Ezúttal nem az ülések, hanem a színpad zsúfoltsága volt meghatározó. Persze szép számmal töltötte meg a hallgatóság a nézőteret, ám mindez eltörpült a hangszerek sokasága mellett. Főként marimbákat, xilofonokat és más, számomra néven nevezhetetlen eszközöket láttunk, amik közé a zenészek épp hogy befurakodtak.

Aztán keződött a hangkavalkád, és azt láttuk, hogy a szűkös és zsúfolt térben a muzsikusok ide-oda forgolódnak: olykor ketten – egymással szemben – játszanak egy hangszeren, majd átváltanak valami másra, egyszóval a mozgás alig akadt meg a színpadon.

A koncert elején többé-kevésbé ismert melódiákat hallhattunk, ám ebben a hangszerelésben minden újnak hatott. Budaskin ugyan kevésbé ismert, de hát alig van olyan ember, aki ne kapná fel a fejét Bizet Carmenjére, vagy Mozart Varázsfuvolájára. Nos, ezúttal nem a dallamok ismerőssége miatt kaptuk fel a fejünket.

Leginkább a japán taiko-dobosokra emlékeztetett az, amit a színpadon láttunk-hallottunk: látványosan, iszonyatosan pörgőn, szinte erőszakosan hívta fel magára minden elem a figyelmet. Ettől a töménységtől alig kaptunk levegőt.

Pedig levegőre szükség volt, és nem ártott volna némi tér is, hiszen a ritmusok megmozgatták a hallgatóság testét, a plüss foteleken kívül minden az együtt mozgásra csábított. Talán az egyetlen hibája ennek az előadásnak a dinamika majdnem teljes hiánya volt: minden az első pillanattól fogva maximálisan szólt.

Nagyon szeretem az inharmonikus hangszerek hangját: a szokványos dallamhangszerek mellett egy más összhangzattant, más felépítettséget követelnek meg. Ráadásul különleges hangzásuk miatt erős rokonságban állnak az elektronikus hangszerekkel.

Talán pont ezért egy picit zavart az, hogy a színpad zsúfoltsága miatt csak később vettem észre, hogy a háttérben egy basszusgitáros áll és játszik, előtte és tőle balra pedig egy billentyűs hangszeres fickó.

Rendkívüli módon szeretem a huszadik század azon komolyzenei műveit, amelyek az elektronikus hangzást akusztikus hangszereken állítják elő (bár kissé más, de mindenki figyelmébe ajánlom a Balanescu Quartet Robots című Kraftwerk-feldolgozását – hegedűn!).

Balanescu Quartet: Robots

 
Pont ezért zavart, hogy miután észrevettem a basszerost és billentyűst a háttérben, már nehezen tudtam eldönteni, hogy ügyes hangkeverésről van szó, vagy valóban az akusztikus hangszerek állítják elő ezt a különleges hangzást?

Talamba Ütőegyüttes (Mozart) - Török induló

 

A szünet után megint ismerős dallam következett (Mozart Török induló) szinte felismerhetetlen feldolgozásban. Aztán pont időben érkezett a Tyerem Kvartet.

Biztosan látott már a kedves olvasó basszus-balalajkát. Én meglehetősen ritkán, de most volt alkalmam megcsodálni a hatalmas háromszög alakú testet és vékony nyakat, amely mögött szinte alig látszott a kopasz, öltönyös és pöttyös inges zenész. A többiek épp nem voltak tar fejűek, ám hasonló öltözékben díszelegtek: feltűnő volt a(z egyáltalán nem oroszos) stilizált megjelenés.

A Tyerem Kvartett Torontóban

Amit a Talamba ütőhangszereken csinált, az most megismétlődött akusztikusan. A négy zenész apró hangszereken (talán mandolin, ki tudja?), ám olyan energiával és sebességgel játszott, hogy a lélegzetvételre is alig jutott idő. Elhűlve néztük és hallgattuk, hogy az iszonyatos tempóban teljesen egyszerre, összehangoltan szólalnak meg a hangszerek, es minden apró gesztus kidolgozott, az előadás egészét szolgálja.

De nem csak a lehengerlő tempóban hasonlítottak a Talambára. Ifjúságomból emlékszem egy kedvenc kerthelyiségre, ahol az öregek összegyűltek, és egyikük egy különleges pengetős hangszeren játszadozott. Mi, fiatalok utáltuk őket, leginkább csak nyenyerézésnek tekintettük ezt a zenét. Persze az öreg nem volt túl jó zenész, a hangszer is ütött-kopott és meglehetősen ócska volt, de ami leginkább zavart minket, az a hangok feltűnő hamissága volt.

Ma már tudom, hogy a ma uralkodónak vélt egyenletes lebegésű temperálás egyáltalán nem az üdvösség, és a világ zenéi egészen más skálákra épülnek. Ma már meghallom az idegen skálák (és hangolás) szépségét – akkor, bohó ifjúságomban csak a hamisságon bosszankodtam.

Azért említem ezt most, mert nyilvánvaló volt, hogy ezt a zenét nem lehet kívülről hallgatni, ebben csak résztvenni lehet. A hallgatóság elakadó lélegzettel figyelte a villámgyors futamokat – ugyanakkor hallottam, láttam hogy a zene nem igazán harmonikus és néhány hallgatót bizony ez a „hamisság” zavar.

De nem volt idő töprengésre: végül újra feljött a Talamba a színpadra, és most a két együttes közösen adott elő egy szerzeményt. Látványnak horror vacuui (mármint a barokk félelem az ürességtől), szinte erőszakosan bevonó volt. Hallásélményként pedig inharmonikus, és mégis elbűvölő volt az előadás.

Egyetlen megjegyzéssel zárom írásomat: jó lenne, ha az emberek – és különösen a zenészek – nem félnének az ürességtől, és jobban tisztelnék az inharmonikus hangokat. A Talamba Ütőegyüttesnek pedig azt javaslom, hogy lépjenek fel nagyobb – és megmozgatható – térben, valamint különítsék el az akusztikus hangokat az elektronikától.

---

A műsoron:

Nyikolaj Budaskin: g-moll concerto grosso
Bizet: Carmen szvít
Mozart: A varázsfuvola – nyitány
Rossini: A sevillai borbély – nyitány
Rimszkij-Korszakov: A hattyúhercegnő
Ismeretlen szerző: Szamárinduló
Schubert: A szép molnárleány – A vándorlás
Rogyion Scsedrin: Albéniz nyomán
Csajkovszkij: Dallamok a Diótörő szvítből
Liszt: II. Magyar rapszódia

Szünet

Mozart: A-dúr zongoraszonáta (Török induló) K 331
Tyerem Kvartett: Orosz szenvedélyek - fantázia Bach d-moll toccata és fúgájóra
Tyerem Kvartett: Csajkovszkij az északi népek között – fantázia a szerző Évszakok című ciklusára
Tyerem Kvartett: Az örök szerelem – egyveleg Tiersen, Legrand, Tariverdijev és Kosma dallamaira
Válogatás orosz sikerfilmek zenéiből
Bach: Badinerie a h-moll szvítből
Grünvald László: Rainbow Snowy
Grünvald László: Magyar képek
Piazzola: Oblivion
Piazzola: Libertango

Talamba Ütőegyüttes

A Talamba Ütőegyüttes 1999-ben alakult, nevét egy délszláv eredetű hangszertől kölcsönözte, melyet az üstdob (timpani) ősének tekintenek.

Az öt ütőhangszeres diák már a Zeneakadémián barátságot kötött, és míg tanulmányaikat végezték, kreativitásuk, ötleteik és elképzeléseik hasonlósága sikeres együttessé kovácsolta őket. A Talamba zenéje a 21. század muzsikája: jellemző rá a sokféleség, a műfajok „békés egymás mellett élése”. A különböző zenei stílusok között otthonosan mozognak, és gyakran alkalmazzák a zenei humor eszköztárát. Műsoraik során térben és időben is bejárják a zene világát.

Fontos számukra, hogy sok saját szerzeményt játsszanak, amelyek gyakran idézik különböző népek zenéjét a magyar népdaloktól kezdve a balkáni dallamokon át az afrikai ritmusokig; más darabjaik pedig a komolyzenében gyökereznek. Nem hiányoznak a Talamba repertoárjából a dzsessz klasszikusai, a komolyzenei átiratok vagy a kortárs darabok sem: az Egy kiállítás képei vagy Bach fúgái gyakran szólalnak meg egyedi hangszerelésben és átdolgozásban. Koncertjeiken a zene mellett a látvány is magáért beszél: minden előadásukon több száz hangszert szólaltatnak meg.

A Talamba küldetésének fontos része a fiatal korosztály zenei nevelése. A Filharmóniával együttműködve már 2001 óta járják az országot rendhagyó énekórájukkal, amellyel sokszor a leghátrányosabb településekre, élő kulturális élményben ritkán részesülő fiatalokhoz jutnak el.

2007-ben az együttes Gödölő város kiemelt művészeti csoportja lett, Okamale címmel pedig kiadták első önálló lemezüket is. 2009-ben ünnepelték 10. születésnapjukat, és ebből az alkalomból elkészült legújabb, Bábel című albumuk. 2010-ben különdíjat nyertek a szentpétervári Nemzetközi Crossover Kamarazenei Versenyen.

Tyerem Kvartett

A megalakulása óta eltelt 25 évben a Tyerem Kvartett Szentpétervár és az orosz kultúra nagyköveteként járja a világot, már több mint 2.000 koncertet adtak. Európai turnéik során felléptek a londoni Queen Elizabeth Hallban, a párizsi Olympiában, a frankfurti Alte Operben, Brugge-ben, Helsinkiben, Torinóban, Rómában és Milánóban, de Japántól Panamáig, Kanadától Új-Zélandig a világ számos más pontján is megfordultak már.

Lenyűgöző virtuozitásuknak, lélegzetelállító előadásmódjuknak, tiszteletet ébresztő művészi érzéküknek és eredeti feldolgozásaiknak köszönhetően az orosz sajtóban Szentpétervár névjegyeként emlegetik őket az Ermitázs, a Marlinszkij Színház vagy az Orosz Múzeum mellett.

Repertoárjukon több mint 500 mű található: klasszikus és kortárs művek népszerű témái nyomán készült átiratok és fantáziák, népzene, jazz és filmzene. A Tyerem Kvartett fő ihletforrásául az orosz művészet és annak legősibb hagyományai szolgálnak, tevékenységük nyomán az utóbbi időben az autentikus orosz népi hangszereket eddig nem látott érdeklődés övezi.

Az együttes képviselte Oroszországot a pápa és Teréz anya előtt a Vatikánban, Károly herceg meghívására a St. James Palace-ban vagy a G8 vezetői előtt Szentpéterváron. Az évente megrendezett Tyerem Fesztiválra pedig a világ minden tájáról érkeznek előadók, és a különböző műfajokat, stílusokat, zenek hagyományokat felvonultató crossover rendezvény a szentpétervári zenei élet egyik kiemelkedő eseményévé vált.