenleg tetszhalott állapotban van a filmgyártás, sorra zárnak be a művész mozik, drágák a jegyek. Mi a helyzet Lengyelországban?

Szerencsére, azt kell hogy mondjam, a lengyel film nagyon jó pozícióban van. Évente 50-60 nagyjátékfilm és kb. 300 kisjátékfilm készül. Nagyon sok mozink és filmfesztiválunk van. A mi régiónkban szerintem a lengyel filmgyártás van a legjobb kondícióban.

PRAE.HU: Ez az állami támogatásnak vagy a szponzorációnak köszönhető? Nálatok hogy működik a rendszer?

Egyrészt van egy jól működő és progresszív Lengyel Film Intézetünk, ami összefogja a legyen filmipart és a lengyel filmmel kapcsolatos dolgokat. Másrészt minden TV-csatorna és mozi köteles adót fizetni minden egyes bemutatott film után. Ezt az adót a nézők is fizetik, azzal, hogy jegyet vesznek a filmekre. Szóval valójában nem a kormány irányítja a rendszert, hanem azok, akik filmet néznek, ők együtt fizetik meg az árát annak például, hogy új filmek készülhessenek.

PRAE.HU: Ezt a fesztivált ki támogatta?

Főleg az Európai Unió, enélkül a támogatás nélkül ez a fesztivál nem jöhetett volna létre. Ezen kívül a Visegrádi Alap, a Lengyel Film Intézet, a lengyel kulturális minisztérium, a cseh állam, Cesky-Tesin, Cieszyn, és még egy csomó más szponzor és alapítvány.

PRAE.HU: Mi az oka, hogy idén csak két magyar film szerepel a programban, Hajdú Szabolcs Bibliotheque Pascal and Antal Nimród Kontroll című filmje?

Valamelyest képben vagyok a jelenlegi siralmas helyzezettel Magyarországon. De csak azokból a cikkekből tájékozódtam, amit a lengyel és a külföldi újságok írnak. Tudom, hogy most nincs pénz Magyarországon a filmgyártásra. Sokkal több magyar filmet szerettem volna meghívni az idén, de nem volt rá elég pénzünk, a magyar filmek valamiért nagyon drágák. Nagyon remélem, hogy javul a helyzet Magyarországon, mert nagy rajongója vagyok a magyar filmeknek.
   
PRAE.HU: Mik a kedvenc magyar filmjeid?

Imádom Pálfi Gyurit, szerintem nagyszerű srác, a Taxidermia szerintem az elmúlt évszázad legjobb 5 filmjének egyike. Egészen elképesztő. És ezt úgy mondom, hogy évente megnézek kb. 2-300 filmet. Mundruczó Kornélt is nagyon szeretem, az idősebbek közül pedig Jancsó Miklóst, Mészáros Mártát, Szabó Istvánt és természetesen Tarr Bélát. Imádtam az extrém hosszú Sátántangót, és miután megnéztem a filmet, elolvastam Krasznahorkai László regényét, amit szerencsére lefordítottak lengyelre. Nagyon tetszett, de a film után nem volt benne semmi meglepetés. Nagyon tetszik, hogy az utóbbi években egy nagyon sajátos szürrealitás és varázslatos világ jellemző a magyar filmekre. Gondolok most a Bibliotheque Pascalra, vagy a Taxidermiára. Remélem, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet, nagyon szurkolok a magyaroknak.

PRAE.HU: Andy Vajna május 4-én mutatja be az új magyar filmipari koncepciót.

Kérlek, ne is emlegessük ezt a fickót. Nonszensz, hogy Hollywoodot akar csinálni Magyarországon. Goda Krisztina 56-ról szóló filmje is olyan volt, mint egy hollywoodi film, csak éppen magyarul. Szánalmas. Annak ellenére, hogy a Szabadság, szerelem című filmet egy nagyon rossz filmnek tartom, nem szabad vitatni a jelentőségét, mert nagyon fontos, hogy beszéljünk az olyan történelmi eseményekről, mint például a 56-os forradalom Magyarországon. Az utóbbi években a magyaroknál, a cseheknél és a lengyeleknél egyaránt nagyon szép tendencia, hogy számos film született a második világháború utáni meghatározó történelmi eseményekről.