Az Illusztrátor Pajtások kiállítására mindig jó járni. Már csak azért is, mert ritkán lát az ember ennyi gyereket (és nem lóg ki a saját rohangáló kiskorújával), és még ritkábban ennyi lelkes, önszerveződő alkotót. Ölben, karon, földön vagy éppen a képek előtt ragadva szemlélődnek a legifjabbak, míg a nagyobbak változó témájú beszélgetésekbe merülnek. Minden megnyitó tele van élettel, mert hát nem csak kiállítanak, hanem meg is állítják az időt. Hol a húsvét, hol a medveség kapcsán. Ötletgazdagon és kreatívan töltik meg a termek falait.

Jelen esetben a húsvéti nyulak idei elérkezését ünnepeltük, olyan igazi pajtis módon. Finy Petra felolvasta a megnyitó-meséjét, amiben a csoki-mikulás és a húsvéti nyúl műszakot és csomagolást cserél. Majd saját kezűleg készített ínyencségek enyhítették a szomjas és éhes nyúlnézők étvágyát. A kislányom például Rácz Nóra répatortájával esett mérhetetlen szerelembe, még a tányérjáról is leette. Akadt olyan ifjú kiállítás-megnyitós, aki a színes nyúlrajzokat bűvölte csak, de volt olyan totyogós társa, aki a Munkácsy utca erkélyétől egy pillanatra sem bírt szabadulni.



És hát akadtak tapsifülesek bőven. Az Illusztrátor Pajtások társasága ugyan meglehetősen friss kezdeményezés – tavaly májusban indult – már 62 taggal büszkélkedhet. A céljuk egy olyan alkotó közösség létrehozása, amiben egymást segítve és ötletelve tudnak fejlődni. Lassan alig marad üres hely azokon a falakon, amiket birtokba vesznek. Változó helyeken állítanak ki, legyen az a Zöldóvoda vagy a Ficserke családi napközi, esetleg az Erzsébetvárosi Művelődési Ház. A húsvéti nyulakat 28 illusztrátor alkotása ünnepelte a mostani helyszínen, a Munkácsy27 Oktató és Rendezvényközpontban. Maros Kriszti cirkusziasan fejjel lefelé lógó nyulai mellett ott volt még a Holló Annára jellemző humorvilág, és a Horváth Mónikás báj is. De Paulovkin Boglárka fekete-fehér és Takács Mari színes alkotása is helyet kaptak a falon. 

 

Maros Krisztina képe

Kőszeghy Csilla képe

Horváth Mónika képe

Holló Anna képe

 

A megnyitón pedig megnézhettük Lévai Dóra és Kispál Éva játékos animációs meséjét is, ami A három nyulak címet viselte. A Zelk Zoltán művéből készült adaptáció teljesen újfajta képi világa és felnőttes humora kissé más megvilágításba helyezte a történetet. Volt benne zene, poén és kicsit sem ravasz róka. A sokrétűen ötletgazdag rövidfilm már a 2002-es Nemzetközi Filmvásáron is sikert aratott.



Azt hiszem, mindenkinek kellemes pillanatokat szerzett a vetítéssel egybekötött nagy nyúlünnep. Azonban, mint minden örömben, van némi üregi üröm is. Az Illusztrátor Pajtások hiánypótló, és bátor ötlet-csoportosulása nem maradt visszhang nélkül. A kritikus hangok szerint szétmorzsolja a szakmai erőket (azaz a Magyar Illusztrátorok Egyesület erejét) és a közönség figyelmét is megosztja az események gazdagságával. Ki tudja. Amit én látok az az, hogy sok lelkes és tehetséges alkotó végre összefog egy közös ügyért. Azért, hogy inspirálják és segítsék egymást, miközben közösen állítanak ki. És nem válogatnak a helyszínek és az ötletek között. Nem válogatnak, hogy ki lesz a pajtásuk, és ki nem. Azt hiszem, a dolog önmagáért beszél.