Az Egyszerű többség című tárlat az együttműködésről, az alkotócsoportokról, a közös alkotásról szól. A meghívásról, a részvételről. Az együttlét, a közös alkotás, a közös gondolatok örömét ünnepli. Döme Gábor, a kiállítás egyik kurátora a megnyitón úgy fogalmaz, elsősorban nem kiállítást rendeztek, hanem inkább szituációt teremtettek. Helyzetet biztosítottak, alkalmat a beszélgetésre, az elmélyülésre. Persze kérdésekre és a vitára is. A közel egy hónapos fesztivál-tárlat tizenöt, fiatalokból álló művészcsoport számára kínál bemutatkozási lehetőséget. A látogatókat pedig arra hívja meg, hogy belessenek a műhelyek boszorkánykonyhájába, hogy együtt gondolkodjanak az alkotókkal, hogy használják, értelmezzék újra a Műcsarnok terét.

Komótosan nyílik a bejárati faajtó. Odabent, az első terem közepén az Újirány Csoport rugós, fehér csoportdinamika-trambulinja fogad. Körben a kiállítókkal készített interjúkat rejtő fejhallgatók. Ismerkedőszoba. A felvételek itt-ott bájosan recsegnek, vidám, halk szavú, fiatal hangok mesélnek indulásról, alkotásról. A csevegésbe időnként összekoccanó poharak zaja, vagy hangos háttérmuzsika is vegyül. Átsétálunk a következő terem fóliákkal körbevett, steril, világos terébe. Mintha Dexter darálójában lennénk, persze az áldozat még nem érkezett meg a helyszínre. Szentirmai Tamás, Vági János és Szakács István voltaképpen az épület feletti tér és a kiállítótér megcserélésével játszott el. Így született ez a neutrális, bizarr és kissé félelmetes környezet.

A következő teremben a The Randomroutines kunyhója áll. A formáció egy műhelyt rendezett be magának a fészerhez hasonló házikóban, ahol a kiállítás idején vasrajzokat szándékoznak készíteni. Munkáik formavilága a szocreál-korszak Balaton-parti nyaralóinak kapu- és faldíszeit juttatja eszembe, persze azoktól spiritualitásuk és jelképhasználatuk miatt jócskán el is ütnek. Emberábrázolásuk nem áll távol Keith Haring emblematikus skicceitől..

A szomszédos teremben a The Corporation gyóntatószéke található. A társulat mindahány tagját foglalkoztatja a szakralitás – tudjuk meg Borsos Jánostól, aki Giovanni Battista néven a techno-társadalom megtévedt báránykáit fogadja hetente a fóliából felhúzott bűnbánó-fülkében. A The Corporation számára a Műcsarnok épülete maga a templom, amelybe elszórtan templomkellék-parafrázisokat helyeztek. Az említett gyóntatófülke mellett találunk perselyt, vagy a felszállásra kész „úrhajót” is. Április 23-i techno-zsinatukon pedig elektronikus muzsikával reflektálnak a kiveszett-megtalált szakralitásra.

A Ráday utcában működő médialabor, a Kitchen Budapest a száz esztendeje született médiateoretikus – a szomszédos corporation-ékszóhasználatával szólva: „médiapápa” – Marshall McLuhan munkássága előtt tiszteleg. Arra figyeltek fel, hogy nem készült eddig magyar nyelvű Wikipedia-szócikk minden kommunikáció-tanszékek kedvencéről, a kanadai McLuhanről. A Kitchen Budapest ezért közös szócikk-írásra hívja a múzeumlátogatókat, afféle online-szerkesztőbizottsági ülést hívnának össze a Műcsarnok falai között. Az agytornában kifáradóknak ráadásul pingpongasztalt is rendelkezésükre bocsátanak, úgyis, mint a virtuális cikkírás- és szerkesztés metaforáját.

A Katerina Sevic-kelkiegészült Tehnica Schweiz kollektíva hétről hétre új performanszt mutat be. A tárna hősei című előadásuk folytatásos életkép egy bánya mélyén rekedt társaság mindennapjaiból, akik, hogy idejüket elüssék, történeteket mesélnek egymásnak az elszigeteltségről, rámutatva közben saját kilátástalan helyzetükre is. Az Asztaltársaság is beszélget. A hetente összeülő különféle tudományterületek képviselőiből álló csapat vitatkozik, érdeket egyeztet, érvel. Lehetőség lesz beülni közéjük, de arra is, hogy „törzsasztalukat” a papírelemekből tetszőlegesen alakítható bútordarabot baráti társaságok is bérbe vegyék.

A Plágium 2000 csoport nemzetközi fanzine show-t ígér, továbbá kézzel készített, fénymásolóval sokszorosított, egyszerű külsejű, ám igen tartalmas kiadványok csereberéjét, sőt akár saját fanzine gyártását is. Az 1000% street art felől indult, azóta több fővárosi romkocsmát kidíszítő művészei a kiállítás kedvéért vázlatfüzetet cseréltek és egymás ötleteit igyekeznek megvalósítani. Laci és Balázs falvéséssel készült munkái az intézmény átalakulását fordítják saját művészi nyelvükre, a Szövetség39 csapata pedig az Angyalok Konyhájá-val fogott össze és készített pompás konyha-átértelmezést, ahol minden kedden finom étel készül a fáradt látogatók számára.

A megnyitó estéjén – vagyis fesztiválidővel mérve: a nulladik napon – már felhangolt állapotban várt minket a Műcsarnok. Azonban ez egy rendhagyó tárlatvezetés volt, afféle kedvcsináló, ízelítő csupán. Nem látott, nem láthatott mindent, aki péntek este látogatta meg a kiállítást. Az történt inkább, hogy kitárta kapuit az egyhavi fieszta, amelyre elég egyszer jegyet váltani, és amelyre érdemes akár hetente többször is benézni. A kiállítás-ismertető így nem jöhetett létre. Van viszont még egy adósságom. A kiállítás angol címe: No One Belongs Here More Than You. Senki sem tartozik nálunk jobban a Műcsarnokhoz. Meg vagyunk hívva!

Az Egyszerű többség / No One Belongs Here More Than You című kiállítás megtekinthető Budapesten, a Műcsarnokban 2011. március 26. és április 23. között.