A negyedik AniFest idén is erős versenyprogrammal büszkélkedhetett. Ismét Európából lehetett filmet nevezni az immár egyre komolyabb nemzetközi megbecsülésnek örvendő fesztiválra. Ezt bizonyítja az is, hogy az eddig csak sziesztázó mediterrán országok is elkezdték alkotásaikat nevezni. A szervezők engedékenységére, és egyúttal a fesztivál - földrajzi értelemben is vett - bővítésére utal, hogy törökországi és fehéroroszországi alkotó is pályázhatott. Két fontos kritérium volt csupán: a filmnek animációs technikával, és 2004. január 1-je után kellett készülnie. Jelöltekből nem volt hiány, ötszáz kisfilmből huszonnégy került be a hivatalos versenybe. Végignézve őket csak gratulálni tudok a program összeállítóinak, hiszen a zsűrinek nehéz dolga volt, csakúgy, mint nekem. Nem könnyű ugyanis kiemelnem néhányat a filmek közül, hiszen nagy részük – valamilyen szempontból - érdekes volt számomra. Nagyon eltérő és változatos alkotások peregtek a vásznon, mind témájukat, mind gyártási technikájukat nézve. Láthattunk bábokat szerepeltető, fekete-fehér grafikával dolgozó, gyurmát felhasználó, számítógépes grafikát alkalmazó, és a hagyományos rajzfilmek világát idéző alkotásokat egyaránt.

Külön érdemes megemlítenem, hogy három irodalmi adaptáció is szerepelt a kínálatban. Az Egy dög Charles Baudelaire azonos című költeményét dolgozza fel rendkívül hatásosan. A vers fenyegető, komor, ugyanakkor ünnepélyes hangulatát érzékletesen adták át a képkockák, miközben egy férfi és egy női hang szavalta a költeményt. A verseny talán rövidségében is legmonumentálisabb alkotása a horvátországi Simon Bogojevic Narath animációja volt. Ebben Thomas Hobbes Leviatán című államelméleti munkáját sűrítette zseniálisan tizenöt percbe. A film látványosan bontotta képkockákra Hobbes allegóriáját – az állam egy hatalmas szörny, aki bár erős az őt éltető embertömegtől, pusztulásra van ítélve. Edgar Allen Poe Az áruló szív című novellájának animált, humorra építő változata már nem győzött meg ennyire. A mellettem üllő néző szerint a szereplők leginkább a Nickelodeon figuráit idézték. Egyetértettem vele.


Az animációk nagy része jobban kihasználta a humor nyújtotta lehetőségeket, hol finom, hol pedig egészen morbid irányba terelve azt. Utóbbira jó példa a Carlitopolis című francia alkotás, melyben egy Carlito nevű kisegéren végzett bizarr kísérletnek lehettünk tanúi, melyeknek során többek között kettévágják és felfújják. A Run Wrake által jegyzet Nyúl gyerekkönyv-illusztrációkat idéző világában egy testvérpár morbid brutalitással színezett, sikertelen meggazdagodási kísérletét mutatta be. Külön érdemes volt fülelni a film zenéjére, mert az elektronikus zenék kedvelőinek ismerősen csenghettek a DJ és producer Howie B. ütemei. A humor fekete oldala is felvillant a versenyen: a finn Akiért a csengettyű szólban a Mikulás balesetet okoz szánjával, tettéért felelnie kell - menekülés közben egy kéményben sül ropogósra.


A líraibb hangütés szintén nem hiányozhatott a kínálatból. A francia Gwenn három gipszszobor esővel való harcát mesélte el. A borongós, hideg színezésű kockákon egy esernyő segítségével próbáltak felülkerekedni a víztől olvadni kezdő szobrok. A portugál Regina Pessoa szomorkás-melankolikus filmje, a Borús történet, derűs befejezéssel a fesztivál legkőszívűbb látogatóit is minden bizonnyal elérzékenyítette. A hagyományosnak mondható fekete-fehér grafikával készült alkotás főhőse egy kislány, akinek túl hangosan dobogott a szíve. Végül az emberek, és ő maga is megtanulnak együtt élni a hangos szívvel.
Szintén fekete-fehér, és szénrajz technikával készült a mezőny egyetlen magyar filmje is, a Szilágyi Varga Zoltán rendezte Jegyzőkönyv Mansfeld Péter emlékére. Az alkotás az 56-os forradalom fiatal hősének utolsó perceit jeleníti meg az eredeti jegyzőkönyv felhasználásával. A jegyzőkönyvet olvasó tárgyilagos, szenvtelen narráció csupán egyszer szakad meg, az ítélet kimondásánál, ekkor egy képi metafora következik; többször is elszakad a film. A fiú fejére írógéppel írott betűk -„halálos ítélet”- feloldják a nemléttel való szembesülés rettenetét. Végül a hatalom papírmasé figurái végrehajtják az ítéletet, a folytonosan mozgásban lévő tónusok megállnak, Mansfeld szabad lesz újra.


Aki idén elmulasztotta a versenyprogram kisfilmjeit, annak érdemes lesz jövőre ellátogatnia az eseményre. Az egyébként joggal sikeres Disney és Pixar animációk mellett megismerheti e művészeti ág kísérletező vagy ma már nemigen használatos technikáit felhasználó, ritkán nyilvánosságot kapó alkotásait.




Az AniFest idei díjai:

Best of Anifest
Pawel Weremiuk: Lapok

A zsűri különdíjai
George Gendi: Pingpong
Joanna Quinn: Családi kötelék
Annette Jung: Az áruló szív

Közönségdíj
Till Novak: Küldemény