építészet
2011. 02. 23.
Kis dolog az embereknek, nagy a tervezőknek
Első hallásra nem tűnik egy komoly, büszkeségre okot adó megbízásnak, ha arra kérnek fel egy építészt, hogy tervezzen egy budit, de a tehetség még egy vécében is feltörhet.
A Berschneider + Berschneider német építésziroda tervezőinek egy golfpálya szélére kellett vizesblokkot tervezniük, ahová két luk között rohanhatnak be elintézni kisebb-nagyobb dolgaikat az ott idejüket töltő golfjátékosok.
A megbízást azzal kezdték, hogy tanulmányozták a helyszínt, a használókat, megpróbáltak ráérezni a genius locira. Egy fa mögül lesték meg a pályán ütögető vendégek viselkedését, és arra a megállapításra jutottak, hogy 100 vendégből 96 a fák közé rohant be elvégezni a hirtelen jött biológiai szükségletét és csupán elenyészőnek mondható 4 fő végezte el azon a helyen, ahol éppen tartózkodott.
A tervezést a véletlen is segítette: az egyik tisztás mellett egy farakást hagytak a pálya gondozói, azon a helyen a megfigyelt vendégek jelentős hányada nem a fák mögé osont, hanem a farakás mögötti rejtekhelyre.
Ebből arra következtettek, hogy az éppen dolgukat végzők szeretik figyelemmel tartani az otthagyott cuccaikat, labdáikat, versenytársaikat, és erre alkalmasabb egy farakás mögötti takarás, ahonnan ezt könnyebben és kényelmesebben tehetik meg, mint egy fa mögül hajolgatva. Továbbá azt is megállapították, hogy a természetközeli vagy annak ható objektumok közelében nagyobb a biztonságérzetük az embereknek. Ebből kifolyólag úgy döntöttek, hogy egy farakásban helyezik el a kívánt vizeshelyiségeket.
A durva, természetesesen nyers és rusztikus fahasábokat oly módon emelték be az építőanyagként használt tárgyak sorába, hogy kontrasztként finoman megmunkált rozsdamentes acéllemezzel egészítették ki. Belépve a farakásba, szintén meglepő élményt nyújt a tiszta, letisztult formavilágú fürdőszobabelső, mely kítűnő kilátást biztosít a környékre.
.jpg)
A két anyag, az iparilag megmunkált fém és a megmunkálatlan, nyersen hagyott fatörzsek látszólagos disszociációja párbeszédbe lép egymással, nem rivalizálnak, nem oltják ki egymást. A fahasábok durva textúráját a fényes fém inzertek lesimítják, lekerekítik, megszüntetik a térbeliségét és síkfelületként közvetítik a szemlélődők felé. Kár, hogy annak, aki kapcsolatba lép az épülettel, a legkevésbé van ideje szemlélődni, örül, hogy talált egy farakást, ami mögött elvégezheti a dolgát.
A megbízást azzal kezdték, hogy tanulmányozták a helyszínt, a használókat, megpróbáltak ráérezni a genius locira. Egy fa mögül lesték meg a pályán ütögető vendégek viselkedését, és arra a megállapításra jutottak, hogy 100 vendégből 96 a fák közé rohant be elvégezni a hirtelen jött biológiai szükségletét és csupán elenyészőnek mondható 4 fő végezte el azon a helyen, ahol éppen tartózkodott.
A tervezést a véletlen is segítette: az egyik tisztás mellett egy farakást hagytak a pálya gondozói, azon a helyen a megfigyelt vendégek jelentős hányada nem a fák mögé osont, hanem a farakás mögötti rejtekhelyre.
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Berschneider + Berschneide
Ebből arra következtettek, hogy az éppen dolgukat végzők szeretik figyelemmel tartani az otthagyott cuccaikat, labdáikat, versenytársaikat, és erre alkalmasabb egy farakás mögötti takarás, ahonnan ezt könnyebben és kényelmesebben tehetik meg, mint egy fa mögül hajolgatva. Továbbá azt is megállapították, hogy a természetközeli vagy annak ható objektumok közelében nagyobb a biztonságérzetük az embereknek. Ebből kifolyólag úgy döntöttek, hogy egy farakásban helyezik el a kívánt vizeshelyiségeket.
A durva, természetesesen nyers és rusztikus fahasábokat oly módon emelték be az építőanyagként használt tárgyak sorába, hogy kontrasztként finoman megmunkált rozsdamentes acéllemezzel egészítették ki. Belépve a farakásba, szintén meglepő élményt nyújt a tiszta, letisztult formavilágú fürdőszobabelső, mely kítűnő kilátást biztosít a környékre.
A két anyag, az iparilag megmunkált fém és a megmunkálatlan, nyersen hagyott fatörzsek látszólagos disszociációja párbeszédbe lép egymással, nem rivalizálnak, nem oltják ki egymást. A fahasábok durva textúráját a fényes fém inzertek lesimítják, lekerekítik, megszüntetik a térbeliségét és síkfelületként közvetítik a szemlélődők felé. Kár, hogy annak, aki kapcsolatba lép az épülettel, a legkevésbé van ideje szemlélődni, örül, hogy talált egy farakást, ami mögött elvégezheti a dolgát.
Szerzők
-- Csillag Adél --
További írások a rovatból
építészet
Az építészet mint idea és realitás a 80-as évek Magyarországán
építészet
Beszámoló a 18. Velencei Építészeti Biennáléról
Más művészeti ágakról
film
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
