Ami zavaró lehet egy tárlaton, az az alkotástól való kényszerű távolság, az a közel egy méternyi űr, amelyet vörös zsinórokkal szegélyeznek. S ki gondolná, hogy néha fontosabb üzenetet hordoznak azok a háttérben megbúvó aprócska, néhol rejtélyes, szabad szemmel alig kivehető részletek, amelyek felett rendszerint elsiklik a néző figyelme, az idő és a mélyrehatóbb érzékelhetőség hiányában. Nemcsak egy könyv, folyóirat bírhat információs értékkel, hanem egy műalkotás is. Tekinthetjük társadalmi látleletnek, történelmi események megerősítőjének, üzenet hordozójának. Így szükségszerű a digitalizálása, archiválása az utókor számára.



Az Art Project hivatalos oldalára történő belépést követően a legördülő listából kiválaszthatjuk, hol szeretnénk virtuális sétát tenni. Kereshetünk múzeumra, alkotóra, címre és stílusra. Eltévedni nem lehet, ugyanis a jobb oldali kezelőfelületen térkép mutatja az aktuális helyzetünket. A valósághű élmény megteremtéséhez egy korábbi, méltán népszerű fejlesztését alkalmazta a Google, a street view-et. Az üres múzeumtermeket 360 fokban fényképezték körbe, s a felvételeket panorámakép-rendszerbe fűzték össze. Végeredmény: folytonosnak mutatkozó virtuális tér az interneten.



A navigáció is hasonló a Google Maps kezelőfelületéhez. Nyilak mutatják az utakat, amelyek közül választhatunk. A kijelölt origókról leléphetünk, és közelebbről is megcsodálhatjuk a kiállított műveket. A lehetőség itt is meg van a nagyításra, ám nem olyan minőségben zoomolhatunk, mint a múzeumok által kiválasztott 17 alkotás esetében, ahol 7000 Megapixel-es felbontás áll a rendelkezésünkre. Felfedezhetjük Hans Holbein Georg Gisze kereskedő portréja (1532) című festményén a polc feletti latin szöveget, vagy Alexander Ivanov Krisztus bemutatása (1837-1857) című alkotásán a fa lombozata mögött, távolban meghúzódva figyelő embertömeget is. Az utóbbi képjelenetet nagyítás nélkül aligha lehetne észrevenni.



A művészeti alkotások a fejlett informatikai technológiák segítségével népszerűbbé válhatnak, mint valaha. Hogyan? A megosztás révén. Csak egy Gmail fiókot kell létrehozni, és ezután elkezdődhet saját art lapunkon az elemző-kutató munkánk, ahol a kiválasztott képekről nagyításokat készíthetünk. Az érdekesnek tartott részleteket ugyan nem, de magukat az alkotásokat megoszthatjuk a Facebookon, a Twitteren, és a Gmail-en a barátainkkal. A project társadalmi értéke jelentős, és ha arra gondolunk, hogy a Google bővíteni kívánja az interneten elérhető és bebarangolható múzeumok és megtekinthető műtárgyak számát, a jövőben a kultúra és művészet élvezete többé nem lesz kiváltság.



A procektnek azonban vannak ellenlábasai is, akik azt hangoztatják, hogy a széleskörű hozzáférhetőség a múzeumok bevételeinek csökkenéséhez fog vezetni. Ki fogja megnézni pl. az Uffizi képtárat, ha az egy kattintásra elérhetővé válik az otthonában?

Nem kell attól tartani, hogy üresek lesznek a kasszák, hiszen a képzetes terekben való barangolás még nem hozza azt a vizuális élményt, amelynek részesei lehetünk a valóságban, a képek közvetlen közelében.

Ebben a vállalkozásban az a rendkívüli, hogy belsőségesebb szintre emeli a néző és a tárgy közötti kapcsolatot, mert közelebb hozza az alkotásokat érzelmileg is az emberhez: látom, ahogyan sohasem láthattam eddig. A közelség látszata az érinthetőség illúzióját is felébreszti a befogadóban.