Új fogódzkodók után kutattam hát, s reméltem, a szimbólumok kiszűrésével és értelmezésével talán közelebb jutok a megoldáshoz. Sajnálatos módon ez sem hozta meg a kívánt eredményt. Zavaromat természetesen az sem csökkentette, hogy Apichatpong Weerasethakul Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire című filmje kapta a 2010-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálma díját. Így még inkább munkált bennem a megértés kényszere.

Fontos leszögezni, hogy a film primer szinten felfejthető része nagyjából már mind benne foglaltatik a címben. Adott Boonme bácsi, aki élete végéhez közeledvén és betegségéből adódóan családi környezetére van utalva. Hamar kiderül azonban, hogy a családi környezetet Thaiföldön kissé tágabban értelmezik, mint felénk. Az illető családtagnak - példának okáért - nem feltétlen kell az élők sorába tartoznia. Boonmee bácsit ugyanis előbb halott felesége szelleme, majd rég elveszettnek gondolt fia látogatja meg (igaz, az utóbbi nem emberi formában, hanem majomszerű lényként), hogy azután az egész család együtt induljon egyfajta fizikai és mentális utazásra, Boonme bácsi előző életeinek nyomába.

Nagyjából ennél a mozzanatnál ér véget az, amit a filmből a hagyományos, történet-centrikus felfogással megközelíteni érdemes és lehetséges. Ha ugyanis továbbra is ehhez a megoldó kulcshoz ragaszkodunk, akár konkrét, akár szimbolikus módon, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy lassan minden értelmét veszíti a vásznon: egy nő egy harcsával szeretkezik, világító szemű, majomnak öltözött emberek rohangálnak, akikre olykor katonák lődöznek... Természetesen ez is egy interpretáció, ám az Arany Pálmát nehezen fogja indokolni.

A témafelvetés, illetve a különös cselekményvezetés hamar arra indíthatja a nézőt, hogy a mágikus realizmus egyik egzotikus mozgóképi példájának tekintse a filmet, eszerint igyekezzék megérteni lényegi mondandóját. A módszer abban az esetben segíthet, ha képesek vagyunk elfogadni egy a priori mágikus világot, reális, irracionális és szürreális lényeivel és eseményeivel együtt, anélkül, hogy rákérdeznénk a miértekre, anélkül, hogy szabályszerűséget, logikát kérnénk számon vaószerű és valószerűtlen keveredésében.

Weerasethakul filmjének lehengerlő vizualitása azonban bármely szemlélő számára azonnal tagadhatatlan. Formanyelvi eszköztára egyszerre tartalmaz festmény-szerű látomásokat, technikailag és esztétikailag hidegvérrel profira komponált képeket és snitteket, szándékoltan esetlen, avittos effekteket... Sőt, a film közepe táján elhelyezett katonás-majmos betét sokkal inkább a képzőművészeti installációkat idézi, sem mint egy mozifilm egy jelenetét. Ám éppen amiatt, hogy ezek a részek tökéletes összhangban egészítik ki és erősítik egymást, legalábbis gyanítanunk kell, hogy itt többről van szó, mint kísérleti filmről.

Óvakodnék attól, hogy bölcsen megállapítsak valami hasonlót:: zen-buddhista reinkarnációs filozofikus mágikus-szürrealista mentális utazás-mozit láthatunk, mely az emberi lét lényegét kutatja, és mely - miközben bebizonyítja, hogy a film inkább képzőművészet, mint gasztronómia - eljut a végső állításig, miszerint mindenki a placentáját keresi. Inkább azt javasolnám, hogy Bacon kockájának tanulsága alapján, helyezkedjünk kívül a felfejtés és kategóriákba sorolás kényszerén. Egyszerűen csak nyissuk tágra a szemünket, és hagyjuk megtörténni a filmet.

A Boonmee bácsi ...-t minden elvitathatatlan erénye ellenére kemény, acélos idegzetű művészfilm-fanatikusoknak ajánlanám elsősorban, akik mandalákat építettek a homokozóban, illetve olyan veterán filmbarátoknak, akiknek a Cirkóban a szék már felvette a fenekük formáját. Óva intenék azonban mindenkit attól, hogy lángoló szemű fiatalokat - akik azt gondolják még, az artmozi attól art, hogy kicsi -, ezzel a filmmel ültessen szembe.

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire / Lung bonmee raluek chat / Uncle Boonmee Who Can Recall His Past Lives

Színes, feliratos, angol-thaiföldi-francia-német-spanyol film, 114 perc, 2010.

Rendező: Apichatpong Weerasethakul
Forgatókönyvíró: Apichatpong Weerasethakul
Operatőr: Yukontorn Mingmongkon, Charin Pengpanich, Sayombhu Mukdeeprom
Vágó: Lee Chatametikool

Szereplők: Thanapat Saisaymar (Boonmee), Geerasak Kulhong (Boonsong, Boonmee fia), Natthakarn Aphaiwonk (Huay, Boonmee felesége), Sakda Kaewbuadee (Tong), Jenjira Pongpas (Jen)