![Ilyés Lénárd_1 Ilyés Lénárd_1](prae/content/articles/688.jpg)
Lénárd egy bárszéken ült, az üres teremben, szinte pontosan az előadói tér közepén. A közönséget még nem engedték a terembe, csak az ablakon kukucskáltunk be. Engem már akkor valami megmagyarázhatatlan varázslat érintett meg, amikor az ajtón keresztül a gondolataiban, és gondolom várható szerepében elmerült művészt néztem. Egyszerre volt jelen és látott maga körül mindent, és létezett valami más valóságban, valami rajtunk túliban – amibe nemsokára minket is elvezetett.
![I_L_2 I_L_2](prae/content/articles/689.jpg)
Nem nagyon ismertem Lénárdot, amolyan "kávéházi ismeretség", ahogy mondani szokták, így nem tudtam, mit várhatok tőle. Kritikusként azonban rögtön a hibákat kerestem, mert azokból lesz jó kiindulni – gondoltam.
Mennyire túljátssza a szerepét! - csaptam le erre az elején, de nem volt időm továbbgondolni. Ami ugyanis nekem akkor erőltetettnek tűnt, hamarosan átalakult. Rekordidő alatt a hajón éreztem magam. Az előadó csupán az arcával, a mozdulataival és szavaival vezetett oda.
![prae.hu](img/prae_banner.png)
![Nagy Enikő Nagy Enikő](prae/content/articles/690.jpg)
A monológ, amit előadott nyilvánvalóan
Az óceánjáró zongorista legendájának eredeti szövege, ebből készülhetett a forgatókönyv. Csak nagysokára jutott eszembe ez, hiszen ahhoz, hogy közben gondolkozni tudjak, ki kellett esnem az előadásból. Lénárd azonban nem hagyta. Még az estre engem elkísérő különben nyughatatlan természetű barátnőm – aki folytonos izgága ficergésével képtelen bármit is nyugodtan végigülni – is megdermedve ült mellettem: még piszmogni is elfelejtett.
![I_L_3 I_L_3](prae/content/articles/691.jpg)
Novocento hajóján voltunk. Amikor az őt védelmébe vonó kapitány halála után a parti őrség kezére akarták adni, lélegzet-visszafojtva mi is a matrózokkal kerestük a napokra elbújt kisfiút. Ott voltunk nevezetes párharcában a jazz szülőatyjával. Hallottuk a tengeri viharba került, hihetetlenül imbolygó hajón zongorázó Novocentót, és azt a csörömpölést, ahogy a hánykolódó hajó végül meglendítette a hatalmas hangszert, és kitörött az üvegajtó. És amikor Novocento robbant a dinamittal teli hajón – akkor mi is robbantunk.
![I_L_4 I_L_4](prae/content/articles/692.jpg)
Mert nem kell filmet nézni, nem kell színdarabot látni, nem kell zenét hallgatni, ha ennyire egyszerűen is átélhetővé lehet valami, amikor a befogadó minden porcikájában jelen van valahol: hangokat hall, eseményeket lát. Amikor van egy ilyen művész, Ilyés Lénárd, aki mindezt létrehozza, elérhetővé, átélhetővé teszi nekünk.
Amikor elaludtak a lámpák és kitört a vastaps, még nem tértem magamhoz – vagy még nem szálltam partra az óceánról. Sokáig tartott, amíg földet értem, visszazuhantam a valóságba – és a katarzis még akkor sem múlt el.
Ilyés Lénárd estjén a művészt Nagy Enikő kísérte szintetizátoron. Az előadást Czene Zoltán rendezte.