PRAE.HU: Miért Machiavelli a példaképe, mint ahogy frissen magyarul is megjelent könyve borítóján is áll?

Talán azért kíváncsi, mert Machiavellinek nagyon kétes híre van. A filozófus vagy gondolkodó Machiavellinek azért lehet ilyen negatív reputációja, mert nagyon kellemetlen vagy kínos dolgokra mutat rá. Én leginkább azért szeretem, mert nem immorális, hanem amorális. Machiavelli nem a morális közmegegyezés terminológiája szerint gondolkodott, hanem analizálni akarta a politikát, úgy, ahogy az valójában működik. És nagyon szerette szülővárosát, szülővárosa szabadságát, bár ezt el szokták felejteni vele kapcsolatban. A legtöbb ember csak A fejedelem című művét ismeri, ami a zsarnokokról, mai szóhasználattal a diktátorokról szól, de szerintem nem ez a legfontosabb és legjobb könyve, hanem az Értekezések, ami a köztársaságkori Róma szabadságáról szól, és arról, hogy ez a politikai szabadság hogyan előlegezi meg és készíti elő a különböző társadalmi csoportok közötti harcot – ez az a gondolata, amelyik a leginkább hatással volt rám.

PRAE.HU: Ha lenne egy Machiavelli típusú gondolkodó vagy politikus a mai Európában vagy az Európai Unióban, az jobb lenne nekünk vagy rosszabb?

Én Machiavelliről úgy beszélek, mint filozófusról, nem pedig úgy, mint politikusról – és ehhez a Machiavelli-képhez én is közel érzem magam, több szempontból is. Ő úgy írt a politikáról, a politika működéséről, hogy azt belülről ismerte. Firenzében született, ami az akkori Itália egyik legerősebb városállama volt, és majdnem tizennégy évig a város egyik legbefolyásosabb főtisztviselője volt, előkészítője és vezetője számos nemzetközi tárgyalásnak. Aztán a Mediciek kisöpörték Firenzéből a demokráciát, Machiavelli pedig vidékre költözött, és rengeteg ideje lett olvasni, írni. Tehát ő nem könyvekben összegyűjtött tudásra, hanem saját tapasztalataira építette politikai, társadalomfilozófiai gondolatait – tudta belülről, hogyan működik a politika, hogyan kellene sok esetben inkább működnie, ezt írta le. Én ugyanerre teszek kísérletet a könyvemben. Nagyon fontosnak tartom magát a gyakorlati politikai tapasztalatot, és azt a szemléletmódot, hogy a politikát az idő és az események kontextusában kell vizsgálni – főleg akkor, amikor egy váratlan helyzetet azonnal meg kell tudni oldani –, mert a politika nagyon is része a történelemnek, és amikor alakítod a politikai folyamatokat, rájössz, hogy ez az egész sokszor csak arról, hogy alkalmazd a szabályokat és törvényeket, nem pedig arról, hogy részese legyél az időben látható történéseknek, amiben pedig Machiavelli nagyon is jó volt.

Fotó: Bach Máté

PRAE.HU: Könyvében Európa és az európai politikai hagyomány múltjáról, jelenéről és jövőjéről ír. Ön szerint hogyan gondolunk mint európaiak saját magunkra rosszul, milyen pontokon rossz az önmagunkról alkotott kép? Jelenleg Magyarország az EU soros elnöke, és ebben a pozíciónkban, ha figyelembe vesszük ezeket a gondolkodási áramlatokat vagy rossz beidegződéseket, akkor hogyan alakíthatnánk egy kicsit jobb irányba az Európai Uniót?

Szerintem a legfontosabb az a tagállamok számára, hogy megértsék, Európa a mi részünk, a belőlünk, a mindannyiunkból összetevődő egész. Az európai politika nem egy olyan valami, ami Brüsszelben vagy Brüsszelből kiindulva van, hanem amire minden tagország gondolkodása hatással van, befolyásol. Nincs olyan, hogy ők, hanem mi van, mert Európa a mi részünk.

A hazám, Hollandia hat éve elutasította az európai alkotmányt, mindössze egy évvel Magyarország csatakozása után. Akkoriban még aktívan politizáltam, és ebben a közegben nagyon meglepődtem, hogy az emberek úgy érzik, Brüsszel nagyon messze van tőlük. Nem értettem, hogy miért gondolkodnak így, ezért akartam megérteni és leírni, hogy hogyan és miért vagyunk közösen benne ebben a sztoriban, ami az EU – és ami egyben közös jövőnk is.

PRAE.HU: Ha Európában vagy az Európai Unióban sokkal erősebb nemzetek lennének, akkor Európa vagy az egész Európai Unió is sokkal erősebb lenne?

Azt gondolom, igen. Ez könyvem talán legfontosabb üzenete is. Európa nem a nemzeti államok ellen van, hanem azért épült fel, hogy megvédje a nemzeti államokat, és csak akkor tud erős lenni és maradni, ha az Unió – sok esetben egymástól is – különböző tagjai erősek.

A politikai közbeszédben vagy az egyetemi tananyagokban Brüsszel sokszor a jó és a nemzeti államok a rosszak, ők azok, akik meg tudják gyengíteni az egységes európai konstrukciót. Az emberek pedig sokszor éppen ellenkező előjellel gondolkodnak, azaz Brüsszel rossz, és Brüsszel rájuk akarja erőszakolni az akaratát. Úgy gondolom, mindkét megközelítés hibás, mert Európa nem más, mint egy politikai projekt, melynek az a célja, hogy együtt jobbá tegyünk bizonyos dolgokat.

PRAE.HU: Mit érez, könyve valamiképpen hatással tud lenni az unió polgárainak gondolkodására, valahogy fel tudja majd nyitni az európai politikusok szemét?

Ez lenne az alapvető célja. (nevet) Azt gondolom, hogy a Valahogy Európába egy új, másfajta szemüveg. Néha gyerekek játszanak különböző színű szemüvegekkel, és egy-egy újabb színű lencsén nézve új formákat, új alakokat látnak – olyanokat, amiket addig nem. Ezt szeretném én is elérni, felkínálni egy újfajta látásmódot, hogy az olvasók megértsenek bizonyos politikai folyamatokat, értsék, hogyan működik Európa.