A festőnő képeiből nyíló tárlat megnyitójára január 15-én, 17 órától a Budavári Labirintusban kerül sor, ahol Csányi Vilmos akadémikus köszönti a megjelenteket és az Artkatakombába szállításuk előtt itt bemutatkozó képeket.

Filogenezis

Onnan indulok, ahonnan talán az elismert etológus indítja majd gondolatmenetét. Törzsfejlődési szempontból az ember is csak egy az állati fajok sokféleségében, így megvannak a maga – kiszámítható, kódolt – viselkedési mechanizmusai. A gyermekek plüssállatokhoz való ragaszkodásában megnyilvánuló viselkedésmód persze történetileg az ember más fajokkal való együttműködésével is analógiába állítható, ám a kicsik fejében lezajló mentális tapasztalat bizonyára szét is feszíti az evolúció által szabott korlátokat, hiszen egy érzelmi, sőt talán metafizikai távlatot is feltételez.

Maga a kiállítás is erre a bensőséges tapasztalatra reflektál, és az alkotás folyamatában végbenő áttétek érzékeltetésével a személyiségfejlődés folytonosságában megmutatkozó törésekre is képes felhívni a figyelmet. Ahogy a plüssjátékok részben a gyerek állatokhoz való ösztönös vonzalmára utalnak, úgy reprezentálják képileg ezeket a szőrcsomókat a róluk készült fotók, melyek jelen kiállításon fotorealisztikus festmények közvetítésével idéződnek meg.

Miképp az ember saját személyiségét folytonosságként megélve elsiklik az azt átstrukturáló töréseken, úgy hagyja figyelmen kívül a befogadó azt a tényt, hogy ezek a képek milyen sok áttéten keresztül mutathatják meg, amit beléjük látunk. Tehát a bolyhos kis kabalák háromdimenziós formáját, amelyek eleve nem pusztán önmagukra, hanem valamiféle létező vagy mesebeli élőlényre utalnak.

A gyermekek képzelőereje – a játszás vagy az együttlét folyamatában – képes az élettelen anyagokat feltölteni értelemmel. Az együttalvásra ez a már csak anyagában is kellemes, puha, meleg tárgy a legalkalmasabb minden játék közül, amely – létező vagy képzelt – állatot idéz meg a maga kedvesre formált alaki jegyeivel. A személyesség élménye hozza létre a gyerekek mentális folyamatai által a tárgynak tulajdonított képzelt személyiséget. A közös emlékek pedig az egyre elmélyültebb kötődést.

Ontogenezis
 

A jelen kiállítást megelőző hónapokban az alkotó is saját régi tárgyaihoz nyúlt vissza, de valószínűleg már nem azzal a bensőségességgel és naiv kötődéssel, mint kisgyerekként, mert személyisége átalakult az évek alatt, és így a tárgyakhoz való viszonya is megváltozott. Régi játékait a szkenner üveglapjára nyomta, és aztán a kinyomtatott képeket festővászon előtt szorongatva élte újra a plüsseivel közösnek gondolt emlékeket, pedig tudta, hogy emléke csak neki lehet… Mikor Erdős Mária Éva képeit figyeltem alakulás közben, nekem is eszembe jutott, hogy a régi zöld macim valahol a padláson egy zsák sötét magányában rám gondol, míg én őrá, de ő mégsem. Nézzük meg ezeket a képeket, hajoljunk egészen közel a vászonhoz, azt színlelve, hogy a megtévesztően pontos ecsetkezelés érdekel minket, s közben néhány önfeledt pillanat erejéig gondoljunk elfelejtett tárgyainkra.

Erdős Mária Éva Plüss Projekt című kiállítása megtekinthető 2011. január 16-tól 2011. március 12-ig (kedd-szombat 17:00 - 24:00 óra) az Artkatakomba Galériában (1137 Budapest, Szent István krt. 2.).