Az Accord Quartet zenéje után a Könyvfesztivált dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter nyitja meg; örömét fejezi ki, hogy a könyvfesztivál is azt bizonyítja: még mindig a minőségi kultúra az első, a valódi értékek, szemben a divatos témákkal és trendekkel. Különösen örömtelinek találja a gyermek- és ifjúsági irodalom reneszánszát, valamint, hogy a kamaszok korosztályának is egyre több olvasmány íródik, amire korábban csak kevés példa akadt. Megemlíti, hogy a mai nap egyben Tóth Árpád költő születésének 125. évfordulója is.

Csak ezután derül ki, miért fogadták vörös rózsával a betérőket: Juhász Anna világosít fel bennünket arról a katalán szokásról, mely a könyv és a rózsa cseréjéből áll.

Angol nyelvű beszéd következik, amely Európa nyelvi-kulturális sokszínűségére, a multikulturalizmusra és az olvasási készségek fejlesztésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

Ismét az Accord Quartet zenél, majd rövidfilmet láthatunk, és kezdetét veszi a műsor. A moderátorok, Winkler Nóra és Kepes András ismertetik a koncepciót: Magyarország soros EU-elnökségének apropóján az Európai Unió összes országából hívtak egy-egy írót.

A meghívott szerzők műveiből kiragadott részletek többsége ars poetica a kifejezés eredeti értelmében, olyan írói hitvallás, amely egyben az ő egyedi világlátásuk sommás, tömör megfogalmazása is egyben. A színpadra hívott írók saját nyelvükön olvassák fel a választott részletet, majd Winkler Nóra vagy Kepes András – akik előzőleg ismertették a szóban forgó szerző munkásságát, idéztek a műveik recepciójából, mintegy kedvcsinálónak – magyarul tolmácsolják a gondolatokat a közönségnek, eközben pedig a kivetítőn a vendégek portréi, valamint nemzeti könyvtáruk képe látható. A zenei betétek lenyűgözőek, a koncepció szép és alaposan átgondolt, a műsorvezetők lelkesek, a szerzők közül pedig néhányan igyekeznek humorral oldani a hangulatot. A műsor ugyanis a szerzők nagy létszáma miatt meglehetősen hosszúra nyúlik, és sajnos éppen az egyik fő cél, a sokszínűség szenved csorbát: huszonhat különféle, önmagában minden bizonnyal megkapó szövegrészlet a sokaságban nehezen tud érvényesülni.

 Andrus Kivirähk

Az észt Andrus Kivirähk szavait hangos nevetés kíséri, ugyanis neki – szerinte – nincs is ars poeticája. Üdítő színfolt, akárcsak a Romániából érkezett Mircea Cărtărescu angol nyelvű megjegyzése: biztosítja a hallgatóságot, hogy a tőle választott versrészlet egészen biztosan rövid lesz. Felkapjuk a fejünket a ciprusi vendég, Kyriacos C. Markides példázatára a zarándokról, aki a megváltást kereste, és a szerzetes azt tanácsolta neki, hogy közönyével a holtakhoz kell hasonlóvá válnia – a rejtélyes, egyben az iróniát sem nélkülöző történet kilóg a többi szövegrészlet közül. A brit Helen Cross és a finn Kira Poutanen is a nőiség, a női testkép problematikáját jelölik ki arc poeticájuk gyanánt. Felfigyeltem a lengyel Olga Tokarczuk szavaira, aki szerint a létezés igazi természete a szimmetria hiányában, azaz az elrontottban, a félbehagyottban és a túlcsordulóban mutatkozik meg, épp ezért ennek megszállottja let az eredetileg pszichológus végzettségű írónő.

Az utolsó felszólaló a fesztivál díszvendége, Per Olov Enquist – az ő szavaival, majd az Accord Quartet zenéjével zárul a megnyitó. A kulturális sokszínűség ábrázolása tehát valóban nagy kihívás – de mindenképpen biztató, hogy ennyi hang között is megtalálhatjuk azt, amelyikről úgy érezzük, igazán hozzánk szól.