A csaknem ötven, speciális könnyűfémből készült, 1,5 x 1,5 méteres tablóra nyomtatott, épületfotókból álló szabadtéri tárlat március 23-ai, budapesti megnyitója előtt a barcelonai Sagrada Familia kerítésén állomásozott, innen pedig május 3-át követően a brüsszeli Városi Park kertjének kerítésére vándorol. A nemzetközi kerítés-turné létokát az Európai Uniós soros elnökség adja, illetve sokkal inkáb az a hozzá kapcsolható esély, amellyel Magyarország ismét a kulturális kapcsolatokon keresztül való pozitív országimázs közvetítés részese lehet. Természetesen egy ilyen lehetőséget mindig sikeresebben aknázhatunk ki akkor, amikor nemzetközi összefogásról van szó. Vélhetően szerencsénkre.

Az Antoni Gaudí, Victor Horta és Lechner Ödön munkásságának kiemelkedő alkotásait bemutató táblák közlik a magyar, belga és spanyol kurátorok bevezetőit, illteve az építészek rövid szakmai életrajzát, valamint Brüsszel, Budapest és Barcelona térképét rajtuk bejelölve a kiállításon megjelenő épületek pontos elhelyezkedését. A térképek mindegyike a turisztikai szándékú tájékozódás mellett érdekes adalékokat szolgáltat az európai modernizmus hatására szélsebesen fejlődő európai városok kialakultásának irányait illetően is.

A kiállítás egyik érdekessége éppen abban rejlik, hogy a téma és a szereplők szerencsés közismertsége okán, a kurátorok jóvoltából az európai szecessziós építészet és iparművészet kiemelkedő alkotásai egy olyan urbanisztikai kontextusban nyernek jelentőséget, amely absztrakt értelemben ugyan, de elvezet az EU létrejöttéhez. A logikai (vagy inkább metaforikus) láncolat ilyenformán úgy épül fel, hogy a modernitás lehengerlő 'Art Nouveau'-ja, a díszítőművészet és az építőművészet addig sohasem tapasztalt koherenciája új városokat emelt Európa térképére a múlt századfordulón, amely városok a jelen évezredben már egy új, egységes Európa szimbólumaiként vannak jelen. Vagyis, ebben az értelemben a politikai és/vagy diplomáciai 'egység' zászlóshajója a modernitás leglátványosabb formában megjelenő építészeti és design trendje lenne az a maga korában némiképpen ellentétes fogadtatású irányzat, melyet bírálói az olcsó kereskedelmi árúcikké redukált magas művészet árulójaként bélyegeztek meg.

A kereskedelmi árucikkek, bútorok és épületek szecesszió általi újfajta esztétikai megközelítése addig sohasem tapasztalt lökést adott a design térhódításának, amely a leglátványosabb módon a formatervezett épületek, enteriőrök, használati tárgyak és reklámkellékek  területén nyilvánult meg. A reklámipar legbecsesebb emléktrágyai között tartjuk számon Alfons Mucha plakátjait vagy a század eleji Törley-reklámokat, az épületek és enteriőrök szintjén megnyilvánuló 'Jungednstil' pedig vitathatatlanul magas értékeket képvisel úgy a történelmi Magyarország nagyobb városaiban, mint Budapesten.

A párhuzam a szecesszió stílusának elterjedése és az Európai Unió megszületése között annyiban vitán felüli, amennyiben mindkét jelenség szorosan a kereskedelmi és az üzlet világban. gyökerezik. Ugyanakkor az EU politikai megítélése, legalábbis Magyarországon,  (éppen hogy) a soros elnökség periódusában kínosan ellentmondásos – azaz nem feltétlenül helyezhető olyan problémátlan(nak vélt) piedesztálra, mint az érvelés ezen pontján már inkább allegorikusba hajló szecesszió.

Kissé kellemetlen aurát ad a kiállításnak, hogy miközben a soros elnökségi posztokat egymás között váltó nemzetek nagyvárosai és tiszteletre méltó kurátorai összehangolt és egységes értékeket szem előtt tartó kulturális programot építenek fel, egy kellemes, nyitott hangvételű, szofisztikált kontextust teremtve, addig a dolog politikai/diplomáciai oldalán lépten nyomon, igen kellemetlen összefüggésekkel kell szembesülnünk, a soros elnöki tisztet betöltő hazai kormányzat euroszkepszisével és zavarbaejtő diplomáciai jelenlétével. Ezen a ponton pedig sajnos még a legtisztább szándékú és legsimább utat járó országimázs-fényező lehetőségnek is meggyűlik a baja az értékközvetítéssel.


Az európai szecesszió nagymesterei című kerítéskiállítás a Magyar Nezeti Múzeum kerítésén (Múzeum körút 14-16.) tekinthető meg 2011. május 3-ig.