Mert Miet Warlop szerint a tárgyaknak is kijár a kellő tisztelet, és az ember hiába úr mindenek felett, a környezete iránt tanúsított kellő alázat híján, könnyen pórul járhat. De Miet Warlop fantáziáját nem csupán az ember-tárgy reláció izgatja, hanem ugyanúgy kíváncsi arra is, mit kezdenek egymással az általa életre keltett tárgyak, ha egy térbe helyezi őket.

Springville figurái furcsán groteszk, félig tárgy, félig emberi alakok. Springville egy kis kommuna, középpontjában egy stilizált házzal és egy öltönyös, durva emberi figurával, akiből csak úgy sugárzik, hogy a túlcivilizáltság nevű urbánus betegség minden egyes tünetét magán hordozza. Első küzdelmét egy hosszú ormányával egyrészt porszívóra hasonlító, de közben cipős doboznak is értelmezhető figurával vívja, aki igen szenvtelen módon, szó szerint mindenbe beleüti az orrát. És az ember büntet: kegyetlenül fele hosszúságúra fűrészeli a háztartási szörny ormányát. De a gép megbosszulja magát: dühében füstölni kezd, majd hatalmasat robban.

Az ember megpróbáltatásai a kis porszívószörny fölött aratott olcsó diadal után kezdődnek csak igazán. A ház oldalán posztoló kapcsolószekrény egy hirtelen robbanással leválik a ház faláról, és lassú agóniába kezd: haláltusája végtelenül szomorú és megejtő. A kis porszívószörny csak szomorúan szuszog depresszióban kimúlt, áramtalan holtteste fölött. A szolgálatot felmondó kapcsolószekrény az elmagányosodás és a kizsákmányoltság végtelenül abszurd, de annál eredetibb szimbóluma.

A kapcsolószekrény okozta gyász megilletődött perceit máris egy zavarba ejtő lény, egy fekete harisnyás, hosszú lábakon imbolygó fehér terítővel borított, kerek asztal tipegése töri meg. Bájai láttán a kis porszívószörny új oldaláról mutatkozik meg, hirtelen tálalószekrénnyé válik, és egy elegáns vacsora kellékeit teríti ki az asztal-lady hátára. A terülj asztalkám ügyesen egyensúlyoz a rápakolt tengernyi porcelánnal, és csábosan kínálja portékáit a nézők felé, de a csábítási kísérlet ezúttal sikertelen marad, ezért fehér báli kesztyűit kinyújtva, ő is élettelenül elterül. Olyan, mint azoknak a szomorú, csinos és értékes szingli nőknek az esete, akik méltatlanul maradnak pártában, de egyszer csak feladják a küzdelmet.

A pórul járt asztal-kisasszony esetében újfent nincs idő a hosszú sajnálkozásra, mert a teret egy két emelet magas, rendkívül energikus, körbe-körbe futkározó figura hőzöngése tölti be. Tipikus kontraszt a női finomsággal szemben egy izomagyú szerencsétlenség, aki szintén elhasal a placc közepén, mert ész híján teljesen életképtelen. Csak riadalmat kelt maga körül, nem csoda, hogy a színpadon lévő, még funkcionáló lények mind elhúzódnak tőle. Vele kapcsolatban az tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy a társadalom képtelen bármit is kezdeni az óriásság, tágabb értelemben véve a másság problematikájával.

És a gőgös embert továbbra sem hatja meg az őt körülvevő pusztulás látványa. Hideg tekintetével felméri a terepet, és a teljes biztonság tudatában csapja be maga mögött háza ajtaját, de a ház megmutatja neki, hogy maga a ház az úr a háznál. A szerepek megfordulnak, a ház kiveti az embert magából az ember szemetével egyetemben, az ember azonban makacs, ezért továbbra sem tanúsít alázatot a tárggyal szemben.

Springville összességében maga a jelképek erdeje, csupa elkezdett gondolat, csupa felkínált értelmezési és továbbgondolási lehetőség. Mert Springville-ben az a legizgalmasabb, hogy nem kínál föl egyértelmű válaszokat, és nem mutat egyértelmű karaktereket. Springville a négyszögletű kerek erdő. Egyszerre tragikus, egyszerre bizarr, szomorú és végzetes, miközben erotikus, lírai, de legfőképp hihetetlenül humoros és szórakoztató is Miet Warlop egyedülálló színházi formájával, saját színházi nyelvével és elképesztő fantáziavilágával.

Mitet Warlop: Springville

Arend Pinoy
Seppe Baeyens
Sofie Durnez
Katja Dreyer
Zhana Ivanova
Miet Warlop

Rendezés: Miet Warlop

Design: Miet Warlop, Sofie Durnez

Külső szem: Nicolas Provost

Technikai asszisztens: Piet De Poortere, Bart Huybrechts

Fényképezte: ® Hiel

Produkció: We Love Productions

A program a Belga Nagykövetség Flamand Képviselete

és a Hungarofest támogatásával valósult meg.

A Fiatal Európa Szerkesztőség program az Európai Bizottság, a Külügyminisztérium és az Európai Parlament kezdeményezésére és finanszírozásában valósul meg. Az itt közölt információk tartalmáért és felhasználásáért a Külügyminisztérium, az Európai Bizottság és az Európai Parlament nem felel.

Bemutató: 2011.április 7.

Trafó Kortárs Művészetek Háza