Deane legfőbb költői témái: a vallás, a hit, a részvét, a szülőföld lelkisége, az elkorcsosuló korszellem kritikája. Tagja az Aosdána elnevezésű ír Művészeti Tanácsnak és 1996-ban megválasztották az Európai Költészeti Akadémia főtitkárává. Díjai: O'Shaughnessy Díj (1998), Nagy Nemzetközi Költészeti Díj (Románia, 2000), Marten Toonder irodalmi Díj (2000). Megkapta a T. S. Eliot-díjat és a The Irish Times Költészet MOST-díját. Verseit Roberto Cogo fordította olasz nyelvre, s 2002-ben megnyerte Az Év Legjobb Külföldi Költészete Díjat Olaszországban. 2007-ben a francia kormány neki ítélte a "Chevalier de l'ordre des Arts et des lettres" kitüntetést.

John F. Deane Hódolat a Madárembernek (Kráter Műhely) című, válogatott verseit tartalmazó kötetét április 15. pénteken 16:30–17:30 között a Kner Imre teremben mutatják be a költő társaságában fordítói: Tornai József, Turczi István, Turcsány Péter és Pál Dániel Levente. 


 
Kérdések és válaszok John F. Deane ír költő Hódolat a Madárembernek című válogatott verseinek magyarországi kiadása alkalmából:

Milyen országokban jelent már meg kötetnyi összeállítás a verseiből? Mikor?

2009 szeptemberében az Európai Költészeti Akadémia elnökeként jártam Budapesten a Költők Világkongrsszusán. Ellátogattam jónéhány felolvasásra, s persze a Parlamentbe is. Turczi István volt a kísérőm. Először Írországban publikáltam, a New York-i White Pine Press-szel közösen. Azután az egyik legjelentősebb brit kiadó, a Carcanet jelentette meg köteteimet: eddig szám szerint négyet. Legújabb kötetem A vadnyúl szeme ez év júniusában jelenik meg, és 2012 októberére már tervezem is a következőt, melynek Hó hull a Gesztenye-hegyre lesz a címe. Négy verseskötetem jelent meg olaszul, egy bolgárul, egy macedónul, kettő franciául – egyik Luxemburgban, a másik Franciaországban–; egy regényem Németországban, publikáltam Indiában, kisebb fordítások jelentek meg dánul, norvégül, svédül, románul és 2010-ben egy nagy válogatás az USA-ban.

Milyen élményeket őriz Magyarországról, és rólunk, magyarokról?

Beleszerettem Budapestbe, és nagyon boldog vagyok, hogy viszontláthatom. Sok évvel ezelőtt, amikor a Dedalus Press-szel dolgoztam együtt, megpróbáltam bemutatni néhány európai költőt Írországban is. Szigetországként meg tudtunk maradni függetlennek költészetünkben, ugyanakkor kicsit konzervatívok maradtunk formailag és a témákat tekintve. Ezért nagyon fontos más költők bemutatása. Hugh Maxton ír költő fordításában kiadtam Nemes Nagy Ágnes több költeményét.

Most Európa majd’ minden országából hívunk meg a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra írókat, költőket. Kérem, néhány mondatban foglalja össze, miben látja az európai költészet sajátos és megkülönbözetethető arcát, értékrendjét?

A jelenlegi európai költészet – legjobb tudásom, ismeretem szerint – nem túl izgalmas. Az élmény, a tapasztalat megcsappant; engem most új formák és témák érdekelnek, de magamtól nem tudok megújulni. Olyan költők, mint az olasz Edoardo Sanguineti, a francia Lionel Ray, a dán Inger Christensen barátaim voltak, de ketten közülük már nem élnek. Az európai költészet általában szerintem most nagyon egysíkú mind tematikailag, mind formailag. Az elnyomás végével talán megszűnt a mély és komoly témák iránti éhség.

Ön szerint mit nyújthat a kortárs ír költészet ma a magyar olvasónak? Egy ír költő véleménye szerint mi lehet ma Írország legfőbb üzenete a világnak?

Az ír költészet továbbra is nagyon vibráló, izgalmas marad, olyan költők fémjelzik, mint a nemzetközileg is elismert Thomas Kinsella, Seamus Heaney, Derek Mahon és Michael Longley… Mind-mind mások, érzelmileg hatnak rájuk a hazánk északi részén történő problémák, a gazdaság mohósága és korunk egyéb nyavalyái. Úgy látom, Írország szellemi túléléshez segíti hozzá a világot. És ezalatt nem csupán egyfajta keresztény szemléletet értek – ez személyes szükségletem, de a mechanikus gazdasági jólétnek és a nemzetek önös érdekeinek is ellenpontja.
 

(Az email-interjút Turcsány Péter készítette.)