A Schimmelpfennig-drámák nem igazán hagynak teret a rendezőnek. A dráma szövege annak rendszere és összetettsége miatt túlzottan is érvényre juttatja az író koncepcióját. Schimmelpfennig így válik drámaíróból láthatatlan rendezővé, kinek jelenléte determinálja a színpadra állítás lehetőségeit. Így van ez a Golden Dragonesetében is. Még egy olyan elismert és rutinos rendező, mint Gothár Péter is csak nehezen és csak rövid időintervallumokra képes kiszakadni a szerző precizitásának bilincséből. Ugyanis a szerzői utasítások itt nemcsak javaslatok a rendező számára, hanem a darabok fontos logikai részét is képezik, a dramatikus szöveg struktúrája nélkülük értelmezhetetlen. A Golden Dragon szereplői névtelen figurák, mint például férfi, fiatal férfi, idősebb férfi, fiatalabb lány, idősebb nő. Az előadás folyamán pedig azt láthatjuk, hogyan, miképp változnak, hogyan íródnak rá az egyes szerepek a színészek testére: hogy válik férfiból nő, nőből férfi, idősből fiatal, fiatalból öreg, európaiból kínai. Hiszen ez színház, itt bármi megtörténhet, el kell csak hinni, és Schimmelpfennig nagyon jól tudja ezt.

Bár a dráma helyszíne Berlin, bármelyik európai nagyvárosra ráismerhetünk benne. Mint azt a színlapon olvashatjuk, a szerző is azt vallja, hogy őt nem a bevándorlók kitoloncolása, börtönbe vetése érdekelte a darab megírása közben, hanem a városi élet látszólagos szabadsága, amiben „nincsenek papírok, nincs orvosi ellátás, és amelyben állandóan rettegnek a lebukástól a metrón, az utcán.” Egy bérház életébe nyerhetünk bepillantást, amelynek aljában a Golden Dragon kínai étterem működik. Tenki Réka üvöltésével kezdődik az első jelenet, aki az étterem fiatal, fogfájós konyhásfiúját játssza. Jeleneteken keresztül tartó üvöltése kellemetlen, fülsértő a nézők számára is, de a fiú papírok híján nem mehet el fogorvoshoz. Ebből az artikulátlan visításból indul el a konyha többi dolgozójának elhatározása: nincs mese, ezt a fogat ki kell húzni. Ám az egyik szekrényből előkerülő, hatalmas fogó groteszk látványából sejthető, a foghúzásnak jó vége nem lehet.



Rövid, montázsszerű jelenetek váltják egymást, és így nyerhetünk bepillantást a ház lakóinak és a szomszéd kisboltos életébe. Mindennapi tragédiák, emberiek, új színezetet attól kapnak, ahogy Schimmelpfennig kiosztja a szerepeket: az idős nő fiatal nőt játszik, aki első gyermekét várja, és férje irtózik a gyerekvállalás gondolatától. A fiatal férfi szenilis öregember bőrébe bújik, kinek egyetlen vágya az, hogy újra fiatal lehessen. A fiatal és az idős férfi két fiatal stewardesst alakít, akik munka után a Golden Dragonban ebédelnek, a fiatal lány pedig középkorú férfit játszik, akit elhagyott a felesége, akit egy férfi formál meg. A nemi és társadalmi szerepek szétbontása lehetetlenné teszi a konvencionális értelmezést, nevetségessé vagy éppen még drámaibbá teszi az egyes szituációkat.

Mészáros Béla például a prostituálttá tett fiatal, kínai lányt alakítja, akit társadalmi kiszolgáltatottsága miatt éhbérért gyaláznak meg a férfiak. A jelenet rögtön elveszti tragikusságát, amikor az erőszakos férfi szerepét Tenki Réka, a törékeny színésznő játssza. Fordított a helyzet, amikor a fiatal fiú, akit szintén Tenki Réka alakít, a szakszerűtlenül kihúzott fog miatt elvérzik. A kislányos színésznő haláltusája sokkal megrázóbb, mintha például Mészáros Bélát, egy ereje teljében lévő férfit látnánk meghalni.

Az előadás izgalmas részei többnyire az író találmányai, Gothár Péter leginkább csak az atmoszférát teremtette meg, hogy abban pontosan lekövesse Schimmelpfennig utasításait. A térábrázolásnál viszont a rendező nem vette figyelembe a szerzői utasításokat, teljesen minimalista színteret láthatunk. A tér üres, a színpadkép változásait japán falakkal oldja meg az előadás. Az étterem konyhája egy mozgatható stand, az egyik lakást egy hűtő jelezi csak, a jelmez és kellékhasználat is minimális.



Valószínűleg nem véletlen, hogy Schimmelpfennig legtöbb drámája emeletes házban játszódik. Csakúgy, mint a szerepváltogatásokkal, az emeletekkel is feladja az író a leckét a rendezőnek és a díszlettervezőnek. Ám a rendezők ezt többnyire figyelmen kívül hagyják, a vertikalitást nem helyezik át a térbe a szöveg dimenziójából. Innen is hiányoznak a függőleges irányok.

Mindendezzel együtt csak ajánlani tudom „Schimmelpfennig és Gothár Péter rendezését", annál is inkább, mert a Golden Dragon még nem jelent meg magyar nyelven nyomtatásban, itthon a drámával is csak a színházban találkozhat a közönség.

Roland Schimmelpfennig: Golden Dragon

Fullajtár Andrea
Tenki Réka
Hajduk Károly
Mészáros Béla
Kocsis Gergely

Fordította: Szabó Borbála
Díszlet: Gothár Péter
Jelmez: Bujdosó Nóra m.v.
Dramaturg: Török Tamara
Zene: Fekete Gyula m.v.
A rendező munkatársa: Tóth Judit

Rendező: Gothár Péter

Bemutató: 2010. október 30.
Katona József Színház