Premiervadászoknak: Az utazó
    
2010. december 29-én debütált és főként plázamozi-turistákra vár Az utazó című mozilátványosság, mely egyszerre főhajtás a klasszikus amerikai stúdiófilmek hagyománya és az európai film tradíciói előtt. Két A-kategóriás sztár, Angelina Jolie és Johnny Depp feszít a főszerepekben. Depp egy amerikai turistát alakít, aki Olaszországban tölti szabadságát, és egy zavarba ejtő, szépséges, ám de simlis nőszeméllyel hozza össze a „véletlen”... A műfajhoz mérten a film büdzséje is magas volt, 100 millió dollárból forgatták, ebből az USA-ban eddig kb. 50 millió dollárt hozott vissza, amit a nemzetközi bevételek még 37 millióval pótoltak ki. Az amerikai fogadtatást inkább az érdektelenség jellemezte. Drukkolhattunk annak, hogy az európai nézőket talán jobban eltalálja a film, de egyelőre még nem működik az EU-faktor sem.

De mik is a mozi európai vonatkozásai? Az első és legfontosabb, hogy a filmet az a német rendező, Florian Henckel von Donnersmarck jegyzi, aki A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006) című opusszal csodát művelt: létrehozott egy makulátlanul tökéletes, feszült, érdekes és megrázó filmet az NDK álambiztonsági szolgálatának dolgozó férfiról és az általa megfigyelt művészházaspárról, amit nem csak kritikai elismerés, hanem a legjobb külföldi filmnek járó OSCAR szobrocska is honorált. Másfelől a filmet európai helyszíneken, Trevisóban, Velencében és Párizsban forgatták. Harmadrészt pedig Az utazó egy európai mozi, a 2005-ös francia Anthony Zimmer remake-je.  Az Anthony Zimmerben Yvan Attal mellett Sophie Marceau-ban gyönyörködhettünk. (Az utazó / The Tourist – amerikai-francia thriller – bemutató: 2010. december 29. Forgalmazza: InterCom)


Midcultiánusoknak: Fényes csillag

A Cinema City Aréna mellett a Puskin és a Művész mozi játssza A zongoralecke és az Egy hölgy arcképe író-rendezőnőjének legújabb filmjét. Jane Campion a Fényes csillag (Bright Star) című opuszával elegáns kosztümös filmet tár nézői elé. A film az 1800-as évek második dekádjának végére, harmadik évtizedének elejére kalauzol. A helyszín Anglia, London - az akkori West End - és Hampstead Heath. Főként pedig a hírneves Wentworth Place, ahol Charles Armitage Brown jóvoltából az angol romantikus költőtriád legifjiabbika, John Keats élt rövid élete végefelé, és ahol kibontakozott szerelme Frances 'Fanny' Brawne iránt. A Fényes csillag a modern Fanny Brawne (az öntudatos leányzó sziporkázik a társalgások alkalmával, szabadidejében pedig ruhákat tervez és varr) és a romantikus Keats (a fiatal költő még csak vár az elismerésre, gyenge fizikuma és rendszertelen bevételei nem sok jót ígértek) kapcsolatát mutatja be. A film felütése még a viktoriánus lányregények hangulatát és világát idézi. Azután Keats testvérének betegsége, Keats jellemének érzékeltetése, Fanny odaadásában is önző szerelmének bemutatása, a házasságot elsőre akadályozó anyagi problémák.... a tragikus melodráma felé téritik a történetet. A végkifejletet pedig már kihagyásokkal, drámai fegyelemmel ábrázolja Jane Campoin filmje.

(Fényes csillag / Bright star - angol-ausztrál-francia életrajzi dráma - bemutató 2010. december 23. Forgalmazza: Budapest Film)


Artmozizóknak: Sporthorgászat

A román új hullám, azaz a revelatív kortárs román film egyik alkotójának, Adrian Sitarunak Sporthorgászat című filmjét először a 2009-es CineFest közönsége láthatta, kis késéssel – a Mozinetnek hála – most végre moziforgalmazásba kerül ez az egyszerre kísérletező hajlamú, egyszerre rendkívül konszolidált és ökonomikus mozidarab. Mihai s szeretője, Miha éppen piknikezni indul, hogy Bukarest panelmonstrumait maguk mögött hagyva kettesben tölthessenek el egy napot. Véletlenül elütnek egy kurvát, aki – miután magához tért tetszhalott állapotából – csatlakozik a párhoz. A Sporthorgászat kísérletező jellege egyetlen jellegzetes (a néző számára hosszú távon kissé kellemetlen) filmnyelvi-stiláris megoldás következetes használatában jelentkezik: végig egy-egy szereplő nézőpont-beállításaiban bontakozik ki a nyúlfarknyi történet. Az így kialakuló, illegő-billegő kézikamerával rögzített szubjektív szólamokból keveredik ki az a polifónia, amivel egy hétköznapi kapcsolat egy nem éppen hétköznapi szituációban elevenen bemutatható. Idegenség, düh, gyanakvás, figyelem, féltékenység, vágy... – ambivalens érzések és érzelmek bukkannak felszínre a felkavart állóvízben, hogy azután tovasodródjanak az emberhez méltó élet vágyának és az összetartozás érzésének hullámain. (Sporthorgászat / Pescuit Sportiv – román-francia filmdráma – bemutató: 2010. december 30. Forgalmazza: Mozinet)


Film-gourmandoknak: Hiteles másolat

Premier előtt vetíti a Cirko-Gejzír és a Művész mozi az iráni rendező, Abbas Kiarostami francia-olasz-iráni koprodukcióban készült – és az utolsó leheletéig finoman, bánatosan európai filmjét, a Hiteles másolatot. Két idegen tölt el egymással egy délutánt egy olasz kisvárosban, a férfi originális mű és másolat kapcsolatáról írt könyvét népszerűsíti, a nő eredeti műtárgyakat és másolatokat árul kis szuterénboltjában, ez hozza őket össze, és együtt autóznak a városba, ahol egy eredetiként tisztelt másolat kultusza uralkodik.

Egy férfi és egy nő. Beszélgetnek, játszanak, kávéznak, ebédelnek, csupa semmiség... A kávézóban egy olasz öregasszony házaspárnak nézi őket, a nő nem javítja ki a tévedést, szerepek kelnek életre. Idegenek-e ők, akik egy 15 éve házas párt alakítanak a kapcsolat minden szép emlékével és a fájdalmas elidegenedés átélésével? Vagy valójában 15 éve házasok, és éppen idegenekként való találkozásuk volt a játék? A nő és fia voltak azok, akiknek látványa évekkel ezelőtt a férfit megihlette Velencében? Vagy az ihlet pillanata a fantázia játéka, esetleg véletlen egybeesés? Minden válaszkísérletet elbizonytalanít valami, egy-egy képsor, néhány szó, egy-egy felidézett emlék.

Mágikus kapcsolat szövődik két ember között: a felidézett emlékek valószínűsége, a szavak és történetek referenciától való könnyed eloldozása, az eljátszott érzések-érzelmek valószerűsége, az emberi jelenlét valódisága adja a kapcsolat nem verifikálható, de átélhető, megrendítő igazságát. Juliette Binoche játéka lebilincselő, mintha nem is színészkedne, csak annyit, amennyit a szerepe szerint játszik. A film atmoszférája, a hangulatok váltakozása, a helyzetek szülte játékok és játék szülte helyzetek, a párbeszédek fordulói magukba szippantják a nézőt.

A két ember (első) találkozásának és az egymáshoz és kettejük közös múltjához fűződő (illuzórikus) viszonynak a rajza finoman és intelligensen kidolgozottak. Vajon nem lehet, hogy ahogyan a film mindig az, úgy két ember között a kapcsolat is mindig illúzió? Vajon nem lehet, hogy az igazi szerelem mindig a hiteles másolata valami régen elveszett eredetinek? Vajon nem lehet, hogy éppen ez az illúzió az igazi valóság, a valódiként megélt igazság? (Hiteles másolat / Copie Conforme - francia-olasz-iráni filmdráma - bemutató: 2011. január 6. Forgalmazza: Cirko Film)