Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregénye az utóbbi évtized egyik legizgalmasabb gyerekirodalmi próbálkozása, hiszen az olykor sajnos lekicsinylő értelemben használt „gyerek” jelzőn neki bőven sikerül túlnőnie, és egy allúziókkal, intertextusokkal alaposan megrakott szöveget létrehoznia, amelyben nemcsak a szövegközöttiség, de a műnemi és műfaji határok játékba vonása is rendkívül fontos. A több sikersorozatot (Budapesti Bábszínház, Ódry Színpad, Merlin Színház) megért darab ezúttal kibővített, több helyen átírt (Teslár Ákos és Varró Dániel) és több helyen meghúzott változatban kerül a közönség elé. Talán a felújított szöveg egyik legnagyobb érdeme, hogy a felnőtt néző számára úgy tud végtelenül szórakoztató lenni, hogy ez mit sem von le a gyermeki élvezetből.

Az új szöveget és történetelemeket pedig új zene kíséri (Presser Gábor), amely változatosságán túl nagyon jól illeszkedik a mai trendekhez, több helyütt kifejezetten poposra sikerül. A Józan László által alakított ismeretlen náthás angol költő ezúttal Muhi Andris kísérője és állandó segítője lesz, angolos játéka egyszerre bájos és abszurd, egyik alapvető kérdése, hogy a záport és zivatart miért említik az időjárás előrejelzésekben egy kalap alatt, hiszen két különböző fogalomról van szó. Hegyi Barbara Babaarcú Démonja ezúttal szexuális vonzerejével, a férfiszíveken nevetve taposás királynőjeként emelkedik ki, s Szeplőtlen Szilviájának katonás, kristálytiszta ragyogása is vakító.

Gyuriska János Büdös Pizsamázója igazi torzonborz ősember, ő a tégla, Szilvia beépített spionja, aki királynőjének hű és szívdöglesztő James Bondja, nem csoda hát, hogy iránta még Szösz néne is szerelembe esik. Halász Judit ebben a szerepben egyszerre változatlanságra törekvően nagymamás és szabadságra vágyó, szöszjelmeze pedig megmentő erővel bír, a szöszmellények ugyanis felitatják a tintát. Makula bácsi (Borbiczki Ferenc) népissége itt kikezdhetetlenül makulátlan, sírva vigadása a végletekig tágítja a stílusparódia határait, mindig a jó időben való hejehujázása, csizmás lábainak összecsapása soha nem tűnik soknak vagy erőltetettnek. Ahogyan a határt őrző Turgenyev (Csőre Gábor) játéka sem, aki tökéletesen alakítja Badarország végtelenül ostoba, ám ebben mindig következetes katonáját.

A mellékszerepek és mellékszálak felerősítésével azonban veszít jelentőségéből a történet kiindulópontja és célja: a Paca cár legyőzése, a Maszat-hegyen túli birodalom megmentése és Janka kiszabadítása. Az utóbbi karaktert alakító Kovács Patrícia jelmezei, egyszerre kislányos, bájos, ugyanakkor kissé fiús fizimiskája kifejezetten jót tesznek a szerepnek, több helyütt feltűnő nyafkasága az egyetlen zavaró tényező. A szívét rabul ejtő Molnár Áron Muhi Andrisa ízig-vérig igazi, szókimondó kisiskolás fiú, foci iránti rajongása a csatában teljesedik ki, hiszen a meccs dönt ezúttal „életről-halálról”.

Balog Zsófi jelmezei bravúrosak, az angol költő eleganciája, Janka színes-virágos-harisnyás játékossága, a Babaarcú Démon rózsaszín, patacipős, varázskellékes megjelenése, Szeplőtlen Szilvia és a takarító hadsereg Köjál-tisztaságú műbőr, lakkozott hófehérsége, Makula bácsi mellényes, afféle szomorú vasárnapos, fekete-fehér bájos bumfordisága, Szösz néne valóban csupaszösz, rózsaszínes-lilás, csurkás bája, a Paca cár éjkék palástja egytől egyig szemet gyönyörködtetők.

Néder Panni diplomarendezése, ha stratégiai szempontokat tartunk szem előtt, telitalálat: egyetlen munkájával sikerült felnőtt- és gyerekszíveket egyszerre rabul ejtenie.

Művészeti vezető: Eszenyi Enikő

Bemutató: 2010. december 11.
Pesti Színház

A képek forrása: www.port.hu, www.vigszinhaz.hu