Az Alkalmi magyarázatok a húsról című első kötetben és az antológiákban megjelent szövegeknek mennyire folytatása a Bauxit, illetve egy poétikát vagy egymás mellett futó poétikákat – problémakezelés és forma szempontjából – hoznak létre a versek? – kérdezi a moderátor. Horváth Györgyi kontinuitást lát a kötetek, antológiák között, hiszen egyazon poétikai korszakban keletkeztek, és e tekintetben nem érez elmozdulást a korábbiakhoz képest. Lapis József viszonyításában az előzőeknél több idegenségélményt, kevesebb fogódzót talál, a szerző még nagyobb ellenállást fejt ki. Turi Tímea is hasonlóan gondolkodik erről, hozzátéve harmadik érzésként a természetesnek beállított, posztmodern, félig állati, félig gépi embertapasztalat és az elemi humor jelenlétének – mely utóbbira nem sikerült magyarázatot találnia – élményét. Lapis József nevetés helyett meglepődött: helyenként mintha Borbély Szilárd és Térey János paródiáját olvasná. Horváth Györgyi szerint a sokféle költészeti hagyományt megszólító egyéni nyelv egy-egy versben önmagában az esztétikai tapasztalathoz nem elég, az csak kötetként élvezhető. Idézi Takáts Józsefet, Garaczi Mintha élnél című regényéről írt kritikájából, miszerint a szöveget az „alogika szervezi”, úgy mint Nemes Z. technikáját, visszatérő retorikai poétikai megoldásait. Példaként hozza a narratív verseket, ahol épp a narratív elvárásoknak való megfelelést, a Szép című versben pedig a „paradigmatikus asszociatív tengely működését” függeszti fel: „Én vagyok a szép./ Más nem vagyok,/ más nem az”.

Nemes Z. Márió

Turi Tímea és Horváth Györgyi

Horváth Györgyi és Lapis József

közönség

közönség

Szegő János és NZM

Fotók: Börcsök Mihály

A felépítés elemzésével lépünk be a kötetbe: három ciklus – Ami nincs emberben, Regina népe, Kerti munka. Horváth Györgyi szerint a csoportok ugyanazon világlátás, tematika jegyében szerveződnek, az elembertelenedés, a kórházi ágy és az ipari táj hármasa, azonban ez a felosztás nem szigorú, a darabok áthelyezhetőek lehetnének, a „határok rojtosak”. Lapis József három-négy verset tud kiemelni, mint „különálló magaslati pontként értelmezettet” /Szegő J./. Közülük a Puskin melleit, mely olyan hatást vált ki belőe, mint „Ignotusból A fekete zongora” és a struktúrája, lejtése által a szép vers emlékezetét magában hordozó Költözést. Turi Tímea a kötetkompozíciót egységesebbnek tartja, mint az azon belüli ciklusokat, a Biztos hely szépségétől („Legyen ez a szép.”) halad a Madárgyűjtemény csúfsága („inkább a csúfod leszek”) felé a szétírás, elcsúsztatás folyamatán keresztül, mindvégig szavatolva a nyelv színvonalát.

A kérdés, hogy az én-megszólalásokból kirajzolódik-e arc, az idegenséggel szemben az intimitás? Turi Tímea az emberhez tartozik-is-meg-nem-is testrészek (korpa, köröm, haj, sperma, könny), járulékos testrészek (kéz, láb, fej), többletek és hiányok (daganat, lyuk) visszatérését, ismétlődését emeli ki, az ábrázolás nehézségeit állítva középpontba, melyet az Agy című verssel mutat be: „Lerajzolta az agyat./ Persze rögtön távoznia kellett”. Horváth Györgyi Nemes Z. testpoétikáját „barkácsoló szemléletűnek” tartja, szétszedi a testet, mintázatot alakít, azonosságokat talál, és újra összerak. Nem lehet markáns szubjektumot találni, jó példa erre a Bordalány, ahol megfejthetetlen a te és az én, a lány, és kétféleképp olvasható az „elbocsátanak”, mely grammatikailag sem engedi, hogy szubjektum képződjön meg.

A nyelv diszfunkciójának demonstrálására Szegő János a Közlekedő edényekből „A találomra kiszúrt/ lány” és a Mérőkből a „Disznó/ disznónak farkasa” sorokat olvassa. Lapis József szerint Nemes Z. ezzel nem eltüntetni igyekszik az ént, hanem képi szinten bizonytalanít el egy formailag meglévő diskurzusban. Turi Tímea is a Költözésből idéz, „Irigyli a mélyet”, de nem tudjuk, ki, a kettősségben nem eldönthető, ki sír, kié a hang, az arcképek megrajzolhatatlanok, mint a Nagy László-féle Zöld Angyal. Ez a költészet vizuális valamint egymás mellé rendelt elérő poétikák kollázsai.

Szöllősi Géza: Disznó disznónak farkasa 
(Forrás: Roham)

A női szerepek, funkciók áthelyezése miatt merül fel a kérdés, a férfiség-nőiség hogyan alakul, érvényesül-e a gender-szempont ebben a furcsa testvilágban. Az olvasaton múlik az értelmezés, mondja Horváth Györgyi és Lapis József: Nemes Z. nem opponál, hanem inkább „párbeszél”. Ugyanők a púpok- és daganatokkal szembeni különös empátiát inkább leírónak, kevéssé szolidárisnak találják, ugyanakkor nem ridegek és nem kíméletlenek, alkalmasnak az olvasó együttérzésének kiváltására. A zárszó Turi Tímeáé lett volna: „amellett, hogy okos könyv, nagyon zsigeri”, de a moderátor lehetőséget ad a kérdezésre. Így az esten jelenlévő szerző válaszol Lapis József kérdésére, egyben feltár egy titkot, de többet nem. Szöllősi Géza (hús)szobrász – aki Szász János Ópium című filmjéhez is dolgozott - Disznó disznónak farkasa című alkotása az egyik vers (Mérők) képzőművészeti vonatkozása. Szegő János kérdésére pedig beszél a (válogatás)kötet szlovák kiadásáról, arról, hogy a Bauxit verseinek nagy része a múlt évben született, és arról, hogy nem szereti a lezáró koncepciókat, ezzel együtt a próza felé fordul: „enigmatikus-horrorisztikus, illusztrált felnőttmesét” ír mostanában. Még egy utolsó, az abszurdot illető, inkább csak megjegyzés Borsik Miklóstól púpról és falra festett nőről, bölcseleti jellegről, Krusovszki Dénestől a nevetésről, a másfajta iróniáról. A legeslegutolsó pedig egy nagy, közös kívánság, hogy olvasson fel egy verset maga Nemes Z. Márió, de mégse ő választ, hanem Turi Tímea, „viccest és feministást", a Regina és a baglyokat, és így a végére „Mindenki összezsírozza magát örömében”.