Bak Zsuzsanna felolvasóestje – Nyitott Műhely, 2006. november 10. 23 óra

Tények: sajnálatos módon az elmúlt hétvégén a mozi egyéb kulturális programoknak adott helyet, így Bak Zsuzsanna (21? éves), az I. A. T. Kiadó gondozásában megjelent Tanulmányok című első prózakötetének bemutatására a Nyitott Műhelyben került sor.

Hangulatjelentés: dohányosbrigádként rostokoltak néhányan a bejárat előtt, vacogás közben szippantva a Déli pályaudvar éjszürke, hantolt betonmezein a nagyvárosi odőrt (sokan érkeztek Egerből, Zsuzsa szülővárosából). Odabent viszont örvendve a befűtött, hangulatos és jobbára bódító teaillattal átjárt műhelyben már türelmetlenül fészkelődött a vendégsereg java.

Becsengetés: a moderátor tanár úr Brenyó Józsefet, a kiadó vezetőjét beszéltette a fiatal tehetségek felkarolásának koncepciójáról. Kiderült, hogy a kiadónál a grafikus, a tördelő és a szerzők is mind pályakezdők. Brenyó úr személyes küldetéséről, a kiadó szerzőinek sikereiről, valamint a Zsuzsával való találkozásáról beszélt hosszasan. A második megszólított maga a szerző volt, aki kissé izgatottnak, talán idegesnek is tűnt. Zsuzsa válaszaiban ezúttal – eltérően korábbi megnyilatkozásaitól – nem foglalta össze iróniával eddigi életútját, hanem kifejezetten szűkszavúnak és kimértnek bizonyult.

Katarzis: éjféli harangszóhoz közeledve máris kezdődött a felolvasás. A szövegek részint az említett kötetből, részint a jövőre megjelenő következő anyagából kerültek ki. Közben jól időzített, halk zene (Sclavis Louis, Don Cherry, Garcia-Fons, Klucevsek-válogatás) szólt. A szerző korábbi tragikomikus hangvétele helyett szinte drámai hatású szövegek hangzottak el.

Rájátszás: a jól érzékelhető váltás hatására újabb kérdezz-felelek alakult ki. Szentmiklósi az egymással szembe tartó metrószerelvényeket, és bizonyosan az egyikre sem felszálló (vagy mégis?) alkotót, nőt emlegetett egy hasonlatban, reakcióként Zsuzsa lelki vívódásaira és más szerzőként való újjászületésére.


Értékelés

Atmoszféra: a Nyitott Műhely megfelelő helyszínnek bizonyult, vidámabb kisugárzása volt, mint az előadónak magának.

Előadásmód: a három beszélő remek eszmefuttatásokba bonyolódott, így csak követni kellett tudni, miről és kiről van éppen szó.

Befejezés: remek döntésnek bizonyult a szerzőtől, hogy kilépett álarca mögül… Remélhetőleg a tavaszi kötetben elbeszélőként is teljességgel képes lesz erre, hogy a szélesebb közönség és a szakma is felfigyeljen az íráskészséggel és nagy sorssal megáldott Bak Zsuzsannára.