A Millenáris EurópaPontján tartott Európai Írótalálkozón az angol volt a közös nyelv, ám igazi nyelvorkán keletkezett a világ különböző pontjáról érkezett alkotók körül. Konrád György esszéíró-szociológus nyitotta a sort, akinek prózái már tizenkét nyelven szóródtak szét a közös kultúrkörben. Felemlegette, hogy a legnagyobb orosz írók is körbeutazták Európát, hogy ihletet és tapasztalatot szerezzenek. – Az EU-regények nagy lehetősége az integráció megvalósítása a kettészakadás után, habár máig sok hazugság kering a témában, például igenis volt nukleáris anyag a földalatti bunkerekben. Ma eggyé váltunk, de ez a folyamat nem egyszerű. Az viszont nagy dolog, hogy lejárt az európai háborúk kora – mondta Konrád György, és büszkén tekintett az asztal másik végén ülő pulóveres Spiró Györgyre, mint az európai regények hagyományának folytatójára.

Jens Christian Grøndahl, Dánia egyik legjelentősebb írója arról gondolkozott, hogy nyelve kis nyelv, és aki a saját nyelvén ír, az a kultúrája részévé teszi magát. – A nemzeti identitás alatti személyes tapasztalat rendkívül fontos, főleg, mivel az univerzalitás felé visz. Ennek egyensúlyát különösen Thomas Mann érezte meg. Az identitás azonban illúzió, hiszen mindig előrébb lesz a nemzetünk, mint az Unió – somolygott a sármos középkorú úr, akinek a Könyvfesztiválra megjelent Piazza Bucharest című könyve elnyerte a tekintélyes ‘Jean Monnet de Littérature Européenne’-díjat.
Luuk van Middelaar holland filozófus-történész, emlékeztette a jelenlévőket, hogy az Európai Unió nem csak uborka-szabványokról és szabályokról szól, hanem azokat is jelenti, akik alkotják. – Van, aki még mindig Brüsszellel azonosítja az EU-t, holott az földrajzilag egyre inkább egybeesik a kontinens méreteivel. Még mindig nagy a bizalmatlanság az Unióval szemben: nem volt egyszerű az Euró dizájnjának megalkotása sem, hogy mindenki a saját pénzének érezhesse – vélekedett Herman Van Rompuy, az Európai Tanács belga elnökének fiatal beszédírója.

Vassilis Vassilikos, az idős, ámde annál vidámabb görög író – akinek Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című könyvéből film is készült – felelevenítette Zeusz, azaz a bika és az általa elrabolt Europé mítoszát, hiszen szerinte háromezer éve ezt a lányt keressük. – Tudják, hol találtam meg? Hát a Bundesbankban! – nevetett Vassilikos, aki azt is a figyelmünkbe ajánlotta, hogy a maastrichti szerződésben nem szerepel a „kultúra” szó.


Spiró György nemes egyszerűséggel bevallotta, hogy fogalma sincsen, mit jelent Európa. – Azt azonban tudom, hogy én kelet-európai vagyok. Egyszer egy iowai nemzetközi írótalálkozón az egyébként franciául alkotó programvezető azt mondta, hogy vannak programok azok számára, akik már angolul írnak. Én nem tartoztam oda, és picit sajnáltam is magamat. Nekem azonban fontosabb az orosz, a lengyel és a cseh irodalom, amit le akartam fordítani a magyaroknak, és meg is tettem – zárta mondandóját a hét regénnyel és mintegy harminc darabbal hírnevet szerző írónk.

Fotó: Vadnai Szabolcs