Az MTI-nek adott interjúban Ilija Trojanow a leghatározottabban elutasította, hogy igazi hazájaként egyetlen országot nevezzen meg. Mint mondta, a haza, az otthon számára nem egy országot, hanem embereket, érzéseket, tájakat, emlékeket, szerelmeket és mindenekelőtt nyelveket jelent.

"Egy országot hazának nevezni meglehetősen buta fikció" - fűzte hozzá az író, hangoztatva, hogy a maga részéről semmiképpen sem országokban gondolkodik. Szerinte minden más "merő propaganda, sovinizmus, patriotizmus", és a család, a feleség, a szülők, a gyermek, a munka, a barátság, a szenvedély és nem egy ország határozza meg a hazát. Hozzáfűzte: ő maga sem a németekkel, sem a bolgárokkal nem tud azonosulni.

Ilija Trojanow hatéves volt, amikor szüleivel együtt elhagyta Bulgáriát, de kapcsolata ma is szoros szülőhazájával. Éppen most kezdett neki egy Bulgáriáról, az egykori kommunista rezsimről, az állambiztonsági szolgálatról, az emberek akkori elnyomásáról szóló könyvnek.

A bolgárt anyanyelvének tekinti, de bolgár nyelven nem ír, csak németül. Több könyve - "hat vagy hét" - ugyanakkor Bulgáriában is megjelent.

Eddig mintegy 15 könyvet írt, szavai szerint minden kötete más. Trojanow azon írok közé sorolja magát, akik nem csupán egyes emberekről írnak, hanem az adott korszak, az adott társadalom emberéről, az őt körülvevő társadalmi környezetről.

A "nagy összefüggésekről" - tette hozzá. Szerinte valószínűleg azok közé tartozik, akiket politikai íróknak neveznek, ugyanakkor a mindennapok nem érdeklik, sem olvasóként, sem szerzőként.

Nem igaz a Wikipédián rólam szóló életrajzban közölt állítás, amely szerint áttértem az iszlámra - hangsúlyozta az MTI-nek. Trojanow úgy látja, ezt valaki olyan terjeszti, aki nem ért egyet írói "politikájával". Mint mondta, kénytelen mindig korrigálni ezt, de valahol újra és újra megjelenik. "Olyasvalakik állnak e mögött, akik nem értenek egyet az integrációval, a multikulturalitással kapcsolatos nézeteimmel.

Ezért terjesztik azt, hogy egyfajta iszlám földalatti harcos lennék" - fejtette ki Trojanow.

Szerinte egyébként az integrációval kapcsolatban Németországban egyfajta hisztéria zajlik, amelynek semmi köze a tényleges problémákhoz.

A vita jóval nagyobb a valódi problémáknál. A különböző nemzetiségű emberek Németországban békésen és jól kijönnek egymással. Különbséget kell tenni a mesterségesen szított retorika és a tényleges helyzet között - jelentette ki.

Megjegyezte: a globalizált világban nincs is alternatívája a különböző kultúrák együttélésének, arról nem is beszélve, hogy a kultúrát mindig is multikulturalitás jellemezte; a múlt nagy civilizációi, nagy birodalmai mindig is multikulturális civilizációk, multikulturális birodalmak voltak.

"Nem értem, hogy az emberek miért félnek az újtól. Nincs szebb annál, ha az ember valami újat ismerhet meg" - vallotta az író, aki számára a legnagyobb öröm az, ha valami olyannal találkozik, amit eddig még nem ismert.

Erről szól 2006-ban kiadott, eddigi talán leghíresebb, Magyarországon is megjelent műve a Weltensammler (A világok gyűjtője). A regény egy olyan embert mutat be, aki az egész világot meg akarja ismerni, és mint egy kaméleon igyekszik alkalmazkodni mindenütt. Részben ez az ő életfilozófiája is.

Ilija Trojanow a közelmúltban fejezett be egy regényt, amely ősszel jelenik meg, és az ökológiáról, az emberről és a természetről, a klímaváltozásról szól. Különösnek tartja ugyanis, hogy az ökológiai pusztítással az elmúlt időszakban rendkívül ritkán foglalkoztak regény formájában. De sokat ír ezekről a témákról különböző újságokban, köztük a Frankfurter Allgemeine Zeitungban vagy a Neue Zürcher Zeitungban is.

Trojanow szerdán utazik Budapestre, ahol csütörtökön az ELTE germanisztikai szakán előadást tart legújabb, az ökológiával foglalkozó regényéről és általánosságban a regényírásról. A magyar írók között több jó ismerőse van, akik közül az elő helyen Dragomán Györgyöt és Esterházy Pétert említette.

"Örülök, hogy találkozhatom velük" - jelentette ki, utalva arra, hogy Dragomán A fehér király könyvét kiemelkedő regénynek tartja. "Az egyik legjobb regény, amely a kommunista múlt feldolgozásával foglalkozik" - szögezte le Trojanow, aki megemlítette Esterházy édesapjáról szóló könyvét, a Harmonia Caelestist, illetve a Javított kiadást is.

Szerinte valamennyi volt kommunista országra - Bulgáriától Románián keresztül Magyarországig - jellemző, hogy nem dolgozták fel megfelelően a közelmúltat. Ezen a téren - mint fogalmazott - még sok a teendő.

Az elmúlt években Ilija Trojanow számos kitüntetést kapott, köztük az európai irodalom egyik legjelesebb kitüntetésének számító Würth-díjat vagy a lipcsei könyvvásár fődíját. A kitüntetéseket jó dolognak tartja, mert - mint hangsúlyozta - az ember pénzt kap az íráshoz. "Számomra a legfontosabb kitüntetés azonban az olvasók elismerése" - fűzte hozzá.