Jelen tárlat kiállítói között találjuk még Szotyory Lászlót is, aki ugyancsak közeli barátságban állt a "művésznővel". Ez a meghatározás azonban El Kazovszkij esetében kicsit problémás is, hiszen nemi identitása és szexuális orientálódása igencsak kesze-kusza (a transzszexuális jelző esetében talán nem is elég kimerítő), és művészetét is leginkább ez a határtapasztalat határozta meg. „Mi az ember? Mi lehetne, mi nem lehetne, s valójában most mi?” – tette fel a kérdést Paksi Endre Lehel művészettörténész maga is, a kiállítást megnyitóbeszédében.

Fontosnak tartottam tehát írni egy keveset a kiállítás előzményeiről, még ha ez valamennyire ellenkezik is El Kazovszkij ars poeticájával, amely szerint „a művészeti alkotásoknak semmi köze a művész életéhez a közönség olvasatában. A szerző életének ismerete nélkül is meg kell, hogy állja helyét bármely képzőművészeti alkotás.” Ezt tiszteletben tartva a kiállító művészek sem adnak sok kapaszkodót, csak a képcímek nyújtanak apró segítséget a tájékozódásban, hiszen a festményeknek, installációknak és a sokszorosan exponált fotóknak önmagukban is teljes értékűnek kell lenniük. A TesTTexTTúrák tehát tényleg csak a gyakorlott galérialátogatónak ajánlható nyugodt szívvel.

A kiállítótér falain testükből kivetkőzött formákkal, hermafroditákkal és két megnyúzott emberalakkal, egy lét és nemlét közt csüngő fotósorozattal találkozunk. A plafonról alig észrevehetően egy kaszás-installáció lóg le, a kiállítótér közepén pedig maga „a lényeg”, ami talán a leginkább képes összefoglalni a kiállítás címében foglaltakat. Magas kémény tetején egy orsós varrógép, benne egy hosszú textúrával. Az egyik oldal már elkészült, rajta egymást keresztező, több tucat öntudatos alkotó neve, akik már beleégették nevüket a múlt szövetébe. Ezek a merev mértani formák (betűk, számok és vonalak) ütköznek a szenzuálissal, kivetkőznek a testükből, és feszegetik saját objektív határaikat. A másik oldalon pedig tátongó űr, a jövő, a változó, ahol bármi lehet. Hogy mi, talán csak az orsótól függ.

A tárlat tehát több síkon is sikeresen teljesít. Amellett, hogy érdekes témát dolgoz fel, ráadásul meglehetősen komplexen, El Kazovszkijra is ráirányítja a figyelmet, aki testi valójában ugyan nincs már közöttünk, valahol mégis megidéződik az emlékére összeállított anyagban.

A TesTTexTTúrák (Fehér Zoltán, Kecskés Péter és Szotyori László kiállítása) a budapesti Bartók 32 Galériában tekinthető meg 2011. április 15-ig.

A fotókat Virág Ferenc készítette.