Forgách András író, forgatókönyvíró, dramaturg és műfordító moderálta a Millenáris EurópaPontján tartott beszélgetést – indítva azzal az érdekes megfigyeléssel, hogy a fiatalok általában nem tudják nagyszüleik születési éveit, de a történeteikkel annál inkább tisztában vannak, hiszen ők jelentik a pszichológiai kiindulópontot.

Pavol Rankov szlovák prózaíró is "bevallotta", hogy első regénye, a Szeptember elsején történt (vagy máskor) kizárólag a nagyszülőkre korlátozódik. Bár keserű kacajjal nyugtázta, hogy családjának annyira nem tetszett a könyv, az talán vigasztalja kissé, hogy a 1938 és 1968 között játszódó írása elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2009-ben.

– A múltat mindig szentimentálisan akarjuk újraélni, az én könyvem azonban nem ilyen, mivel inkább a nonszenszt szeretem. Például emlékszem, gyerekként nagyon örültem, hogy dübörögnek a tankok, csak az vegyült a boldogságomba, hogy anyám közben könnyezett – tekintett vissza felemás érzelmeire az író.

Pavol Rankov és Forgách András

Márton László az Árnyas főutca című holokauszt-regénye miatt volt jelen, mely sommásan mondva két hölgyről szól.

– Soha nem írnék magamról vagy a családomról. Ugyan ezzel egy dokumentarista művet szerettem volna alkotni, a valódi fényképalbum mellé íródott történetből végül a szereplők felháborodása miatt fikció lett – mesélte Márton László, aki nagyon élvezte a három hónapos, kirakós játékhoz hasonló mozaikmunkát, ami a könyvírással járt.

Olga Tokarczuk, a lengyel „mágikus realizmus" fő képviselője az Őskor és más idők című történelmi regénye kapcsán érkezett a találkozóra.

– Az időtlen és anakronisztikus történetet 16 éve írtam az anyai nagymamám mesélései alapján, az ő családjáról. Az emberek szeretik a véget nem érő történeteket, és erre kiválóan alkalmas a regényformula, ami kellően intim módon közvetítheti azokat.

Tokarczuk anti-sagája egyébként női nézőpontból ábrázolja az első világháborútól egészen a XX. század közepéig egy fiktív lengyel falunak, Őskornak, és benne három családnak az életét.

– Szórakoztató látni, hogy a szomszédok és rokonok egyszerre vannak felháborodva attól, ha felismerik magukat a könyvemben, és attól, ha kihagytam őket.

Olga Tokarzcuk

Jean Rouaud francia író A becsület mezején című, 1990-ben megjelent, Goncourt-díjas első regénye magyar kiadása kapcsán először járt nálunk. Az önéletrajzi könyv egyébként mintegy harminc nyelven, és képregény formájában is megjelent.

– Én először apámról akartam írni, de ahhoz, hogy megértsük a II. világháborút, vissza kell menni az időben, és különben sem lehet családról beszélni történelem és kontextus nélkül. A történelem pedig szenvedésről és háborúról szól. Érdekes, hogy valahol mégis szeretjük ezt a neurózist – ért össze közös fejbólintásban az asztaltársaság.

Jean Rouaud és a tolmácsa. Fotó: Vadnai Szabolcs