A ráérősen építkező, ám kellően rövidre-feszesre fogott játékidejű alkotás 4 fiatal életébe, hétköznapi küzdelmeibe és vágyaiba enged bepillantást. Kim nemrégiben szabadult a börtönből, és igyekszik tisztes átlagpolgárrá válni: saját házat akar, saját barátnőt, és pár sört plusz testedzést a szabadidejében. Keveset markolna, de végül még kevesebbet fog: apja vissza akarja csábítani a bűnözőlétbe, barátnője kevesli a rá fordított idő- és pénzmennyiséget, munkaadója pedig egy rövid késés után gondolkodás nélkül rúgja ki.

Barátja, Jesper életvezetése sem fényesebb: igencsak döcög szexchates karrierje, hiába tákolhatja össze szadomazo home videóit a helyi lokál zuhanyzójában. A nyakigláb, szőke Susanne se tud pénzt keresni szexepiljével, rúdtáncosnak esetlen-ártatlan: Playgirl-ös "édes álmai" recsegve törnek szét, mire fel rezignált arccal szereli szét külön bejáratú, otthoni rúdját. Ylva, a lokál pincérnője nem tud ilyen könnyen szabadulni a szexualitás szorításából, bigott keresztény szektás szülei még szexkártyáit is elveszik tőle, és ha éppen nem azért pofozzák, mert elkésett otthonról, akkor a gyülekezet próbálja kiűzni belőle a Sátánt, valahogy úgy, mint a Benjamin Button különös életében próbálkoztak ezzel.

A Vadember valós helyszíneken, adott esetben az ott verbuvált, amatőr színészekkel forgott: a vidéki, kis- és kertvárosi Svédország háborítatlan, tavaszi zöldben pompázó képei, szabadság-hangulata ironikusan ellenpontozzák a vágyaiktól fojtogatott, kitörési lehetőségeik szétfoszlásával sújtott fiatalok bezártságát. A megtévesztő – valószínűleg figyelemfelkeltőnek szánt – című film bája, hogy ezt a sokszor látott, gyakran szó szerint véresen komolyan megfestett alapszituációt különc, abszurd, mégis érdes humorral enyhíti. Cinizmusból azonban nem kér, ahogy karaktereitől sem tart két lépés távolságot, nem karikíroz, mint a hasonló témát abszolút más megközelítéssel feldolgozó Hajszál híján úriember: Amikor például Susanne még egy kiskamasz lánynál is esetlenebbül tekereg-vonaglik egy sztriptíz táncos meghallgatáson, az a groteszknél szolidabb, az iróniánál szomorúbb és humánusabb, mégis a kettő határán billegő hangvételt megcélzó jelenet.

A túl sokszor látott történetívet lekövető, ám a hangulatát dühös-érzelmes post-rockkal és harmonikus természetképekkel oldó Vadember kesernyés, ám emberközeli ízét néhány jól eltalált szekvenciája adja inkább, mint a film egésze. Ezen finomra hangszerelt jelenetek laza tematikus vázát a testépítés mint pótcselekvés, barátokat összetartó kommunikációs eszköz; a helyi fiatalság naivitása és álmaik törékenysége, a szexualitás mint identitásképző erő, a lokális előítéletek és előéletek determináló hatásai teszik ki. Sajnos annyi merészség nem szorult az alkotókba, hogy az egyébként egy valós kettős gyilkosság által inspirált történetet elkormányozzák a kiszámítható és "drámailag kötelező" brutális végkifejlet elől.

A Vadember főszereplőinek "különlegessége", hogy nem pszichotikus, extrémen agresszív fiatalok – csupán átlagemberek, nagyon is átlagos vágyakkal és frusztrációkkal. Az előzetes vállalásnak megfelelően a rendezőknek egyszerre kellett a pattanásig feszített indulatok és dühkitörés határára kormányozni a sztorit, időközben pedig fenntartani a "bárkivel megtörténhet" érzetét. Utóbbi olyan jól sikerült, a karakterek annyira profánok és hétköznapiak lettek, hogy a Vérveszteség című Refn-filmet idéző finálé már kissé erőltetettnek, de minimum kiszámíthatónak hat. A svéd dráma azonban sokkal inkább szól a fiatalok élethelyzetéről, céljairól és céltalanságáról, lehetőségeiről és ellehetetlenüléséről – a bűn "csupán" e téma crescendója.

Ráadásul a Vadember a fiatalság portréját olyan általános érvénnyel vázolja fel, amely élesen rezonálhat bármilyen korú nézőben, pláne egy kelet-európai fesztiválon…

A Vadember a Titanic Fesztivál "Versenyben" szekciójában látható.

Vadember (Odjuret/Savage)

Színes, svéd filmdráma, 84 perc, 2011

Rendező: Emil Larsson, Martin Jern

Forgatókönyvíró: Emil Larsson, Martin Jern

Operatőr: David Grehn

Szereplők: Magnus Skog (Kim), Stefan Söderberg (Jesper Love), Sofie Karlsson (Susanne), Emelie Sundelin (Ylva)