irodalom
Minden egy esemény felidézésével kezdődik, a lap és a ma este is: a múlt év áprilisában Szegeden a Symposion-mozgalommal foglalkozó Szümposionon készült Ladik Katalin-beszélgetéssel. Bizonyos férfiakról például, akik Katalint csak avantgárd versein keresztül ismerték, és őt szemérmes vidéki tanítónőnek vagy világjárt, drogos beatbohémnak képzelték, más férfiak sámáni nő-varázslónak látták, amikor találkoztak vele androgün és angyal szövegmotívumait firtatva, megint más pedig erotikus regény megírását szuggerálta belé. Józsa Márta moderátor és Ladik Katalin együtt mesélnek az érzelmi emlékezésről, és mutatják be a szerkesztett változatot, majd a lapszám szerzői, szerkesztői olvasnak fel.
1
2
3
4
5
6
7
Pályi Sándor Márk prózaszerkesztő az izraeli író, Etgar Keret kisprózái közül a Ma van a szülinapodat fordította, de a Mese formájú gondolatot olvassa fel: „Ebben a cellában történt, hogy eszébe jutott egy utolsó, kötél formájú elkeseredésgondolat; hurkot csinált rá, és fölkötötte magát”. Pollágh Péter legújabb, A Cigarettás című kötetéből olvas (Semmi pénzért, Semmim nincsen, Dőlt, Vak botok) és a Nagy szó: „Vakít a fehér felöltő,/ átokra nyitod a szád:/ hamis tanú leszel, nagy szó,/ észre sem veszed,/ hogy a mágia egyik ágát/ tolod a trón felé;/ de nem ő rúgja ki a lábad,/ ő nem oszt, nem szoroz,/ igazsággal ő nem áltat”. Nemes Z Márió szintén a legújabb kötetét, a Bauxitot hozza, és abból választ, a Kívánságot, a Kormányt, a Rajt és a Zoli meg ént: „Milyen finoman mulat a polgárság, ha úgy esik a sora. Ilyenkor elüldögélek a szája szélén és figyelem a nőket. Ők is nevetnek, pedig az ő szájukba nem nyúlt senki”. Varga Zoltán Tamás egy új versét olvassa fel, Halvány. Egy folyó természetrajza. A nyomok óvatos maszatolását: „A fogas és a lépcső közötti résben/ egy nehézréz színű indával benőtt tükör lógott/ szélén finom gravírozás, Verlag von Emil Jäger, Herkulesbad, 1882”. Krusovszky Dénes versszerkesztő a Könnyített változatok darabjai mellett a Chris Burden-másolat (Doorway to Heaven)-t: „Ahol a test makacs szótlansága/ mögül már kihallatszik a lélek érthetetlen/ hadarása, én oda készültem”.
Cselényi Béla színes lapokra írta a Ladik-verseket, és szórta szét, osztogatta Kolozsvárott, volt, akinek a sötétlila tetszett, pedig azon alig látszódtak a betűk. Ismeretségük az Elindultak a kis piros bulldózerek című kötettel kezdődött, most rajzokkal illusztrált papírlapjai és régi naplójegyzetei segítik Katalint az emlékezésben az élet elfelejtett epizódjaira: például, hogy milyen ruhát viselt, amikor a Homo galacticust felolvasta. Szkárosi Endre a Mozgó Világnál hallott a népi szürrealistaként aposztrofált Ladikról, és mivel egy idő után a „Gyere velem a mitológiába,/ amely rólam szól s ettől kockázatos” költőjét előbb-utóbb mindenki látni kívánta, a mai Mú Színházba, volt Lágymányosi Közösségi Házba hívták, hogy Szilágyi Ákossal hármasban szerepelhessenek. '85-ben már az ő hangköltészetükre tapsoltak, ma pedig a Szigeten csápolnak rájuk.
A jó kis lapos Vajdasági Kortárs Művészeti – a szocializmusban „forradalmi” – Múzeumban életmű-kiállítás, látod, hallod, olvasod, a míves, vaskos katalógust hazaviszed és tapogatod, ez a Ladik-féle komplexitás. Ladányi Istvánt, a lapszám szerkesztőjét is messziről találta el először a Ladik-mítosz, a megbotránkoztató meztelenség, a zavarbaejtő, nem könnyen értelmezhető jelenség. A személyes találkozás Zágrábban esik Kukorelly Endre és Balogh Róbert társaságában, ahol Ladik Katalin neve már hívószó, tömve van a terem. A szerb és horvát szellemiség, meséli Ladik, nem elválasztható, különbség csak a nyelvben volt. Majd következett egy kis politikai gikszer, pártból kizárás, a vajdaságiak nem engedték, hogy magyarul megjelenjen, a szerbek viszont ezt szemberöhögték, a bulvársajtó népszerűséget hozott, „akkor kezdtem igazából sikoltozni” és kezdte felerősíteni hangköltészetét, performanszművészetét. A maga által kijelölt ars poeticát Magyarországon tudta folytatni az embargó korlátai, és az alkotói légüresség miatt, „Ha mindez, ami körülvesz-fal,/ ha én darázs vagyok”.
Ladányi a színházról kérdezi, ő pedig mesél a '82-es önálló estekről, Beckett Ó, azok a szép napokjáról és Tolnai Ottó Bayer-aszpirin monodrámájáról, a lapból majd kiderül, hogy a darabot Tolnai neki írta-e, mindenesetre esemény volt a szerbeknek, a Jancsó-rendezésre csődültek az emberek. '89-ben elkészült a második, „punkos” változat Nina Hagen zenéjére, mint ahogy a Beckettnek is volt felújítása, operaszerű, kemény balkáni underground. A színház nem hozta azt az intenzív élményt, „Lehet, hogy csalódott vagyok. Mi marad utánam?”, ami nélkül nem működik a Ladik-utópia. Egy költői ösztöndíj marseilles-i időszaka viszont kibontja a performansz-gyümölcsöt az Isten báránya és a hasonmással, egy véres bárányfej formájában ramadánkor, délies zenével, nyelvvel, szenvedéllyel.
Végül az örök érvényű Tesla: az intuitív fizika vegytiszta szellemisége egy szexualitását visszafojtó, egyedül élő majdnem-szerzetesben, a szépirodalmi nyelv, a költészet fény-hangja az idealista tudósban. Katalint a kultfigura audovizuális oratórium, a Tesla-projekt, mint Jarmuscht a Kávé és cigaretta megalkotására ihlette. És ha már film, akkor Ladik megint: az első video 1980-ból a performansz jellegzetes elemeivel kifejezetten a kamerának, ahol maga a művésznő a főszereplő: üveglapra tapadó-kenődő-csúszkáló száj, egy szál melltartóban óriás borospohárba szívószállal orron át bugyborékolás, fekete szemű anyám segíts párban fehér galamb repül hörgéssel, pislogószem-szemüveg, kigúvadtszem-szemüveg, és a poemaszk: rögtönszáradó fehér festékkel lefújt arcról leváló zománc. A lap hátsó-belső borítójáról a vonatkozó idézet, az Ufo partyból: „Állítom, itt izzó szőrszál helyett/ enyhébb ingert alkalmazott” - de még ki tudja, mi jöhet
Szerzők
-- Vécsei Rita Andrea --
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
