PRAE.HU: Február 18-án mutatták be a Madách Színházban a Macskadémon című, Karafiáth Orsolyával közösen írt darabotokat felolvasószínházi formában. Hogyan született a mű?

Egy éve írta ki a Madách Színház musicalpályázatát, amit a neten fedeztem föl. 2009-ben már indultam egy musicalpályázaton, aminek eredményeként megszületett az Ódry Színpadon a Who the F**k is Lady Domina? című előadás. A darabot, miután Londonban is bemutatták Better Than Sex címmel, a Pinceszínházban játszották egy darabig. Ennek a sikerén felbuzdulva akartam indulni a Madách-pályázaton Karafiáth Orsolyával, akinek akkor még csak a verseit ismertem. Megszereztem a számát, fölhívtam, elmondtam, hogy ki vagyok, mit csinálok, és hogy vele szeretnék dolgozni. Kiderült, hogy akkor épp egy Macskadémon című gyerekdarabon dolgozott, amiből végül ez a musical született.

PRAE.HU: A 130 pályázat közül a tiétek lett a harmadik helyezés.

Ez a díj azt jelentette, hogy a Madách vállalta a felolvasószínház költségeit, és biztosította a körülményeket, viszont a színészek válogatásánál szabad kezet kaptunk.

PRAE.HU: A darab műfaja: horror-vígmusical. Hogy alkottátok meg ezt a műfajt?

Nem akartunk hagyományos musicalt írni, hanem olyat szerettünk volna, ami friss, amiben sok az irónia, és van benne valami őrület. Az őrült szereplők zeneileg sokkal izgalmasabbak. Próbáltam a műfajokat és a stílusokat vegyíteni, főleg a klasszikus magyar operett és a tradicionális angolszász musical hagyományait akartam egybeolvasztani.

PRAE.HU: A másik, közelmúltbeli színházi megmozdulásod a botrányos Magyar ünnep című előadás, aminek Te komponáltad a zenéjét. Hogy talált meg a Nemzeti Színház?

Almási-Tóth Andrást, az első musicalem rendezőjét meghívták a Nemzetibe egy zenés gyerekdarabot rendezni. Ő kért föl, hogy írjak zenét a darabhoz. Addigra már megvolt a kellő referenciaanyagom, így Alföldi Róbert bevállalta, hogy egy kvázi ismeretlen, fiatal zeneszerző vegyen részt a produkcióban. A Berzsián és Dideki után Alföldi megkért, hogy írjak zenét az Ármány és szerelem három jelenetéhez. Utána felkértek, hogy komponáljak kórusra és kamarazenekarra Závada Pál Magyar ünnep című darabjához.

PRAE.HU: Hogyan írsz zenét?

Nem romantikus gyertyafénynél. Ha felkérésre írok, mindig a körülmények szabják meg a munkám kereteit. Gyakran előfordul, hogy a rendező megfogalmaz valamit, viszont sokszor mást ért rajta, mint én, ezért általában képesnek kell lennem kitalálni a gondolataikat.

PRAE.HU: És mi van a romantikus gyertyafény helyett?

Laptopfény. Annyiban még klasszikus vagyok, hogy zongora előtt is lejegyzem papírra az ötleteimet, amiket később beviszek a számítógépbe.

PRAE.HU: Hogyan tervezed a zenei pályádat? Szeretnéd folytatni a színházi vonalat?

Alapvetően a színházi zeneszerzés érdekel, és az absztrakt zene, ami csak a zenével foglalkozik, és nincs benne semmi színpadias. A Zenekadadémián elsősorban az utóbbit tanulom.

PRAE.HU: Ott most végzel. Mi lesz a diplomamunkád?

Már megírtam azt a kamarazenei darabot, ami a diplomához kell. A másik egy vokális, nagyzenekari mű, amihez a szöveg a Csongor és Tündéből az Éj monológja lesz.

PRAE.HU: Ha jól tudom, a kortárs zene áll hozzád a legközelebb. Miért pont a kortárs?

Konzervatóriumi és zeneakadémiai tanulmányaim során fokozatosan megismertem és megszerettem a különböző zenetörténeti korszakokat, de a figyelmem középpontjában mindig is a kortárs zene állt. Az a jó a kortárs művészetben, hogy nem poros, ma történik, szeretem, hogy rám frissen hat.

PRAE.HU: A kortárs zenei koncertek mégis egészen kis részét teszik csak ki a koncertrepertoárnak. Ennek mi lehet az oka?

Keveset tudunk a kortárs zenéről, ezért amikor valaki először téved be egy kortárs zenei koncertre, nem érti, hogy mi történik, nem tud mit kezdeni az élménnyel, mert nem talál kapaszkodókat. Szerintem nagy segítség lenne, ha a kortárs darabok előtt a szerző felvezetésként kicsit beszélne a darabról. Amikor szerzői estet tartottam a Francia Intézetben, minden darab előtt elmagyaráztam, hogy mi fog történni. Ha adsz támpontokat a közönségnek, elkezdi érteni, hogy mi történik, és meg fogja tudni szeretni. Nekünk, szerzőknek, meg kell tanulnunk nyitni a közönség felé.

PRAE.HU: Közben akadnak ellenpéldák is, gondolok most a Müpára.

A Müpában az a jó, hogy széles spektrummal dolgozik: bevállalják a klasszikus zenei, kortárs, világ- és népzenei koncerteket, valamint a könnyűzenét is. Így be tudják vonzani a fiatal közönséget is.

PRAE.HU: A különböző évfordulók jó lehetőségnek bizonyulnak a klasszikus zene népszerűsítésére és a közönség bevonzására. Idén Liszt-év van. Mennyire követed a Liszt-év eseményeit?

Részt vettem pár koncerten. Például most volt az Új magyar zenei fórum 2011 zeneszerzőversenye, amin idén nem indultam (2009-ben megnyerte – H. A.), de részt vettem a gálakoncerten. Az idei versenykiírás szerint a pályaműveknek valamilyen módon kötődnie kellett Liszthez. Nagyon izgalmas és érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy milyen a fiatal zeneszerzők viszonya Liszthez.

Volt, aki egy olyan zongoraszólamot írt, ami elméletileg lejátszhatatlan, de mégis megszólalt, mert egy midi zongora játszotta hangmintákra. Ez arra reflektált, hogy annak idején Liszt számos darabját eljátszhatatlannak gondolták. Éppen ezért a maga korában sok olyan Liszt-karikatúra készült, amin húsz ujjal vagy sok kézzel játszik.

PRAE.HU: A Liszt-év programjai közül még mi az, ami szerinted érdeklődésre tarthat számod?

Összességében tartalmas programok ígérkeznek, és amin csak lehet, részt veszek, ahogy az időm engedi. Például a zeneszerzéstanárom, Fekete Gyula írt egy operát Excelsior! címmel Liszt életéről. Ennek március közepén lesz a bemutatója. Azon feltétlenül ott leszek, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan dolgozta föl Liszt életét. Ez nagyjából ugyanaz a szituáció, mint Mozart életéből musicalt írni, mert ilyenkor mindig az a dilemma, hogy mennyit tartunk meg darabban a zeneszerző eredeti zenéjéből, és mit írunk hozzá.

PRAE.HU: Milyen a fiatal magyar zeneszerző-nemzedék? Van esély rá, hogy új Liszt Ferencek szülessenek?

Úgy működik ez, mint a borvidékek: vannak bizonyos szőlőfajták, amiket csak Magyarországon termesztenek, mert itt van hozzá megfelelő klíma, talaj stb. Így tud például a tokaji hungarikummá válni. Ugyanez a helyzet a fiatal zeneszerzőkkel is, akiknek ez az ország nagyon jó táptalaj ahhoz, hogy fejlődjenek, és sok jó dolgot tanuljanak a zene terén. Liszt, Kodály, Bartók ugyanúgy nagyon jó táptalaj, mint Kurtág, Ligeti és Eötvös Péter. A magyar zeneszerzők világviszonylatban nagyon fontosak, ezért úgy érzem, hogy nekünk, fiatal zeneszerzőknek ugyanannyi felelősségünk, mint lehetőségünk van.