Lankás dombok, élő sövénnyel körbekerített friss, zöld mezők, bájos vidéki kunyhók és kúriák a meleg alkonyati napfényben; bőgő tehenek, kotkodácsoló tyúkok, a város zajától elmenekülő kisstílű írók... És a falusi intrikák szövevényei. Stephen Frears az angol vidékre költözött. A Veszedelmes viszonyok (1988), a Pop, csajok satöbbi (2000) és A királynő (2006) sokszínű rendezője ezúttal Posy Simmondsnak a Guardianban hétről-hétre közölt híres képregényét fogalmazta át filmre, melyben nem vállal egyebet, mint az angol középosztály és az úgynevezett angolság finomra hangolt kritikáját tárni a nézők elé.

Ewedon egy kis falu Londontól nem messze, melynek festői tájait, romantikus ideáját írók, költők serege keresi fel ihletért. A Thomas Hardy-t idéző történetben a posványos állóvizet egy fiatal és csinos újságíró kavarja fel. Tamara Drewe (Gemma Arterton), az ismert firkász hazatér szülőfalujába, ahol azonnal hatása alá vonja a falu apraját-nagyját. A férfiak fiataljai-idősebbjei egyformán csorgó nyállal epekednek utána, a nők irigységgel meregetik szemeiket világot látott vetélytársukra, de csak Tamara háta mögött. Csupán a középosztálybeli jó modor, a felszínes kedvesség és udvariasság vet gátat az érzelmek őszinte felszínre buggyanásának. Stephen Frears pontosan ezt a beivódott álszentséget kezdi ki a realisztikus ábrázolásmód mögött megbúvó kesernyés humorral.

A Tamara körül sűrgő-forgó karakterek az angol középosztály és a vidéki létformák változatos térképét terítik elénk. A nagyvárosi dobos, a Porschéval és négylábú barátjával furikázó, tinédzsereket szédítő popsztár, Ben Sergeant (Dominic Cooper) kapja meg Tamarát először, amivel a hölgyemény kapásból kivívja az irigykedés sanda pillantásait. Az íróparadicsom tulajdonosa, a felkapott bestseller krimiíró és kisstílű nőcsábász Nicholas Hardiment (Roger Allam) szintén nemcsak álomképeibe szövi a városból megtért, átváltozott zsurnalisztát. A farm szíve és lelke azonban mégis a feleség, Beth (Tamsin Greig), aki nemcsak a háziasszonyi teendőket végzi el, de fönntartja a farmot, sőt még Nicholas írói karrierjét is ő menedzseli. És, ahogy az lenni szokott, ő válik folyton megcsalatottá. A vágyódó férfiak sorát a helyben ragadt, ám melegszívű, dolgos, derék parasztfiú Andy Cobbal (Luke Evans) is bővíti. A Hardiment-ék szolgálatában álló ügyeskezű fiú is könnyen a női intrikák áldozatává válik. A képet tovább színesítik a fel-fel bukkanó írók, például Glen (Bill Camp), a kiégett irodalomprofesszor,aki veszélyesen közel kerül Beth-hez, viszonyuk talán legegyértelműbben halad a kiszámítható vég felé.

Sem az nem világos a filmben, vajon Tamara valóban minden férfit az ujja köré csavar-e, és mint macska az egérrel, úgy játszik velük, vagy tényleg ennyire nincs tisztában azzal, milyen hatással is van erre a kis közösségre, sem az nem dönthető el határozottan, ki-kivel hogyan áll. Kérdéses, vajon Beth és Nicholas kapcsolata valóban nyílt házasság, vagy örökre összekötött hű szövetség a maga hullámhegyeivel és -völgyeivel, vajon Tamara és Ben szerelme többről szól-e, mint a szex, és hogy Nicholas és Tamara tényleg elhiszik-e, hogy egy ilyen kis faluban titokban tarthatják kapcsolatukat. Ám éppen ez a lebegtetés működteti a filmet annak, aki érzi a bújtatott iróniát a viszonyháló szálai mögött.

Mind a történet szövésében, mind Frears kritikai hozzáállásában nagyon fontos szerepe van annak, hogy a rendező sokkal hangsúlyosabb szerepet ajándékoz a két tinédzserlánynak, Jodynak és Caseynek, mint a képregényben kaptak. Hiszen a faluban, ahol szinte megállt az idő, a buszmegállóban pop-magazinokat olvasgató lányok az unalomtól hajtva egyre határozottabban mozgatják a cselekmény különböző szálait. Naivságukkal, buta rajongásukkal a film egyik fő humorforrásaivá is válnak. Intrikáikkal a falu tudtán kívül képesek elindítani szakításokat, összehozni embereket, lebuktatni házasságtörőket, végül pedig előidézni a film tragikus, ám mindent elrendező lezárását.

A film az angolos modorosság kritikáján túl számos más problémát is górcsöve alá vesz. A város-vidék közti egyre szélesedő és mélyülő szakadékba világít bele, az ezekről kialakult sztereotípiák hamisságát kutatja, mígnem a két színtér összeolvadni nem látszik. A vidék már se nem a nyugalom szigete, se nem egyszerű emberek barbár birodalma. Az írók nem minden földi hívságtól tartózkodó művészek, a városi rockkerek pedig nem is annyira vadak, felforgatóak, végül pedig a farmerfiúk sem csupán érzelemmentes, durva pásztorok. És az angol humor sem annyira erőltetett és harsány, mint inkább fanyar, szofisztikált, ámde éleslátó.

Stephen Frears évtizedekre visszanyúló filmes karrierje egymás után sorolja a sokszínű közegben játszódó, változatos témájú és karakterosztású történeteket, amelyek – bár sem szerzői stilizáció felé, sem a kommerszbe nem hajlanak –, mégis élvezetesek és problémafelvetésükben, valamint annak kidolgozásában pontosak, érzékenyek és szórakoztatóak tudnak maradni. A Tamara Drewe is felsorakozik ezen filmjei közé, lehetőséget nyújt finoman bepillantani a festői táj mögött megbúvó intrikák és képmutatás leple alá, és keser-édesen kuncogni ezeken az egyszerű, mégis bájos vidéki angol embereken.

Tamara Drewe
Színes, feliratos, angol vígjáték, 111 perc, 2010.

Rendező: Stephen Frears
Író:Posy Simmonds
Operatőr: Moira Buffini, Ben Davis
Producer: Tracey Seaward, Paul Trijbits

Szereplők: Gemma Arterton (Tamara Drewe), Roger Allam (Nicholas Hardiment), Bill Camp (Glen McCreavy), Dominic Cooper (Ben), Luke Evans (Andy Cobb), Tamsin Greig (Beth Hardiment)

Bemutató: 2010. január .
Premier előtt vetíti a Puskin és a Művész mozi.
Forgalmazza: Budapest Film

Az eredeti képregény:
http://www.guardian.co.uk/books/series/tamara-drewe