Önazonosság
A harmincat lassan betöltő testvérpáros Agata és Dorota Borowa fotókon és videófelvételen mutatják be magukat. Például úgy, hogy egy bekapcsolt tv-készülék előtt heverészve milyen arcizommozgást képes alakítani rajtuk egy sporthír, egy reklámblokk vagy egy vad thriller. Hol sírnak, hol fáradtak, hol kapucsínoznak, de szemük éberen kémleli a képernyőt. A hosszú felvételen a két lány önanalízise munkafolyamat, de azt hiszem a TV-t néha ki kell kapcsolni, hogy ő is nézhessen.
A mediatizált világ kamera-érzéketlen emberei talán már fel sem tűnnek senkinek. A mediatizált világ érzelmi konzervei meg nem annyira fontosak (talán), hogy ezeken keresztül kelljen eljutnunk a Nagy Konklúzióig.
A fotósorozatukon úgyszintén saját arcukkal operálnak. Testvérpárról lévén szó az arcok hasonlósága nem meglepő. Az életüket végigkísérő "mennyire hasonlítotok" klisét próbálják itt áttörni úgy, hogy a kb. 16 db A/5-ös méretű fényképen a két arc átmorfolódik egymásba. Kicserélik magukat, hogy még így ismeretlenül is összetévesszük őket. Pont.

Másság
Igor Przybylski több mint ötszáz!! Ikarus buszt fényképezett le három év alatt Varsóban. A teljességre törekvő művész az 1982-1991 között gyártott csuklósokat vadászta le. A fotón és videón is megjelenő ’gyűjteménynek’ az állítólagos festőiségére ugyan nem leltem, de végignézhettem, hogy a lengyel reklámbiznisz a magyarhoz hasonlóan hogyan piszkolja a látómezőt. Ebben a munkában nem tartom védhetőnek a miértet, noha a művész magyarázza: "Úgy látjuk, hogy minden tömegesen gyártott közlekedési eszköz egyforma. Minden mozdony hasonlít egymásra, minden autóbusz ugyanolyan, minden megálló egyformán unalmas…Én ezzel nem tudok egyetérteni." A fétistárggyá emelt Ikarus melengeti ugyan a lelkem lokálpatrióta szegletét, de a robogó hatos villamoson forgatott Kovi-féle pornófilmről szívesebben kérdezném a járművet. Azt a járművet.

Eredetiség
Pawel Kwiatkowski repülő ’ikonokkal’ díszítette a galéria falát. Bár a repülés (perspektíva), és az ikon (szín, forma) jelleg is csak imitáció, mert a művészt inkább a bevásárlóközpontok mellett található irány-, és útmutatótáblák esztétikuma vonzza. A következetesen egyformára festett jeltáblák a Tömegtermelés kontra Egyediség harcát példázzák. Noha ez a harc már régen eldőlt, a Greenpeace-t sem vetjük meg azért, mert hajók kéményeire másznak fel, és saját zászlajukat lengetve érnek fel a Csúcsra. Kwiatkowski "termékeinek" megismételhetetlenségét árulja nekünk, miközben tudjuk, hogy a tömegtermelésbe és fogyasztásba száműzött ember karakterisztikumát a Tengerentúlon már régen megrajzolták. Ezért szerintem az Öreg Kontinensen nézzünk inkább egy másik Nap után.

Jarosław Modzelewski
"A figurális festészet egyik legkiválóbb lengyelországi képviselője."
"A hétköznapi élet ikonjainak festőjeként emlegetik."
"Vásznai legfőbb szereplője az ember, de érdeklődéssel fordul a csendélet és a tájkép felé is."
"Lapidárisan tömör formával és pillanatnyi narrációval operál."
"Minden képe a realizmus keretein belül helyezkedik el."