Darabjait német nyelvterületen játsszák, de Magyarországon alig. Pedig Kazinczy Ferenc már a 18–19. század fordulóján felismerte jelentőségét, és csaknem valamennyi drámáját lefordította. A Bölcs Náthán nagy ritkán felbukkan egy-egy hazai színház műsorán, de más műve nem.

A Fenyő Ervin összeállításában megjelenő kötet a Lessing-darabok teljes válogatása, amely Szeredás András tolmácsolásában eddig magyarul nem olvasható színdarabokkal, töredékekkel és két dráma újrafordításával is kiegészült

„Nem az igazság valódi vagy vélt birtoklása teszi értékessé az embert, hanem az igazság megismerésére fordított becsületes fáradozás. Mivelhogy nem az igazság birtoklása, hanem annak kutatása révén gyarapszik az ember ereje, egyedül ebben áll egyre növekvő tökéletessége. A birtoklás nyugodttá, lustává, büszkévé tesz. – Ha Isten jobbjában tartana minden igazságot, baljában pedig csupán a mindenkor eleven ösztönzést az igazság kutatására, hozzátéve: mindig s vég nélkül tévedni fogok, s felszólítana: Válassz! – alázattal borulnék baljára, és azt mondanám: Ezt add nekem, Atyám! Hiszen a tiszta igazság egyedül csupán téged illet!” (Gotthold Ephraim Lessing)

„Lessing ebben az éles eszű században is a legokosabbak közé tartozott. A pascali embertípusba, amelynek emésztő szenvedélye az igazság, amelynek öncél és legfőbb gyönyörűség a gondolkodás. Műveinek máig ható varázsát az adja, hogy át tudják sugározni az olvasóba a gondolkozás közben érzett örömet. Látjuk, hogyan születik meg szemünk előtt, hogyan ölt testet, lesz egyre harcosabb és diadalmasabb a gondolat. Egy csodálatos értelem karon fog bennünket, és megmutatja nekünk műhelyének titkait”. (Szerb Antal, A világirodalom története)