Fekete Tamás (odeon.hu)

Legjobb film:

A 10 legjobb film között egy olyat sem találni, ami ne szerepelhetne volna itt (ellentétben például az idei Golden Globe-jelöltekkel, ahol a jelölő testületnek még sokáig kell szégyenkeznie Az utazó miatt). Ám közelebbről vizsgálva azt látjuk, hogy kevés az igazán innovatív, eredeti darab, amely új és másfajta hozzáállást, dramaturgiát, vagy művészi gondolkodást képviselne; szívem szerint az Eredetnek vagy a Fekete hattyúnak adnám a díjat, ám mivel ezek esélytelennek tekinthetők, a Közösségi hálónak. Kicsit durvábban fogalmazva: a fenti 10 cím közül bárminek, csak ne a legnagyobb esélyesnek tartott A király beszédének!

Legjobb színész:

Egyértelmű, hogy Colin Firth (The King's Speech - A király beszéde) viheti haza a díjat; ennek pedig a több millió angol és európai háziasszony mellett az ökölbe szorult seggű angol férfiak is nyilván örülnek majd, akiket oly kitartóan képvisel évek óta Mr. Firth, hordjon bár csuromvizes inget, vagy rénszarvasos pulcsit – mentségére szolgáljon, erre a szerepre nincs nála alkalmasabb gentleman. Bridges-nek pedig idén is kijárna az Oscar, csak hát tavaly az Őrült szívvel már ezért a filmért is díjazták.

Legjobb színésznő:

A nagy kérdés: az örökké mellőzött Bening (The Kids Are All Right), vagy a fiatal Portman (Black Swan - Fekete hattyú)? Magam Portman kisasszonyra fogadok, akinek szenvedélyes és átélt játéka még a nézők számára is átélhetővé tette a fizikai szenvedést – mondom ezt úgy, hogy egyébként nem vagyok feltétlen rajongója a színésznőnek.

Legjobb mellékszereplő:

Bale (The Fighter - A harcos) elismerése épp annyira borítékolható, mint Firth szobra; a színész azonban teljesen megérdemelten viszi haza a díjat, és ami egyedülálló teljesítmény, ez egyben egyfajta életmű-Oscarnak is tekinthető a 37 éves színész számára.

Legjobb mellékszereplőnő:

Adams és Carter jelölését kissé indokolatlannak érzem, az Akadémia pedig a három fenti kategória után megteheti, hogy egy viszonylag ismeretlen színészt díjaz. Márpedig Melissa Leo (The Fighter - A harcos) valóban nagyszerű karakterszínész, akinek régóta kijár a díj – még ha nem is feltétlenül ezért a szerepért, melyben a valódi teljesítmény helyenként eltakarta a sminkeletlen arc és a szájszegletben lógó cigi.

Legjobb rendező:

Nolan (Eredet) mellőzése híján Aronofsky-nak (Fekete hattyú) járna a szobor, az ő végletekig kidolgozott és aprólékos rendezéséért és látásmódjáért. Fincherrel (Social Network - A közösségi háló) szemben viszont régóta lelkiismeret-furdalása lehet az Akadémiának, ezt pedig legjobb akkor orvosolni, ha tényleg egy remek filmet tesz le az asztalra – és még mielőtt végletesen beletemetkezne a szentimentalizmussal átitatott adaptációk és remake-ek világába. Emellett Fincher nem csupán annyit tett, hogy egy zseniális forgatókönyvet precízen és hibátlan színészvezetéssel adaptált, hanem végtelenül úgy helyezte el benne kézjegyét, hogy az szinte fel sem tűnik.

Legjobb eredeti forgatókönyv:

Vajon hány nézőben hagyott kérdést az Erdet befejezése? Hány értelmezés és megoldás létezik vele kapcsolatban? És vajon kikben maradtak kétségek A király beszéde kapcsán?

Legjobb adaptált forgatókönyv:

Sorkin (Social Network - A közösségi háló) forgatókönyve nem csupán az események rétegzett, dokumentált, megcsavart, és pörgős dokumentációja, de egyúttal azt is bizonyítja, hogy ma kevés ember van Hollywoodban, aki nála jobb dialógusokat ír. Mondatai hallatán még Zuckerberg is irigykedett: a briliáns és szemtelen szellemességek kapcsán mintha nem vette volna észre, hogy talán nem ő az új generáció hőse. Sorkin elismerése pedig egyúttal egy aprócska gesztus az utóbbi évtizedben vitrágzó televíziós sorozatok felé.

Legjobb operatőr:

Nehéz kategória; Deakins (True Grit - A félszemű) választását nálam – és remélhetőleg az Akadémiánál is – az indokolja, hogy már-már összeesküvésnek tűnik, miért nincs ennek a zseniális képművésznek egyetlen Oscarja sem.

Legjobb idegen nyelvű film:

Különleges helyzetben vagyunk: a legjobb film 10 jelöltje közül 8 tulajdonképpen már az átadó előtt látható a hazai mozikban. Ugyanez az arány pontosan ellentétes a legjobb külföldi film esetében: az öt darabból csupán egyetlen érkezett meg, a többi sorsa egyelőre a ködös távolba vész. Látottak híján így a Biutiful mellett elsősorban az Inarrituba és Bardembe fektetett bizalmam szól, valamint a remény, hogy állandó alkotótársa, Arriaga távozása után a rendező csak a formát hagyja el, az érzelmi összetevőket nem.


Kovács M. András (forgatókönyvíró, rendező)

Legjobb film:

Fekete hattyú – Satoshi Kon és Perfect Blue ide vagy oda, a tíz alkotás közül számomra ez tűnt a legeredetibbnek. Gazdaságos, minimalista forgatókönyv, szuggesztív, még napokkal később is kísértő képek, tökéletes casting, és valami olyasfajta könnyedség a történetmesélésben, ami fájón hiányzik például az Eredetből. Szerettem még a keveset vállaló, de azt maximálisan teljesítő 127 órát, és az inkább Sorkin, mint Fincher kézjegyét magán viselő A közösségi hálót is.

Legjobb színész:

Colin Firth (A király beszéde) – Szegény Colint már tavaly is jelölték ugyanebben a kategóriában, de akkor nem nyert. Most viszont nyernie kellene, mert amit A király beszédében a vászonra rakott, az egyértelműen eddigi pályája csúcsa, és élő bizonyíték arra, hogy ha egy színész eleget dadog romkomokban, előbb-utóbb folytathatja drámákban is. Ha van második helyezett, az egyértelműen James Franco (127 óra).

Legjobb színésznő:

Natalie Portman (Fekete hattyú) – Portman, ez nem is lehet kérdéses. Az egyetlen komoly kihívó Anette Bening, akit már háromszor jelöltek, de még sosem nyert. Kidmannak már van aranyszobra, Jennifer Lawrence még ráér, Michelle Williams jelölését pedig nem is értem, mert a Blue Valentine-ban is pont olyan, mint az összes többi filmjében. Szóval Portman.

Legjobb mellékszereplő:

Geoffrey Rush (A király beszéde) – Rush is kapott már egy szobrot a Ragyogj!-ért, de ebből a felhozatalból egyértelműen ő érdemli meg az idei díjat. Bale már rengeteg jelölést kapott azért, mert képes egy hónap alatt húsz kilót leadni, Hawkes és Ruffalo teljesítménye pedig legfeljebb langyosnak nevezhető. Itt Rennernek (The Town) adnám a második helyezést.

Legjobb mellékszereplőnő:

Melissa Leo (The Fighter – A harcos) – Briliáns, üde színfolt Wahlberg és Bale szürke játéka mellett. Amy Adamsnél szerintem létezett volna jobb választás, Hailee Steinfeld (True Grit - A félszemű) pedig nem hagyott bennem mély nyomot. A második helyet itt Helena Bonham Carter (A király beszéde) és Jackie Weaver (Animal Kingdom) közt osztanám meg.
&