Mióta Otár elment című első játékfilmje a posztkommunista Grúziában követi nyomon három együtt élő nő – három külön generáció – sorsát egy olyan csonka családban, ahol az egyetlen férfi (a nagybácsi, a testvér, a fiú egyszemélyben) hiányzik. Kezdetben csak távol van, később végleg távozik az élők sorából. A helyén keletkezett űrt betölteni itt is, mint ahogyan Bertucelli második alkotásában is, a képzelet hivatott. Persze más-más módon.



A fa a világ egy másik eldugott szegletében, egy ausztrál farmon fókuszál a kezdetben boldog, egészséges, hat fős család gondtalan életére. Peter, a családfő csodálatos apa. Gyerekei imádják, feleségével gondtalan házasságban élnek egy európai szemmel kissé bizarrnak tűnő, mégis idilli helyen, az ausztrál pusztaságban, egy hatalmas fügefa oltalmazó árnyékában. A tragédia azonban váratlanul bekövetkezik most is. Az első filmben Otár Grúziától messzire, Párizsba ment szerencsét próbálni. Halála a család tagjainak mást és mást jelent, sőt, máskor is következik be, abban az értelemben, hogy a nők nem egyszerre szereznek tudomást róla, nem egyszerre látják be a férfi elveszítésének véglegességét. A legfiatalabb lány - látva országa kilátástalan helyzetét - talán már elutazásakor eltemette Otárt. A lány édesanyja tudja meg először, hogy a férfi - aki neki a testvére - balesetben életét vesztette, s az ő tiszte eltitkolni az ő kilencven éves édesanyja, Eka elől fia halálhírét. Az idős hölgy számára persze Otár nem halott, legalábbis jó ideig. A fa esetében más a helyzet, Peter ugyanis már a film elején váratlan szívroham miatt távozik, ami gyökeresen megváltoztatja a család életét. A dráma itt nem maga a halál, hanem a család élete a halál után. Míg a Mióta Otár elment szinte végig az időben elnyújtott halálról szól, A fa az újrakezdés lehetőségeiről, vagy éppen lehetetlenségéről mesél.



Adott tehát a váratlan szituáció. Az anya egyedül maradt négy gyermekével. A legidősebb fiú igyekszik átvenni a családfő szerepét, de próbálkozásai rendszerint a kamaszos dac esetlen kirohanásaiba fulladnak. A legkisebb fiú még semmit nem fog fel a dologból, beszélni nem tud, és a család hirtelen egyensúlyvesztése sem mozdítja előre abba, hogy megtanuljon. A harmadik fiúgyermek magának való, szinte sosem szól, többnyire a környék rosszcsontjaival múlatja az időt. Biciklizik, gyíkokat vadászik, barkácsol. Az egyetlen kislány, Simone (Morgana Davies) egészen speciális eset. Ő az, aki meg sem próbálja elfogadni a helyzetet, magyarázatot, fogódzót keres, és hamarosan talál is. Édesanyjuk, Dawn (Charlotte Gainsbourg) pedig teljesen elhagyva magát napokig ki sem kel az ágyból, férje flanelingjeiben kísértetként ténfereg a napok alatt szemétdombbá változott családi fészekben. Cselekvésképtelen. Arrogáns és önző gyászba temetkezik.



A film címszereplője mindeközben a ház fölé nyújtja terebélyes lombjait, csak jelenlétével figyelmeztet arra, hogy a lakók nincsenek egyedül. Semmi sejtelmes zene vagy földöntúli hangeffektus nem kell ahhoz, hogy nézőként érezzük, a fa lesz az, ami a dolgokon változtatni fog. A kislányt álmatlansága a szabadba irányítja, ahol a fügefához simulva apja hangját hallja. Nem fél, inkább úgy tűnik, bizonyosságot nyert a felől, amit már rég tudott. Az apa velük van. Simone ezután alig hajlandó lejönni a fáról, kuckót épít rajta és apró ereklyékkel teszi egyfajta spirituális kegyhellyé a roppant méretű lombkoronát. Eleinte mindenki elutasító a kislány furcsa viselkedésével szemben, de egy idő után Dawn is lazít szkeptikus hozzáállásán, és lám, a terápia hatásos. Magányos, hosszú beszélgetések egy fával. A lelki gyógyulás tehát egy új fázisába lép, időközben Dawn megismeri a szaniter-kereskedő George-t, és úgy néz ki, hamarosan új családfő állhat a házhoz. Az élet azonban nem ilyen egyszerű, s a hirtelen megoldások, a látszatmegoldások sose vezetnek jóra. Sem egy fával társalogva, sem pedig az első szembejövő ellenkező neművel nem lehet feldolgozni a tragédiát, amit az egyre bőszebb fügefaként tovább élő apa elvesztése jelentett. Ugyanis a fa, azon túl, hogy hirtelen növekedésnek indul, kifejezetten offenzív magatartást is tanúsít.



A leírtak alapján A fa akár egy kísértetfilm is lehetne, ám az efféle históriák mozgóképes velejárói olyannyira hiányoznak, hogy valami egészen különleges dolog születik meg. Az elidegenítés a pozitív értelemben lép működésbe. A kortárs filmre nagy általánosságban jellemző, szinte soha nem nyugvó kamera apró mozgásai a rendezőnő dokumentumfilmes múltjának jelei is lehetnek, és a témától elrugaszkodó, tárgyilagos, félelemkeltő mesterkéltséget nélkülöző stílus inkább a drámához húz közelebb. A spiritualitás valami új értelmet nyer, a fa inkább szociálpszichológiai metaforává válik. Sokszor nem dönthető el egyértelműen, az események valóban úgy történnek-e, ahogyan az elsődleges percepció megmutatja őket, avagy inkább a képzelet útvesztőit látjuk. A fügefa mindig új helyzetet teremt, ő az események mozgatója, s voltaképpen így a családfői szerepet is ő veszi át. És amikor semmi nem használ, a végső megoldáshoz folyamodik.

A hatásos, izgalmas rendezésen túl Charlotte Gainsbourg és Morgana Davies viszi el a hátán A fát, ami mellékesen a rendhagyó környezet szépen fényképezett képei miatt is emlékezetes film lehet sokak számára. A karakterek Bertucelli ügyes pszichodráma, spirituális kísértetmozi és aussie redneck-melankólia ötvözetében jól érvényesülnek, hiteles játékuk helyenként bizony egészen magával ragadó. A film talán leggyengébb pontja a forgatókönyv egyszerűsége, ami azonban szerencsére nem válik kiszámíthatóvá, és így ’a kevesebb néha több’-közhelyszámba menő igazsága érvényesül.

A fa / The Tree
Színes, feliratos, francia-ausztrál filmdráma, 100 perc, 2010.

Rendező: Julie Bertucelli
Író: Judy Pascoe
Forgatókönyvíró: Julie Bertucelli, Elizabeth J. Mars
Zeneszerző: Grégoire Hetzel
Operatőr: Nigel Bluck
Producer: Laetitia Gonzalez
Vágó: François Gédigier
Szereplők: Charlotte Gainsbourg (Dawn O'Neil), Morgana Davies (Simone O'Neil), Csókás Márton (George), Christian Byers (Tim), Tom Russell (Lou), Gabriel Gotting (Charlie), Aden Young (Peter), Penne Hackforth-Jones (Mrs. Johnson)

Bemutató: 2011. február 
Forgalmazza: Szuez Film