A szervezők játékos, irodalmi évbúcsúztatót ígértek kalandvágyó nézőknek a Momentán Társulattal közösen. A Társulat 10 fiatalból álló kreatív csapat, az interaktív improvizációs színház magyarországi meghonosítóiként címkézik magukat. Ez a tíz ember „civilben” rendező, producer, dramaturg, fordító, látványtervező, drámapedagógus, tanár, tréner, zenész-zeneszerző, fotós, műsorvezető. Az imprószínészek szerint elérkezett a pillanat, mikor a Kex és Tea és a RögvEst végre összehozható. A Litera szerkesztősége az év kilenc legkedvesebb, leginkább izgalmas szövegét választotta ki, tárcákat, naplókat, novellákat, közülük öt került színre ma este Vj Unflyable látványvarázslata elé, Dj Lee'ngum és a Momentán zenéjével aláfestve.

 

Nagy Gabriella, a Litera felelős szerkesztője megkérdezi, ki volt ott az első, 2002-es, Toldi mozibéli felolvasáson, előszilveszteri Szerv-esten? Ez a kilencedik parti is különleges, másként első, most a szüzességünktől válunk meg. Benne leszünk ugyanis a buliban. A testünkkel. Közösen.

Úgy érti, az agyunkkal, az asszociációinkkal, közönségként. Néhányan fellélegeznek. Bódy Gergő a Társulatot mutatja be - a jelenlévők: Boldoghy Borbála, Várady Zsuzsi, Simonyi Balázs, Tóth Barna, Kiskovács Attila és Harsányi Bence - , és felvezeti az első játékot, mely improvizációs villámmese. Mondj egy betűt: ly, helyette legyen: l, belőle egy cselekvés: lovaglás (pedig lehetett volna lyukradobás), és már halljuk is Schmidt József sztárügyvéd történetét... megvette a lovat kislányának... aki régóta járt bébilovaglásra... felfedezte egy cirkuszigazgató... Arankát műlovarnőnek szerződtetik... ugyan csak nyolc hónapos volt... felnőtt korában hét lovat ül meg egyszerre... a Budapest Sportcsarnokban.

 

Láng Zsolt 2Flekken-je (Bólint, igen), felolvassa, „Ha egy férfi szeret egy nőt, azt olvassa ki az SM-08-ZXS autórendszámból, hogy a nő is szereti őt”. Most a férfiaknak kell megmutatniuk egy pillanatot, amikor beleszeretnek egy nőbe, valaki azt mondja: zuhanyzás közben. Így lesz momentán az egyik momentánosból a magyar zuhanyzó nő szobra kellemes zuhanyzópozícióban. Belőle aztán Joko Szan lesz, akinek megmondják, hogy a kést nem a saját hátába kell döfni, hanem előre, belőle cipzárt rángató hízott menyasszony, hátracsavart kezű csaló harmadik, szerelmes Morgó, végül rúdtáncos lánnyá válik (de mégse kezd sírni). 

Takács Zsuzsa Mi történt, ameddig aludtam című két flekkjét olvassa, „biztosan fázik, sálat vesz elő, gondoltam. De nem, egymásra tapadó, elázott tollakat húzott elő, két darab kb. másfél méternyi hosszúságú fűzért”. Erre a szövegre váratlan helyzetet vártak a közönségtől, ahol jól jön az angyali segítség, meg is kapták: disznóól. Volt anyakoca, voltak malacok és kondások, legendák csengőszóra váltakozva vaddisznókról, rózsaszínű, éjjeli, politikus disznókról. Csengőszóra váltakozva a levágandó malac szájába terveztek citromot, lókolbászt, zöldséget, petárdát. Csengőszóra jött vissza a feketevágások korszaka, a kommunizmus és apád apja.
 

Grendel Lajos ugyanannyi flekken Sírni, sírni, sírni...-je lett a harmadik kiválasztott, „De itt van ez az Anna Karenina! Ő egy érett, megfontolt, férjezett asszony volt! Neki igazán több esze lehetett volna”! Időgép ezután, megyünk a reformkorba, Kossuth, Lovassy, Wesselényi börtönébe, Londonba a Sohóba, és egy helyre, ahol sírni szoktunk, valaki szerint fürdőkádba. Mondatvadászóst játszunk, súlyok, rossz hírek, ritkán jössz, mondhatom-ok, bennem ladikon kell ide-odá-k, én nem takarítónak szerződtem-ek elhangozhatnak börtönben, bordélyban, fürdőben, akárhol, mindhárom színtéren ismétlődnek végszavakból kezdőkké lesznek.

 

Kemény István a Jóságot olvassa, „jóság lúzerség: lám most is egy csomó embernek okoz kétpercnyi időveszteséget. Tehát nemcsak értelmetlen, de egyenesen káros dolog segíteni a másikon, mert két perc múlva úgyis jön a következő négyeshatos, majd az segít”. Erről a Társulatnak meg az jutott eszébe, hogy fog egy villamosvezetőt, Keménynek meg az, hogy meghagyja a székében, pedig Kongóba akart volna menni a szerencsétlen vadorzók elleni kiképzőnek. Musicalbetét lett a kompozícióból, melynek slágergyanús refrénje így szól: „Ó, mondd, vannak-e felkelőitek”?

Németh Gábor az ötödik – nem Luc Besson-i – elem, Könyörgés irgalomért című Eszterházy paródiáját olvassa, nem az egészet, mert az aktuális médiahangulat miatt a nyolc flekkből otthon kihúzott hármat, itt kettőt, azért még maradt foci: „épp a szükségtelenség miatt érdek nélkül tetsző, lágy íveléssel, ezúttal pontosan, Esti elé tálalt. Kispillanat!/ Goethével és Gothárral szólva, megállt az idő./ Az égen néma, álló csillagok”. Filmes játék, pálya helyett billiárdterem, Nyugat-Berlin 1986 november 23, majd tíz évvel később, de ugyanúgy a három Baradlay, mert minden Baradlay ugyanolyan, föltűnik Horn Gyula is egy pillanatra, éppen Deitet reklámoz. Dakota közmondás a végére: Minden dakota nagyon vigyázzon, mert minden dakota után jön egy sziú.

Nagy Gabriella megkéri a Társulatot: összegezzétek, ami köztünk történt. Először a közönséghez kérdés + válaszok: Mit szerettek a kortárs írókban? Azt, hogy élnek. Miért szeretitek olvasni? Az intertextualitásuk miatt. Mit nem szerettek bennük? Hogy kopaszok. Miről kellene írniuk? Mókusról, banánról. Végül szerenáddá fajult a kérdezősdi, mindezt egybefoglalva, meglehetőst intertextuálisan, a Literáról, Németh Gábor igenis hajáról és egy félig agyonvert, árva mókus gondolkodásáról.

A szerkesztőség alapítói, tagjai - Csejdy András, Sebők Marcell, Jánossy Lajos, Szegő János, Szekeres Dóra -, mondanak pár keresett szót, elbúcsúznak az elbúcsúzott munkatársaktól, megköszönnek íróknak, olvasóknak, és átadják a Litera-naplódíjat Sajó Lászlónak. Boldog új évet kívánnak, és koccintanak, mindenki kap egy pohárral, én pezsgő, te pezsgő, ő pezsg, ó!

Fotó: Börcsök Mihály