A tradicionális keleti művészetek magyarországi kedvelői közt egyre többen figyelnek fel a klasszikus indiai táncnemekre, azok sajátosan kifejező, történetek elmesélésére is alkalmas testnyelvezetére. Az Európában elterjedt klasszikus balettól annyira eltérő, ám legalább annyira igényes, kidolgozottságukról ismert indiai klasszikus táncfajták nálunk is egyre népszerűbbek, főleg azoknak a táncosoknak köszönhetően, akik ezeket a táncokat első kézből, indiai táncmesterektől sajátították el, és hazatérve folyamatosan, tánckurzusok keretében adják tovább tudásukat. Mészáros Adrien is Indiában ismerte meg az odisszi táncot, amelyet
aztán Magyarországon oktatni is kezdett. Társulata, a Szundari Tánccsoport rendszeresen lép fel a magyar közönség előtt, tavaly pedig Indiába is eljutottak.

Az előadás a hagyományos odisszi estektől eltérő módon indult. Hogy a mozdulatok nyelvezetét könnyebben megértsük, a csoport egy képviselője magyar fordításban olvasta fel az egyik dalszerzemény szövegét, miközben egy táncos a szöveghez illő, stilizált mozdulatokkal kísérte azt. A gazdag arcmimikával kiegészítetett elemeket más klasszikus indiai táncokból is felismerhettük.

Az Orisszából származó odisszi táncon belül, csak úgy, mint a többi klasszikus indiai tánc esetében, két fajtát különböztetnek meg. A nritta, vagyis a tiszta tánc csakis a mozdulatok szépségét, a virtuóz technikát tekinti lényegének, míg az abhinaya kifejezetten történeteket mesél el, méghozzá mimika és kézmozdulatok (mudrák) segítségével. Az odisszi „védjegye” a csípőnél, a nyaknál és a mellkasnál megtörő test által rajzolt ív, amely kivételes bájt, nőies jelleget kölcsönöz a táncosnak. Ezt a szakrális táncot ősidők óta főként nők művelik, ezért is vártuk olyan kíváncsian a férfitáncos megjelenését a koreográfiákban.

A nagyköveti köszöntőt és a mozdulatokba való bevezetést követően először a Szundari Tánccsoport tagjai előadásában láthattunk egy kötelező klasszikus műsorszámot, a virágáldozati táncot. A műsorban ezután Saswat és Adrien tánckettősét, más csoportos koreográfiákat és Saswat Joshi szólótáncait nézhettük meg.

Saswat Joshi műsorszámai akár a nritta, akár az abhinaya fajtájába tartoztak, a néző számára egészen új esztétikai élményt jelentettek. A táncra csábító Krisna történetének egyszemélyes megjelenítése vagy a meditatív zárókoreográfia valóban egy orisszai templom hangulatát varázsolták körénk. Egy olyan kultúrkörben, ahol a férfitáncosoktól az erőteljesség megnyilvánulását várjuk el, szokatlannak tűnik a kecses, lágy mozdulatokkal dolgozó táncművész. Saswat Joshit nézve egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos táncfajtákban a nemiség háttérbe szorul, és lehetségessé válik, hogy a táncos csupán a szépséget, az erőnlétet, az állóképességet, a könnyedséggel bemutatott virtuozitást, a test hajlékonyságának csodáját jelenítse meg a színpadon.

Adrien tanítványai – és mindazok, akik felnőtt fejjel ássák bele magukat egy klasszikus tánc mozdulatrendszerébe – kivételesen nehéz feladatot vállalnak. Rendkívüli kitartás szükséges ahhoz, ha valaki a hobbiszintnél magasabbra pályázik, sőt, a színpadképességet célozza meg. Aki ilyenre vállalkozik, az kétszer annyi gyakorlással, tudatossággal rögzíti a mozdulatokat, ül bele a tribanghiba (az odisszi alappózába), tanulmányozza az elméletet, a tematikát, a mozdulatok neveit. Az este végén nemcsak az Indiai Kulturális Intézet és Mészáros Adrien köszönte meg a Mesternek az előadást, hanem Saswat Joshi is szívesen dicsérte beszédében a kelet-indiai kultúrát kitartóan tanulmányozó és sikeresen művelő tánccsoportot.

Saswat Joshi és a Szundari Tánccsoport

Odisszi táncest
Saswat Joshi, India

Mészáros Adrien, Szundari Tánccsoport (Debrecen)

2011. május 3.
Indiai Kulturális Központ, Budapest

http://www.indianembassy.hu
http://www.indiaitanc.hu/