PRAE.HU: Úgy látom, magyar könyvek közül a prózára koncentrálnak. Verseskötetek fordítása nem merült fel? Milyen a piaca a külföldi költészetnek az Olaszországban?

A Zandonai főként a közép- és kelet-európai irodalomra koncentrál, klasszikusra és kortársra egyaránt. A magyar írók mindig is fontosak voltak számunkra, és ezért érdekel különösen a magyar irodalom. A kiadónk 2007-ben alakult; eleinte terveztük, hogy költészettel is foglalkozunk. De amikor úgy döntöttünk, támogatókra számítunk, szembekerültünk velük: azt javasolták, ne adjunk ki versesköteteket, se olaszt, se külföldit. Sajnálatos módon az olasz könyvpiac nem ad túl sok teret a költészetnek, mert nagyon lecsökkent a versolvasók száma, és elenyészően kevesen vesznek ilyen könyveket mostanság. A nagyobb olasz kiadók nem szándékoznak befektetni a kortárs költészetbe, és néhány rangos sorozatot kivéve csak kevés érdekes antológia van jelen az olasz könyvpiacon, melyeket kis kiadók publikálnak, és meglehetősen alacsony keresletre számíthatnak. A jövőben – amint ennek anyagi feltételei megvalósulnak ‒ semmi sem tarthat minket vissza attól, hogy a profilunkon belül a költészet is megkapja az őt illető helyet – reményeink szerint azokból a kulturális‒nyelvi közegekből, melyeket Olaszországon belül a Zandonai kiadványai reprezentálnak a legszélesebb körben.

PRAE.HU: Közép- és kelet-európai szerzők közül mely országokra koncentrálnak elsősorban, és miért?

Mi főleg az úgynevezett “Új Európa” irodalmára fókuszálunk – arra a kelet felé eső térségre, amely a múlt század kilencvenes éveinek nagy társadalmi‒politikai átalakulásai során nyerte el mai formáját. Nagy számban adunk ki szerb, horvát és szlovén szerzőket. A klasszikusok közül Ivo Andrić, Miroslav Krleža és Aleksandar Tišma műveit jelentettük meg, a kortársak közül pedig David Albaharit, Miljenko Jergovićot és Dragan Velikićet emelném ki, továbbá azokat az írókat, akiknek a könyveit mi adtuk ki először olaszra fordítva.

PRAE.HU: Hogyan ismerkedett meg a magyar irodalommal?

Az olasz könykiadókat mindig érdekelte a magyar irodalom. Ez a tradíció a harmincas évekig vezethető vissza, amikor számos magyar szerzőt kezdtek kiadni. Nemrégiben, az olasz kiadóknak a magyar irodalom iránti megnövekedett érdeklődésének köszönhetően újra elérhetővé váltak a legrégebbi kiadások. A Zandonai kiadó nagyon érdekesnek találja Magyarországot, az irodalmát pedig kiválónak. Tavaly megjelentettük Nádas Péter novellagyűjteményét, és ez év végén jelenik meg nálunk Krasznahorkai László egy könyve, akit idáig nem fordítottak le, illetve adtak ki Olaszországban. A közeljövőben ezeknek a szerzőknek más műveit is megjelentetjük, mert szilárdan hisszük, hogy minden kiadó fő érdeke a minőség és a kulturális szerepük fontossága, ezért kell egyes szerzőkre koncentrálnunk egy-egy könyv helyett.

A Budapesti Könyvfesztivál nagyszerű alkalom számomra, hogy többet tudjak meg a kortárs magyar irodalomról, és remélem, megtalálom a következő szerzőt, akit a katalógusunkba vehetünk.

PRAE.HU: Mennyire olvasnak Önöknél szépirodalmat?

Sajnos egyre kevesebb szenvedélyes olvasója van a szépirodalomnak Olaszországban – valóságos tragédia, amit a statisztikák mutatnak erről. Az irodalom Olaszországban ma már nem a művészet egy formája, hanem pusztán kulturált szórakoztatás – és a nagyobb olasz kiadók ezt az irányt követik. Ez nyilvánvalóan visszaszorítja a minőségi könyvek terjesztését és lehetetlenné teszi ezek igazi értékeinek hangsúlyozását; elkerülhetetlen, hogy ez gyakrabban esik meg a nem mainstream, kevésbé ismert irodalommal.

PRAE.HU: Milyen az olasz könyvpiac mostanság, vannak-e új trendek, melyekre különös figyelmet fordítanak, vagy érdemes felfigyelni rájuk?

Az olasz könyvpiacra is erősen hat a válság: a kormány nem tudja megfelelően támogatni ezt az ágazatot. Néhány hatástalan vagy nem specifikus kezdeményezést kivéve nem indítottak komolyabb projekteket vagy hatékony kampányokat, melyek az olvasást támogathatnák.

A piac 80%-a négy nagyobb szerkesztői csoport kezében van, amelyek nemcsak a kiadók zömét vagy a könyvpiac jelentős részét kontrollálják, hanem a könyváruházláncokat és -hálózatokat is, amelyek a kis könyvesboltok utóbbi időben történő kiszorulásáért is felelősek.

Ebben a szituációban a független kiadóknak nagyon nehéz feladat fennmaradni és terjeszkedni. Az olasz könyvpiac oligopol volta szinte lehetetlenné teszi számunkra, hogy teljes mértékben függetlenek maradjunk, mert küzdenünk kell e néhány nagy cég hatalma ellen. És amióta ez a néhány csoport uralja a sajtó és a média legnagyobb részét, azóta csak növekedett a szerepük, úgyhogy a kis kiadóknak alig szentel helyet a sajtó könyvismertetők, cikkek, interjúk formájában. A média hozzáállása is hasonló ‒ még a függetlené is ‒, de természetesen nem mindenkire érvényes ez: a legjobb helyet mindig a legújabb, legnépszerűbb trendeknek tartják fenn. Manapság a krimi és az egzotikus irodalom a legnépszerűbb. A krimi már szépirodalmi műfajnak számít, az olasz szerzők eladási listájának élén pedig a krimiírók állnak. A másik favorit a dél-amerikai irodalom, a kontinens földrajzi-kulturális közegének sajátos atmoszférájával. Mint láthatja, nem könnyű egy olasz könyvkiadó helyzete, különösen, ha az egyik fő célja a közép- és kelet-európai irodalom megismertetése, és ha küzdeni kell a minőségi szépirodalom kiadásáért.