Egy névtelen tálib (Vincent Gallo) menekül valahol a kiúttalan afgán sivatagban, hogy végül amerikai katonák markában végezze. Kínzatás és meddő szóra bírási kísérletek után egy ismeretlen európai fogolytáborba próbálják transzportálni. Azonban a foglyokat szállító busz balesetet szenved, így a névtelen tálib kiszabadul, és egy újabb helyszínen folytatja gyilkosságokkal nehezített élet-halál futását, egészen a végsőkig. A filmben a tényszerű történesekről a puszta létezés mozzanataira helyeződik át a hangsúly, a filmidőben előre haladva lassanként már nem számít semmi, csak a túlélés - mígnem a mű akciófilmből lírává absztrahálódik.

A lengyel közeg erős atmoszférájú ábrázolása Skolimowski egyik ismertetőjegye, ehhez néhol absztrakt elemekkel variálódó, néhol inkább realista módon ábrázolt elbeszélés társul. A rendező az egyik korai filmjében (Sorompó, 1966) egy ifjú kompromisszumpukkasztó egyetemista első lépéseit követi nyomon. Az élet és szerelem nagy kérdéseiről van szó, csakhogy meglepően bátor elvontsággal mesél a film. Legutóbbi nagyjátékfilmjében pedig - amelyben az Amerikában töltött éveket hátrahagyva ismét lengyel vizekre evez - egy ártatlan, őrült szerelem tragikus fordulatát, négy titkos és lopott Annával töltött éjszaka bizarr perceit viszi vászonra (Négy éjszaka Annával, 2008), ez esetben a realista ábrázolásmód kerül előtérbe. Skolimowski korábbi filmjeivel szemben az Ölésre ítélve egyfelől idegen kultúrát érint az afgán főszereplője által, másfelől dialógusmentes líraisága és a természeti képek narratív funkcióval való felruházása is újdonság a lengyel-amerikai rendező művészetében.

Az Ölésre ítélve legizgalmasabb vállalása a főszereplői nézőponttal való azonosulási lehetőség megteremtése, ugyanis a menekülő férfi folyamatosan gyilkol az életben maradásáért. Nemcsak az őt üldöző katonákat, hanem az útjába kerülő favágót is leöli, hiszen a vég közeledtével a legelemibb ösztönök lendülnek működésbe. Fut és éhezik a havas tájban. Egy elvesző pont csupán a hegyek magaslataihoz képest, de egy kiszúrható célpont az üldözők számára. Sebesült és fogytán az ereje. Mindent megeszik, amit talál, még a gyermekét szoptató anyát sem tiszteli, csak az életet adó tejforrást látja, s erőszakkal el is veszi a nőtől az élet reményét, majd fut tovább. Kevés dialógust hallhatunk, inkább a vidék hipnotikus, lenyűgöző erejének sodrása viszi a filmet, s a rettentő képsorok, amelyek ösztönlénnyé változtatják az egykoron családi életet élő, hívő férfit. A beúszó emlékvíziók meleg tónusú képei az imádságok hangjával erős kontrasztban állnak a poklot jelentő hidegfehér alapszínű szökéssel. Külön figyelmet érdemel Vincent Gallo néma játéka, melyben nagy hiteleséggel tárja elénk egy egyszerre szomorú, megrettent és egyre kegyetlenebbé váló menekülő férfi arcát.

A film zárlata feloldozás. Egy asszony segítő, gondoskodó keze és - a lengyel filmek nagy történetű szimbóluma - a fehér ló megjelenése a szűnni nem akaró köztes létből továbbsegíti a menekülőt egy következő, ismeretlen állomás felé.


Ölésre ítélve
Színes, lengyel-norvég-ír-magyar thriller, 83 perc, 2010.

Rendező: Jerzy Skolimowski
Forgatókönyvíró: Eva Piaskowska, Jerzy Skolimowski
Operatőr: Adam Sikora
Producer: Eva Piaskowska, Jerzy Skolimowski
Co-producer: Berger József, Ingrid Lill Høgtun, Ed Guiney
Vágó: Lemhényi Réka

Szereplők: Vincent Gallo (Mohammed), Emmanuelle Seigner, Stig Frode Henriksen, Nicolai Cleve Broch