A radzsasztáni Rangila Langa Group tagjai, vagyis Barkat Khan és Mohammed Rafik, valamint a vendégükként közreműködő Ábrahám Judit csak nemrégen fejezték be franciaországi körútjukat: kéthónapos turné keretében ismertették meg Radzsasztán zene- és tánckultúráját a provence-i közönséggel. Ábrahám Juditot itthon főleg a magyar népzenét játszó Szigony együttes tagjaként vagy Dresch Mihály zenésztársaként ismerhettük meg, pedig régóta tanulmányozza az indiai kultúrát, sőt, a radzsasztáni táncot a magyar népzene- és tánc mellett oktatja is. Mohammed Rafik távollétében ezen az estén a tablát Mótyán Tibor szólaltatta meg.

A Nyitott Műhely széksorai már jóval a kezdés előtt tele vannak, még jó, hogy a pult előtt maradt némi állóhely, és persze a zenészek közelébe, a földre is letelepedhet az, aki közelről szeretné figyelni a műsort. Nem kizárt, hogy az utóbbiak jártak a legjobban, hiszen a földön helyet foglaló zenészekből távolabbról egy turbán tetején kívül nem sokat lehet látni, bár a táncos műsorszámok látványáról a hátsó sorokban ülőknek sem kell lemondaniuk.



A szárangi első hangjaira elcsendesülünk, és mire Barkat Khan érces hangon az első énekbe kezd, az előtérből is mindenki a helyéhez talál. A Műhely nappaliszoba jellegű akusztikája tökéletesen alkalmas ennek az egészen családias zenének a közvetítésére, most mintha még a tabla is öblösebben szólna. A radzsasztáni sivatagban élő langa kaszt zenéjét Barkat Khan a maga eredeti, tiszta formájában hozza elénk. A dalok felépítése mindig ugyanazt a képletet követi: a hangszeres bevezetőhöz egy poétikus szövegrész kapcsolódik, végül a tabla belépésével egy ritmussal erősen tagolt, hosszabb egység következik.

Egy számunkra mesebeli vidék dalai szólalnak meg egymás után esküvőről, násznépről, a nászmenetet kísérő teve feldíszítéséről, vagy az alvó maharadzsáról, akit a felesége hiába kelteget illatos fürdővel, jó étellel. A lassú marwari tánc szöveghez alkalmazkodó, látványos koreográfiája gyönyörűen zárja az első blokkot: Ábrahám Judit táncában úgy ejti le és emelgeti egyre feljebb a kendőt, ahogyan az a dal szövegében ismétlődik.

A második blokk ütőhangszer-szólóval indul, melynek főszereplője a khartal, ez a páros, két marokban tartott ütőhangszer, aminek a hangja leginkább az autentikus cigányzenéből ismert kanálhoz hasonlít. A khartal perceken át kergeti az őt kísérő tablát lassuló, majd gyorsuló ütemben, míg egy ponton teljesen elszakad tőle, hogy aztán megint magával vonja.



A műsor egy emlékezetes pontján Barkat Khan szárangikíséretére Ábrahám Judit magyar népdalokat énekel. A keservesekhez különösen illik a földön ülő póz, sokkal életszerűbb, mintha az énekes mikrofon előtt állna. Judit éneklési módja egyébként is elsősorban a falusi adatközlőket juttatja eszünkbe, semmint az énekes előadóművészeket.

Egyik dallamot indítja a másik után, a langa zenész pedig szorosan a nyomában halad. A radzsasztáni és a magyar dallamvilág értelmezi itt egymást, még akkor is, ha a langa énekek szövege sokkal inkább szól az élet és a szerelem szépségeiről, mint az irigyekről, a szerelmi bánatról. A második közös szám végén felgyorsuló ének hangsora talán kevésbé fér össze az alatta húzódó kísérettel, ebben az utolsó ötletben az előadók zenei szándéka kicsit nehezen érthető. Így is sokakat érint meg a magyar népdal és a szárangi találkozása. “Ez a hangszer sokkal szebben sír, mint a hegedű” - hallom a hátam mögül, és bár a szárangi valóban nagyon szépen egészíti ki a magyar énekeket, magamban megjegyzem, hogy azért a hegedű sajátos, testesebb hangzásának mégiscsak több köze van az itteni dalok érzésvilágához.

A koncert zárása a kalbélia nevű kígyótánc. A forgásokat áttapsoljuk, Judit bokáján hangosan csörög a gungru, a messze kilengő fátyol az első sorban ülők orrát súrolja. A meghajlás után hazaindulni nehéz, az előtérben igazi buli kezdődik: az egyik asztalnál a calcuttai származású Bishu Chatterjee gitározik, mellette Barkat Khan egy kisebb magyar társasággal vérbő nótázásba kezd. Tökéletes hangulatú koncert után engedjük haza Budapestről a langákat – reméljük, nem utoljára.

Hasznos linkek:

www.abrahamjudit.com
www.transylvanianimages.com/elevenordog.html