Észtország egyik legtehetségesebb és legeredetibb írójának, Andrus Kiviräkh-nak több könyve is hozzáférhető magyarul: az Ördöngős idők 2004-ben jelent meg (Polár Alapítvány), ezt követte a Kék vagon (2005, Kráter Műhely), majd a Sári, Samu és a titkok (2008, Cerkabella). Kiviräkh volt a Könyvfesztivál észt díszvendége, és ennek tiszteletére megjelent egy új kötetke is, a Breviárium (Pluralica-Észt Intézet).

Kiviräkh gyerekek és felnőttek, olvasók és kritikusok körében töretlen (és remélhetőleg itthon is egyre növekvő) népszerűsége rögtön érthetővé válik, ha az ember elolvassa tőle az alliteráló című, ám itthon még javában provokatívnak tűnő A kaka és a kikelet című rövid mesenovellát – de most (egyelőre) egy másik művéről, és annak interaktív előadásáról lesz szó.

A Sári, Samu és a titok című meseregény 5-99 éves korig olvasható, finom, okos és humoros mű egyszerre. Egy lakótelepi átlagos család (és szűk környezete) szemszögéből mutatja be, hogy miért fontos megőriznünk és táplálnunk az álmainkat, vágyainkat – fűszerezve ezt északi (ön)iróniával, rendkívül egyszerű, mégis nagyon találó rajzokkal, és bármiféle didaxis nélkül. (Rövid ismertető olvasható a könyvről itt és itt.)

Nem csoda hát, hogy a 2008-as könyvet a Kompánia színházi társulat is felfedezte magának, és a könyvből (valóban csak) kiindulva remek, drámapedagógiai elemeket használó, interaktív előadást hozott létre. A Könyvfesztivál ideje alatt kétszer is láthattuk őket, és mindkét alkalom mély nyomokat hagyott nemcsak a megmozgatott aprónépben, de a velük izguló, csodálkozó, kuncogó és olykor kissé pironkodó szülőkben is.

A Kompánia tagjai ugyanis pontosan tudják, hogyan kell megszólítani és bevonni a gyerekeket a játékba. 3 évestől 13 évesig mindenki részt tudott venni a közös mesealakításban, mindenkinek jutott szerep. A drámajáték alaphelyzete népmesei színezetet kapott: a rettenetes tüskés szörnyeteget kellett valahogy legyőzni – pontosabban, ahogy lassan fény derült rá, sokkal inkább megszelidíteni.

A fantázianeveket öltött, álomkutatókká vált szereplők (Dr. Abdul Üzbegisztánból, Dr. Ló Magyarországról, Dr. Zúzmara az Antarktiszról stb.) megszemélyesítették a családtagok egy-egy álmát: felhőbalerínákká váltak, félelmetes kelkáposztafőzelékké alakultak, vagy épp cincogó vizilóvá. A gyerekek hallhattak mini-horrormesét, emailt kaptak papírdobozból, varázsoltak, helybenfutó-versenyzetek – és legfőképp gyerek létükre szembesíthettek egy lelketlen-boldogtalan-álomtalan felnőttet (Birka urat) a világ legegyszerűbb dolgaival: ne vesse meg a fantáziavilágot, hanem törődjön vele nap mint nap, és ha megbántotta valamivel kitalált barátját, hát kérjen tőle sürgősen bocsánatot! Mindezt olyan bájjal és természetességgel tették, hogy az ember nem tudott nem arra gondolni: ezek a gyerekek most nem csak az álmokról, de bizony magukról is beszélnek nekünk.

Megható, felkavaró és mégis elsősorban rendkívül szórakoztató alkotás jött létre ott és akkor, csak nekünk.

A következő Sári, Samu és a titkok c. foglalkozás április 28-án Székesfehérváron lesz, a továbbiakról a honlapjukon lehet majd értesülni. (Ugyanott megtekinthetők felnőtt darabjaik adatai is.)

Fotó: Zoltán Csaba

A Kompánia azt a színházi hagyományt folytatja, ahol a közösség a főszereplője az előadásoknak és a mindennapi életnek. Előadásait erősen mozgásra épülő, de a szöveget mégis megtartó, zenei központú dramaturgia jellemzi. Szimbólumokat keres, amik hídként kötik össze a mély, tudat alatti világot a hétköznapi világgal. Interaktív gyerekelőadásaihoz a drámapedagógia eszköztárából merít, tiszta kommunikációt, empátiát, viselkedési és játékbátorságot fejleszt; az elfogulatlan, tabuk nélküli vizsgálódás gyakorlatát hangsúlyozza. Tagjai drámatanárok a budakeszi Mezei Mária Művészeti Iskolában. Legfontosabb feladatuknak a mesélést, a továbbmesélést tartják. (Forrás: Kompánia honlap)