A Napkút Kiadó vezetője gáláns gesztussal indítja a programot: rózsával-szegfűvel kedveskedik a bemutató stábja hölgy tagjainak, a műfordítónak, a szövegrészleteket felolvasó Balla Csengének és a tolmácsnak – még a fordító kislányának is jut egy szál jácint. Forgács Ildikó munkáját a műsor elején és a legvégén is dicséri, ugyanis, mint megtudjuk, nemcsak a fordítói munkában, hanem a szerzővel való kapcsolattartásban is oroszlánrésze volt. Márton László nem kap virágot, de az ő szerepét is kiemelik a könyv magyar nyelvű kiadásában, ugyanis ő javasolta a kiadónak, hogy jelentessék meg a Svájcban élő, szlovák anyanyelvű és szlovákul író szerzőnek ezt a könyvét, mely Dušan Šimko negyedik könyve magyarul, és az első, amely a Napkút Kiadónál jelenik meg.

A szlovák író magyarul is kiválóan ért; Márton László hozzá intézett kérdéseit le sem kell fordítani, csak a válaszokat adja németül. Egyébként angolul, olaszul, franciául, szerbül is tud a szlovák, német magyar nyelvek mellett, sőt néhány roma szót is ismer – mondja Márton László. A magyar vonatkozásokat azért is érdemes kiemelni, mert Šimko Kassán született, ahol Márai Sándor, és a két család ismerte egymást – érdekes, hogy Šimko is emigráns író, ugyanis az 1968-as csehszlovákiai események után távozni kényszerült hazájából; jelenleg a baseli egyetemen tanít, politikai geográfiával foglalkozik.

A Besúgók könyve hat különböző időben és térben játszódó, többnyire valóban élt személyeket szerepeltető történetet tartalmaz, melyekben az árulás a közös. Az árulás poétikájára kíváncsi Márton László; az áruláshoz nemcsak hajlam és elnyomó hatalom szükséges, hanem az egész közeg gyávasága; ez alapvetően drámát generálna, de a könyv kitűnő példa arra, hogy ez a mechanizmus epikus formában is működőképes. Vezessék a történetek az olvasót a zsidóüldözés korába, egy újvidéki razzia kellős közepébe vagy a svájci emigránsok körébe, közös az, hogyan vall kudarcot egy ember, illetve hányféle és milyen oka lehet, amely árulásba kergeti vagy arra kényszeríti őket – mondja Šimko. Az árulásnak ugyanis a karrierista szempontok mellett olyan hajtóerői is lehetnek, mint a féltékenység vagy a szerelmi csalódás. Az árulásnak tehát nagyon is emberi arca tud lenni, és őt egyébként sem a profi, hanem az amatőr árulók érdeklik; Smetana szövegkönyvírója – az egyik történet főszereplője – is megtörik a börtönben.

Műfaji kérdésekre terelődik a szó: tekinthető-e regénynek a hat, közös motívumokra épülő hat elbeszélés? Šimko regényként tekint a szövegre, bár a szlovák kritikusok szerint nem az, hanem elbeszélésfüzér. Márton László a szerzőt Újvidékkel való kapcsolatáról kérdezi; Šimko anyja családja él ott, őket látogatta régebben; megosztja velünk egy félreértésen alapuló véres mészárlás történetét. Történelmi paradoxonok voltak, vannak és lesznek; sok, a nemzetiszocializmus idején Hitlert támogató értelmiségi dolgozott tovább a háború után úgy, mintha mi sem történt volna, ahogy a volt szocialista országok egykori vezetőinek karrierje sem hanyatlott, csak most más színekben tündököl. És ha már csapatok és átállás, egy jelenlevő vendég kérésére válaszolva mondja Šimko, hogy az árulókból elege lett, inkább írna fociról; így tudjuk meg, hogy a futballban ugyan nem jeleskedett, ellenben a svájci válogatott egyik vívója volt, és a jelenlegi magyar köztársasági elnök csapata ellen is játszott annak idején.

Fotó: Bach Máté