Játékos, interaktív könyvbemutatóra hív Vig Balázs kicsit és nagyot szombaton háromkor a Gyerek(b)irodalom sarkába. Leül egy párnára, és lelkes közönségének felteszi első kérdését: Kinek van ma születésnapja? Senki nem jelentkezik, ezért tovább kérdezősködik, ki mit szeretne ajándékba, ha születésnapja lenne? Erre már többen is válaszolnak, van, aki tűzoltóállomásnak, van, aki szeretetnek, egy hölgy pedig Ferrarinak örülne.

Lassan kiderül, hogy azért az ünnepi felvezetés, mert Vig könyve, a Három bajusz gazdát keres című meseregény Születésnapfalván játszódik, ahol mindenkinek egyszerre van a szülinapja. Hogy olyankor mi történik? A szerző idéz a könyvből: „A jeles napon az öreg cukrász bácsi akkora tortát készít, mint egy tízemeletes ház, és olyan széleset, hogy öt perc alatt még futva sem lehet körbeérni. A fákat, bokrokat szaloncukorral aggatják tele, éppen, mint karácsonykor a karácsonyfákat. … Ha valaki megéhezik, csak odaáll egy fához, jó alaposan megrázza, és annyit lakmározhat, amennyi csak belefér.” Többen nagyot nyelnek. Vig lapoz egyet, és megmutatja a gyerekeknek Kárpáti Tibor egyik illusztrációját, ahol a fáról mindenféle finomság hullik alá: fagyi, süti, nyalóka, édes dinnye, cseresznye. Az egyik kislány nem bírja tovább, kér egy kekszet az anyukájától.

Aztán előkerül egy mappa, tele óriási papírbajuszokkal, melyeket gumival bárki a szája fölé erősíthet. Ki szeretne magának felnőttkorában bajuszt? – kérdezi Vig, de egyetlen bátor kisfiún kívül egyelőre senki nem jelentkezik. Kedvcsinálóként a szerző maga is bajuszt köt, majd rövid bajusz-tipológia veszi kezdetét megint csak Kárpáti Tibor rajzainak segítségével. Megtudjuk, hogy van kackiás kunkori, hosszú és rövid, van harcsabajusz, van lefelé lógó, peckes és torzonborz, és még ki tudja hányféle. „Namármost Születésnapfalván a bajuszok önálló életet elő, saját személyiséggel rendelkező lények” – mondja Vig a gyerekeknek.

Történetének főhőse is három ilyen bajusz, akik egy óvatlan pillanatban megszöknek gazdáik orra alól, hogy aztán egy kerítésen ülve, lábukat lóbálva jót beszélgessenek. Kiderül, hogy ketten közülük korábban már útnak eredtek, hogy új életet kezdjenek, de rájöttek, hogy a legjobb dolguk mégis csak a gazdájuk ábrázatán volt, ezért visszatértek hozzájuk. A harmadik bajusz két társa példáján felbátorodva vándorbatyut köt, és úgy dönt, hogy ő is szerencsét próbál. A könyv hátralevő része az ő útjáról szól.

Vig ismét előveszi a mappát, és megkérdezi, hogy van-e még valaki, aki szeretne bajuszt. Most már majdnem mindenki kér egyet, még a lányok is. Befejezésül a szerző hosszan olvas a könyvből, kiderül, hogy Kunkori koma hogyan lett Torzonborzi koma, szó esik zsiványokról meg vaníliacukros tejről. A közönség elmélyülten figyel. Az ő bajuszaik már gazdára találtak.

Fotó: Zoltán Csaba