London szívében Budapest nyílt. A figyelemfelkeltés szükséges, hiszen a megnyitó előtt divathét volt, és október közepén kezdődött a Londoni Filmfesztivál. A Királyi Művészeti Akadémia, mint az egyik legnívósabb művészeti intézmény kereste meg hazánk intézményeit egy átfogó kiállítás tervével, melyben olyan képek kerülnének bemutatásra, amiket eddig az angol közönség nem láthatott a szigetországban. A két magyar intézmény összefogásának eredménye ez a kiállítás, melyre olyan alkotásokat küldtek, amelyekről az angol sajtó is elismeréssel cikkezett, mondván a korábbi kiállításokon csak elvétve volt egy-egy nagyhírű alkotó képe, itt pedig szinte mind az.

Az Akadémia idén már jelentkezett egy nagy dobással, év elején Van Gogh kiállítás volt, melyen kordonokat kellett felállítani, és szinte egymást sodorták a látogatók képtől képig. A siker, melyről a mostani kiállítás kapcsán is cikkeznek, nyilván nem összevethető amazzal, hiába hasonlóak a paraméterek: Angliában még nem kiállított festmények, rajzok, melyek egy olyan világot tárnak a nézők elé, melyben eddig nem lehetett részük. Az angol sajtó az előző rendszer elzártságáról beszél, melynek következtében a magyar értékek nem juthattak el Nyugat-Európába. A most nyílt kiállítás bekapcsolja a világ vérkeringésébe a magyar tulajdonú értékeket, felhívva országunkra a figyelmet művészeti szempontból is.

A cikkek magyarországi látogatásra buzdítanak, írnak az Esterházy kollekcióról, külön a képekről, szobrokról. Az Akadémia kiadásában megjelent könyvben kronológiailag és állományilag is bemutatják a múzeumokat, majd öt részben (századokra lebontva) illusztrálják a kiállítás anyagát, amit az alkotások, alkotók lajstroma követ. A kiállítás időtartama alatt, különböző időpontokban, kísérő események kerülnek megrendezésre, többek között borkóstolás, Budapest Bar jazz koncert, Magyar Rapszódiák Liszttől Ligetiig komolyzenei koncert, gyerekeknek magyar karácsonyi díszek készítése, a Szépművészeti Múzeum, és az Esterházy hercegek bemutatása lesz megtekinthető.

Az Akadémia 11 kiállítótermében korszakokra és témákra lebontva találhatóak az alkotások. Belépéskor egy rövid történeti áttekintés olvasható az adott kor magyar viszonyairól, és minden teremben van gyengén látók részére készített katalógus is. Az első teremben a Szent András szárnyas oltár látható a maga több mint négy méteres magasságával, és két méteres szélességével. Az oltár magára vonzza a belépő tekintetét, a kihajtott szárnyak monumentalitást kölcsönöznek a körbejárható középkori műremeknek. A történeti művészet termében festmények és szobrok egyaránt láthatóak, melyek a három részre szakadt ország vándorló mestereinek munkái. Toporci Szűz Mária, valamint Jézus és Szent Tamás alakja vezeti át a látogatót a következő terembe.

A XV-XVI. századi vallásos művészet termében a középkori nagy mesterek művei találhatóak meg, melyek az Esterházy család birtokában voltak az 1870-es eladásukig, mellyel a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alapjait tették le. A leghíresebb kiállított kép Raffaello Esterházy Madonnája, mely befejezetlensége és kis mérete ellenére a kiállítás egyik legfontosabb darabja. A reformáció utáni vallásos művészet termének legfontosabb alkotásait az Esterházy kollekció mellett Nemes Marcell gyűjteményének spanyol darabjai képezik. Nemes többek mellett megrögzött El Greco gyűjtő volt, a híres görög festő újrafelfedezését részben neki köszönhetjük. A mitológiai és történeti témájú teremben a reneszánsz elevenedik meg előttünk. Az itt kiállított alkotások leghíresebbjei királyok, főhercegek tulajdonai voltak, és megtalálhatjuk többek között Rubens, Tintoretto, Poussin képeit, illetve Caspar Gras, Fernando Tacca szobrait is.

A barokk vallásos művészete termében korábbi oltárképek és szobrok találhatóak, melyek olaszországi, spanyol és magyar templomokat díszítettek, olyan alkotóktól, mint Ribera, vagy Bellis. A középkori mesterek rajzai termében az Esterházy gyűjtemény legjobbjai lettek kiállítva. Leonardo, Fra Bartolommeo, Dürer, Altdorfer, rajzai mellett Ricci és a Leonardónak tulajdonított lovas szobor is, mely, ha valóban az ő munkája, akkor az egyetlen fennmaradt szobor a mestertől. A portrék termében Van Dyck, Rubens, Hals, és Mányoki Ádám Önarcképe mellett megtalálhatóak Esterházy Miklós angol gyűjteményének darabjai is: Sir Joshua Reynolds, Thomas Hudson, vagy Rowlandson képei.

A csendéletek és életképek teremben az olasz és holland festészet nagyjaival találkozhatunk: Salvator Rosaval, Benedettivel, Claesz és Cuyp munkáival. Az alvó lány szépsége, megkapó bája a terem egyik éke, az ismeretlen mester Rómában alkotta, és az Esterházy kollekcióban került először katalógusba. A XVII. századi mesterek rajzai teremben sok családtagokról készült rajz látható, Rembrandt Saskia ablaknál ülő alakját, míg Rubens fia profilját tette halhatatlanná. Látható még Crespi Szent Ceciliája orgonálás közben, vagy akár Poussin Mózes megtalálása is.

A tájképek teremben azonnal magára vonja a tekintetet id. Markó Károly Tájkép Tivoli mellett szüretelő jelenettel című képe, melyen a nap úgy ragyog, hogy az egész terem kivirul, a középen elhelyezett üléseken ülő idősek a kép felé fordulva pihennek. Az új város: Budapest modern gyűjteménye teremben Rudolf von Alt festményei tekinthetőek meg az egyesített városról, emellett Munkácsy Poros útja, és Liszt portréja, mely a zeneszerző halála előtt nem sokkal készült. Fülöp Elek László szintén kiállított XIII. Leó pápáról készült arcképe aranyérmes lett az 1900-as párizsi világkiállításon. A legszebb képek mind magyar festők munkái: Vaszary Aranykora, Rippl-Rónai Kalitkás nője, de mindközül a legkiemelkedőbb Szinyei Merse Pál Pacsirtája, mely az élénk színeivel az esős Angliába életet lehel.

A modern és kortárs gyűjtemény termében Renoir, Monet, Manet, Delacroix, Gauguin, Kokoschka, Picasso, Chagall, Schiele képei mellett megfér pár híres magyar is: Csontváry Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című alkotása, Mattish-Teutsch Tájképe, Ziffer Sándor Tájkép kerítésselje, vagy Bortnyik Kompozíciója. A bemutatott 221 alkotás között mindössze 21 magyar mű szerepel. A termeket végigjárva angolként egy olyan kiállítás tekinthető meg, melyen nagynevű alkotók munkái listázódnak szemünk elé. E festők egy-egy alkotása vidéki angol kastélyokban is megtalálható, nemhogy Londonban. Ennek ellenére a kritika jól fogadta a kiállítást, a látogatók egy része pedig letudta a heti kulturális adagot. Magyarként végigmenve az ember hegyezi a fülét, és nyitva tartja a szemeit, várja az elismerő szavakat, és a magyar alkotásokat, ehelyett az ismert alkotókra hümmögés mellett bátortalan, halk beszédfoszlányokat kap el, hogy Lisztről már hallott egyikük, más szerint Budapest szép lehet. A szabad kezet kapott kurátorok válogatásának eredménye ez a nagy nevekkel való telítődésre alapozó kiállítás. A kérdés már csak ez: mi lehetett ennek a projektnek a célja? Hogy megmutassuk, mink van, vagy inkább azt, kik vagyunk?