Vekerdy Tamás a 41 éve megjelent kultkönyv ötödik kiadásával a kezében azzal kezdte a könyvbemutatót, hogy ez a kiadás volt meg Ranschburg tanár úrnak is, a korábbi kiadásokból már neki sem maradt. Ez az ötödik kiadás nagyon apró betűs, sűrűn nyomott, kicsiny könyvecske, míg a mostani kiadás szellős, elegáns, termetes könyv, amelynek második kötete várhatóan 2012-ben jelenik majd meg. Ha Ranschburg Jenő megérhette volna az életműkiadás első kötetének megjelenését, az igazi elégtétel lett volna számára. Elégtétel, a szakma, az irigy pszichológus kollegák gáncsai, féltékenysége miatt érzett fájdalom gyógyírja lehetett volna számára ez a könyv, az életműsorozat, ez a gesztus. Ünnep kellene, hogy legyen ez a nap, ez az alkalom, de még mindenkinek nagyon fájdalmas a hiány, inkább emlékezünk.

A elmúlt négy évtized nem halványította el az akkor forradalmian újnak számító agresszióértelmezést, sőt, égetően aktuálisnak látszik ma mindaz, amit Ranschburg Jenő az agresszió természetéről, fajtáiról, gyökereiről kifejtett. Ma is pusztít közéletünkben, hétköznapjainkban a haraggal, gyűlölettel fűtött romboló agresszió, mindent átjár, behálóz. Ma már közmondásszerűek a könyv egyéb megállapításai is, mindenki ismeri, idézi a négyféle nevelési stílus (meleg-engedékeny, meleg-korlátozó, hideg-engedékeny, hideg-korlátozó) ismérveit, amit szintén ez a könyv vitt a köztudatba. A nevelőknek szólt, ma is nekik mondaná el, hogy az iskolába beterelt gyerek szeretetre vágyik. Szereti nevelőjét, és minden porcikájával arra vágyik, hogy a nevelő szeresse őt. Kell, szabadjon erről beszélni az iskolában, a közoktatásban. Mégis, ma is, az iskola a hét-nyolc féle intelligencia terület közül eggyel, annak is csak egy keskeny szeletével hajlandó foglalkozni: a verbális intelligencia lexikális, valamint matematikai képességeivel, azt osztályozza, azt fejleszti, jutalmazza, míg cselekvéses intelligenciáról, amely a későbbi boldogulás kulcseleme volna, tudomást sem vesz. Ranschburg Jenő is egyik apostola volt annak az irányzatnak, amely arra mutatott rá, hogy ez a fajta iskola nem alkalmas arra, hogy felkészítse diákjait az élet valódi kihívásira.

Cziegler Orsolya, főleg a teremben ülő fiatalabb hallgatók kedvéért, de általános derültséget keltve felidézte az 1974-től húsz éven át a(z akkor még egyetlen) közszolgálati csatornán sugárzott Családi Kör című műsorfolyamot. A ma olyan népszerű Beugróéhoz hasonlította a rendezői koncepciót, amikor felidézte, hogy egy-egy konfliktushelyzet bemutatása, eljátszása közben a csúcsponton a már akkoriban is médiasztárnak számító pszichológus, Ranschburg Jenő kilépett egy szekrényből, és elemezve a szituációt segítette a nézőket abban, hogy okulhassanak a látott konfliktushelyzet bölcs, agressziómentes megoldásából.

Péntek egyben a Holokauszt emléknapja is volt. Ezért Vekerdy Tamás fontosnak tartotta, hogy mindannyiunkat emlékeztessen arra tényre, hogy maga Ranschburg Jenő is, aki a vészkorszakban mindössze 10 éves volt, csodával határos módon kétszer menekült meg a biztos haláltól: a Dunához hajtott, majd ott kivégzett zsidók csoportjából. Innen érkezett a szemlélődés nyugalmába, s lett egyike a mai kor meghatározó gondolkodóinak.

Fotó: Zoltán Csaba